Gyöngyös város életében meghatározó volt a 1917. évi tűzvész, az ezt követő újjáépítés során több mint egy évtized alatt alakult ki a város központjának mai arculata. Sorozatunkban bemutatjuk a Fő tér nevezetes házait és azok történetét, elfeledett palotákat és házakat. Elsőként röviden a tűzvész történetéről mesélünk és ennek kapcsán a gyöngyösi tűzoltóságról.
Az 1917. május 21-i gyöngyösi tűzvész a város történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája volt, ennek következtében mintegy nyolcezren maradtak fedél nélkül, a tűz martalékává vált több mint ötszáz ház. A kár mértékét több mint 21 millió koronára becsülték. A tragikus napon a tüzet a késő délutáni óráiban a gyöngyösi kórház mosókonyhájának kéményéből kipattanó szikra okozta. A természet sem segítette a város, a viharos erejű szél, az egymáshoz közel épített házak, a nád- és zsindelytetők mind kedveztek a tűz gyors terjedésének. Az oltást a vízhiány is akadályozta, a belváros 11 kútja kiapadt, a patakokban alig volt víz a hetek óta tartó szárazság miatt. A nap végére Gyöngyös éke, a Szent Bertalan Nagytemplom két tornya hatalmas lánggal égett, majd a harangok megrepedtek és a földre zuhantak.
Feljegyzések szerint még a Jászságban is lehetett látni a vöröslő égboltot. A Gyöngyös környéki településekben is készültség volt, nem lehetett tudni, hogy a szélben hulló szikraeső nem kap-e lángot másutt is. Másnap reggel Gyöngyöshalász, Atkár, Vámosgyörk, sőt, Karácsond határa is feketéllett a pernyétől. Az oltásban részt vett a városi helyőrség, a tűzoltóság, és segítségükre sietett a hatvani és egri tűzoltóság is. Gyöngyös életében azonban ezt megelőzően is több jelentős kárt okozó tüzet jegyeztek fel a krónikák, 1872-ban két alkalommal is pusztított a tűz, sőt, 1904-ben is elpusztult több mint kétszáz ház.
Bár a lakosság élelem és lakóhely nélkül maradt, az ország számos pontjáról érkezett segítség, a budapesti Vásárcsarnok 3 vagon lisztet, babot, szalonnát küldött, a hatvani cukorgyár 5 mázsa cukrot. A környékbeli települések is a gyöngyösiek segítségére siettek, Gyöngyöspata, Markaz és Kisnána 15-15 sertést, Pásztó és Hatvan 25-25, Atkár és Vécs 20-20 birkát, Gyöngyösoroszi, Verpelét, Vámosgyörk 400-400 baromfit, Nagyréde, Hatvan, Domoszló, Visonta és Gyöngyöshalász 3-3 tehenet, Eger 20, Szűcsi 2 vágómarhát ajándékozott. Pénzadománnyal számos vármegye és város segített Gyöngyösnek, többek között Nagyszombat, Besztercebánya, Kassa, Miskolc, Kecskemét, Arad, Kolozsvár, Temesvár, Rónaszék, Brassó, Nagyszeben és Gödöllő.
A katasztrófa után két nappal, 1917. május 23-án IV. Károly király és Zita királyné gróf Tisza István miniszterelnökkel Gyöngyösre látogatott, hogy megnézze a tűz pusztítását és jelenlétükkel erőt adjanak a helyieknek.
Adalék, hogy 1917-et írunk, az első világháború idején járunk, a gyöngyösi férfiak egy része a harctéren szolgál, a nők és a fiatalok a határban dolgoznak. A tűz terjedésekor zömmel az idősek és gyerekek voltak otthon, ők azonban vajmi keveset tehettek a lángok megfékezésében. Visszatérve a királyi pár látogatására, alig egy évvel később 1918 augusztusában elfogadta az országgyűlés az „ 1918. évi XXIII: törvénycikket Gyöngyös város újjáépítéséről és rendezéséről”. IV. Károlynak ez volt az utolsó, általa szentesített törvénye. A törvényben több minisztert is megjelöltek, így a belügyminiszternek kellett gondoskodnia a város szabályozási, csatornázási és vízellátási tervének elkészítéséről. „Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a tűzvész által megrongált templomok és egyházi épületek helyreállításához s esetleges újjáépítéséhez való hozzájárulásként a fenntartók között összesen 500,000 koronát meg nem haladó segélyeket oszthasson ki, amely állami segélyek a pénztári készletekből fedezendők”. Érdekes passzusa a törvénynek, hogy 15 évi adómentességet ad a házadó alól azoknak az épületeknek, amelyek a szabályozási terv alapján készülnek a tűzvész által érintett területeken, és lakható állapotban lesznek 1923. december 31-éig. A városnak legfeljebb 12 millió korona, három százalékos kamatozású kölcsönt határozott meg a törvény, melyet 45 éven kell visszafizetni.
