Két évtizedes töretlen fejlődés, nemzetközi kórustalálkozók, fellépések itthon és külföldön, hagyományőrzés és nánicka. A Mátrai Visszhangok Vegyeskar történetéről és arról is beszélgettünk Nagy Józsefné Ibolyával, a kórus vezetőjével, hogyan jön mindehhez a palóc gasztronómia népszerűsítése.
Az elmúlt egy évet kényszerű csendben élte meg a kórus, melynek elmaradtak hagyományos rendezvényei. Mennyire tudták tartani a kapcsolatot ezekben a hónapokban?
Valóban nehéz egy év áll mögöttünk, hiszen számos meghívásunk volt, felléptünk volna az Eucharisztikus Világkongresszuson, a pápai zárómisén a Hősök terén, készültünk a 19. Nemzetközi Kórustalálkozóra a Beethoven Emlékév jegyében, és az adventi koncertjeinkre is. Mivel a kórusunk tagjai közül is többen a veszélyeztetett korosztályba tartoznak, de érintettek voltunk a covid fertőzésben is, maguk a kóruspróbák is komoly kockázatot jelentettek volna, ezért most online folynak a próbák, amik természetesen nem helyettesítik az élő, közös gyakorlást. Karnagyunk, Vajk Zsuzsanna minden szólamnak felénekli a sajátját, és ezt elküldi e-mailben, így otthon tud mindenki gyakorolni. Reméljük, nemsokára ismét tudunk közösen énekelni, készülni fellépésekre. Természetesen csak akkor, ha feloldják a gyülekezési korlátot.
Beszéljünk kicsit a kórus történetéről, hiszen több mint két évtizede vannak jelen komolyzenei repertoárjukkal nem csupán szűkebb hazájukban, a Mátrában, hanem az ország számos pontján.
Kórusunk, a Mátrai Visszhangok Vegyeskar 1999-ben alakult, melyet a Mátrai Visszhangok Zenei Közhasznú Egyesület működtet. Tagjai recski, siroki, egri, parádi, mátraderecskei, bodonyi, parádsasvári énekesek. Az egyesületnek jelenleg 33 aktív tagja van, akik rendszeresen járnak a próbákra. Próbahelyünket a Recsk Önkormányzata által fenntartott Művelődési Ház és Bányászati Kiállítóhely biztosítja, mely fontos segítség számunkra. Már alapításunkkor is azt a célt tűztük ki, hogy Heves megyében a magyar és külföldi zeneszerzők kórusműveit népszerűsítsük, ezzel a vidéki kórusmozgalomra felhívjuk a figyelmet. Több mint egy évtizede gyermek- és ifjúsági kórusokat is igyekszünk bevonni rendezvényeinkbe, megszerettetni velük az igényes kóruséneklést, hogy ők legyenek továbbvivői a magyar kórusmozgalomnak, ha mi már letesszük a kottát.
Több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza Fúj, süvölt a Mátra szele nemzetközi kórustalálkozó Recsken, ahol számos hazai és külföldi kórus szólalt meg, meséljünk egy kicsit erről!
Az első kórustalálkozót 2003-ban rendeztük meg Recsken, azóta minden évben megrendezzük a mindenkori aktuális emlékév jegyében, így volt már Kodály, Haydn, Erkel, Liszt évünk, de tisztelegtünk Solti György vagy éppen Verdi munkássága előtt is. Ezeken a kórustalálkozókon erdélyi, szlovákiai, vajdasági, szlovéniai és hazai kórust fogadtunk már Recsken. Megszámlálni is nehéz, de eddig mintegy 110 kórust láttunk vendégül. Természetesen a kórustalálkozókhoz az önkormányzat támogatása mellett pályázati források is fontosak, hiszen a többnapos rendezvényen a kórusok számára szállást, étkezést is kell biztosítanunk. A kórustalálkozó mellett fontosnak tartjuk, hogy minden év szeptemberben fellépünk a Recski Nemzeti Emlékparkban szervezett állami ünnepségen. Szintén még a 2000-es évek elején honosítottuk meg az adventi-karácsonyi hangverseny sorozatunkat. Advent időszakában minden hétvégén adunk koncertet a megye településein, többek között Sirokban, Egerben, Bodonyban, Bélapátfalván, Parádon. Egy-egy koncertünk minden évben hátrányos helyzetű közösségnek ajánljuk, így támogattuk a Bélapátfalvi Fogyatékosak Otthonát, a Heves Megyei Gyermekvédelmi Központot Egerben, vagy a Parádi Idősek Otthonát. Volt olyan alkalom is, hogy a koncertből befolyó adományt helyi kisfiú gyógyítására ajánlottuk fel. Természetesen Recsken is több alkalommal fellépünk, falunapon, bányásznapon, és sokszor vállalunk egyházi rendezvényeken is fellépést.