Ma már senkinek nem jut eszébe, hogy a Püspöki út, és a város ezen része ekkor még bizony önálló településrész volt. A törvény utolsó passzusa erről is rendelkezett.
„19. § Gyöngyöspüspöki nagyközség, valamint Gyöngyössolymos nagyközség Kertmegi és Nagy-Mérges dülőben fekvő azon föld területe, melyet nyugatról a gyöngyösi határtól kiindulva a Nagy-patak keleti oldala, majd az 1798. és 1797. hrszámú ingatlan nyugati és északi mesgyéje, északról az 1724., 1309. és 1310. hrszámú dülőutak déli oldala, keletről és délről Gyöngyös város határa zár körül – legkésőbb 1920. január hó 1-jével közigazgatásilag Gyöngyös r. t. várossal egyesítendők. Az egyesítéssel kapcsolatosan felmerülő kérdések előzetesen elintézendők. Evégből az érdekelt községek közt az egyezség az alispán közbenjöttével megkísérlendő, mely ha nem sikerül, a községek és a kormánybiztos véleményének meghallgatása után, a belügyminiszter határoz.”
A város újjáépítésében meghatározó szerepe volt Puky Árpád polgármesternek. Ő majd két évtizeden át irányította a várost, és a turizmus fejlesztésében is elévülhetetlen érdemei vannak. Méltatlan körülmények között, szegényen és betegen halt meg. Az újjáépítés megszervezésével Dr. Harrer Ferenc fővárosi tanácsnokot bízták meg, míg a tervezést Warga László építész végezte. Gyöngyös mai arculata, ahogyan a bevezetőben említettük, ennek az újjáépítésnek köszönhető. Olyan építészek munkája járult hozzá, mint Wälder Gyula műegyetemi tanár, Medgyaszay István és Mohácsy László.
A törvénynek hála az újjáépítés tűzvédelmi intézkedéseket is magában foglalt, például megépült a tűzoltólaktanya és a Nemzeti Bank közös épületegyüttese 1924-25-ben Wälder Gyula tervei alapján, ami Kozmári Dezső nevét viseli. A kor műszaki elvárásainak megfelelően épült, és az egykor használatos ló vontatta kocsifecskendők tárolására is alkalmas volt.
Kozmári Dezső 1857-ben született Gyöngyösön, felnőttként a kereskedő pályát választotta, majd önkéntesként belépett a hadseregbe, ahol katonai postát vezetett. Az ő nevéhez fűződik az 1890-ben megalapított Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó Testület létrehozása, melynek parancsnoka, 1907-ben bekövetkezett haláláig pedig főparancsnoka volt. Vezetése alatt országos színvonalra emelte és elismertté tette a testületet. A jól szervezett és képzett gyöngyösi tűzoltók számos hazai versenyen vettek részt és értek el kimagasló eredményeket. Kozmári nagy szerepet játszott a gyöngyösi közéletben is, több egyesületnek, körnek, bizottságnak tagja volt, részt vett munkájukban. Ezzel párhuzamosan a vízgazdálkodást is igyekeztek modernizálni is, 1926-27-ben szintén Wälder Gyula tervei alapján elkészült a nyolcemeletes víztorony, és a hozzá kapcsolt mintegy 20 km hosszú vízvezeték és több mint 140 utcai nyomókút komoly fejlesztés volt. A város újjáépítésében Pálosvörösmart, Abasár, Gyöngyössolymos, Gyöngyösoroszi és Gyöngyöshalász önkéntes asztalos, ács, tetőfedő, valamint kőműves iparosai, munkásai segítettek, az összefogás szép példájaként.
A gyöngyösi tűzoltók hamarosan új helyre költöznek, remélhetőleg ez a szép épület méltó funkciót kap, bár a hatalmas tömb másik fele – jelenleg Földhivatal – hosszú ideje dacol az idővel, múltjához méltatlan külsővel fogadja az arra járókat.
2020. december 6.
Kápolnai Nagy Ágnes
Képek: K.u.k. Kriegspressequartier, Lichtbildstelle – Wien – https://www.bildarchivaustria.at / Wikimedia Commons/Fortepan