Többször felléptek Erdélyben, Vajdaságban és a Felvidéken, meghívást kaptak az Állami Operaházba Dalárünnepekre, nekem mégis a galyatetői Kodály kápolna lépcsőjén felcsendült dallamok maradtak meg, szimbolikusan messze szállt a dal a Mátra felett.
A galyatetői fellépésünk a Kodály emlékév alkalmából történt, ahová a kórustalálkozó összes résztvevőjét felvittük, és valóban ott van egyfajta sajátos hangulata a zenének. Büszkék vagyunk arra, hogy Erdélyben felléptünk többek között Csíkszeredán, Csíksomlyón, Kolozsváron többször is. A Felvidékre is többször kaptunk meghívást, határainkon belül pedig felsorolni is nehéz, hogy milyen sokfelé jártunk. Ezért is sajnáltuk nagyon, hogy tavaly a Trianoni 100 éves jubileumán nem lehettünk ott Keszthelyen. Több alkalommal énekeltünk együtt más kórusokkal az Állami Operaház által rendezett Dalárünnepen. Két éve Kodály Háry János című daljátékában énekeltünk az esti előadáson, csaknem 1000 kórustársunkkal közösen. Emellett büszkék vagyunk folyamatos minősítésünkre, a KÓTA-nál 3 évenként fesztiválkórus vagyunk. Amatőr kategóriában még egy fokozatunk hiányzik, a hangversenykórus. Szintén több mint egy évtizede a kórus elnyerte a Vállalkozók Országos Szövetségének Heves Megyei Prima Primissima díját. Ez az elismerés azért különösen megtisztelő számunkra, mert mi voltunk az egyedüliek, akik a közművelődést és kultúrát más hívatás, munka mellett szolgáljuk, szorgalommal, tehetséggel úgy, hogy az mások számára is kulturális értéket jelent.
Végül nem kerülhetjük a nánicka sütést, vagyis azt, hogy például a parádi Palócnapokon rendre ott vannak a kórustagok és rendületlenül sütik ezt a finomságot!
Így van, hosszú évek óta állandó résztvevők vagyunk, együtt van ilyenkor a kórus, és a munkából mindenki kiveszi a részét, gyúrjuk valamennyien a tésztát, sütjük, kínáljuk a vendégeknek. A nánicka vagy más néven krumpli laska a palóc konyha egyik régi étele. A főtt krumpliból készült a burgonyás tésztát palacsinta nagyságúra nyúltjuk és platnini sütjük, a tetejét pedig megkenjük olvasztott libazsírral, és fokhagymás feltéttel vagy lekvárral kínáljuk. Benke Laci bácsi séf hosszú éveken át volt a Palócnapok főzőversenyén a zsűri elnöke, tőle kaptunk elismerő oklevelet, és soha nem mulasztotta el végigkóstolni a nánickánkat. Külön érdekesség, hogy éveken át rendszeres helyszínei voltunk a Mátrai múzeumok éjszakája programnak. Volt olyan év, hogy a Művelődési Házban vagy a templomban énekeltünk, utána átöltöztünk és az udvaron sütöttük a vendégeknek a nánickát.
Reméljük, hamarosan ismét Fúj süvölt a Mátra szele, és a kórus hangja ismét tovaszáll a Mátra bércei felett, ahogyan bízunk abban is, lesz lehetőség a kórus sajátos nánickáját is megkóstolni.
2021. február 9.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: beküldött Nagy Józsefné, Kápolnai Nagy Ágnes
