Régi épületeket sokan szeretünk nézegetni. Ha köt hozzá bennünket valami személyes élmény, azért, ha nem, akkor pedig azért, mert az ódon falak megérintése, a régi ajtók mögé odagondolt egykori lakók képzeletbeli alakjai a fantáziánkba lopakodnak, és úgy érezzük, egy kicsit mi is részei leszünk a múltnak ott és akkor.

Ha betekintünk az üres termekbe a pókhálós ablakokon odakintről, biztosan eszünkbe jut, hogy egy napra milyen jó is lenne visszamenni száz-százötven évet az időben. Ha pedig már visszamentünk, bekopognánk az ajtón, hogy megkérdezzük a gazdát, mit gondol, mi lesz őutána száz évvel ezen a helyen.
Elkezdhetünk azon töprengeni, hogy a régiek vajon gondoltak-e arra, hogy amit alkottak, ami akkor és ott a mindennapjaik része, az mennyire mulandó? Gondoltak-e rá, hogy akik utánuk jönnek, mennyire befolyásolják, hogy amit rájuk hagytak, az tovább él-e majd az utódokkal, vagy az ősökkel együtt tűnik el az idő végtelenjében?
Magyarországon számos kastély van, ennek a számos kastélynak pedig legalább ugyanennyi története és sorsa. Szerencsére az utóbbi években nem kevés, az enyészet által erősen kikezdett épületet mentettek meg a további pusztulástól, és építettek újjá, hogy azok régi pompájukban tündököljenek. Ez fontos dolog akkor is, ha tetszik az új tulajdonos, ha nem. Mert egy szép, régi épületnek jobb sora van gazdával, helyreállítva, méltó, régi fényében, mint gazdátlanul és romokban, végítéletre várva.
Kompolton a Grassalkovich-kastély jó ideje hosszú álmát alussza. A kastélyt körbevevő, a településen csak Ágnes-kert néven ismert ligetes-parkos rész, a szomszédban álló, gyönyörű belsővel épült római katolikus templom, a műemlék épületnek számító magtár és a közelmúltban ismét gazdára talált borospince együttese pedig minden keretet megad annak, hogy a régmúltból itt maradt falak ne az enyészet mementója, hanem a falu jövője lehessenek.
Erről a kastélyról az internetes keresőbe a megfelelő szavakat beírva számos információ áll rendelkezésre. Adatokat, hozzá kapcsolódó történelmi eseményeket bárki könnyedén találhat róla. Sokadjára, más szövegezéssel ugyanazokat az ismereteket leírni a Grassalkovich örökségről épp ezért nincs is értelme.
A kompoltiaknak azonban nehéz elmenni a magányosan álló műemlék mellett úgy, hogy ne jelennének meg gondolataikban emlékek tucatjai, melyek a szülőfaluhoz, vagy gyermekkoruk színhelyéhez ne jelentenének elszakíthatatlan köteléket.
Dédszüleink korosztálya saját gyerekkorára gyakran emlékezett vissza úgy, hogy egy szép szökőkút, és teniszpálya is volt az Ágnes-kertben. És arra is, hogy az uraság a kastélyból milyen pedáns rendben tartotta a birtokot.
Nagyszüleink, szüleink számára a megélhetést jelentette a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutatóintézete, melynek gazdasági osztálya és vezetése a kastélyban került elhelyezésre hosszú időszakra. Százak dolgoztak akkoriban a „kompolti kutatóban”. Aztán az ezredforduló után, a gyöngyösi főiskola égisze alatt igencsak meredek lejtőre tették. Akik akkoriban pálcát törtek a kutatóintézet sorsa felett, valószínűleg egyáltalán nem, de az is lehet, hogy pontosan tisztában voltak vele, mekkora kárt okoznak a falunak, és ezzel együtt ennek a gyönyörű épületegyüttesnek is.
A jelen a csend, a várakozás, és a hangos gondolatok ideje. Aki a kompolti templomot mostanában meglátogatja, biztosan nem hagyja ki a lehetőséget, és sétál egyet a kompolti kutató egykor nagyon forgalmas udvarán. Ott, régi falak közt elterülő némaság csak azoknak igazán feltűnő, akik egykoron látták fénykorában ezt a helyszínt, és tisztában vannak vele, mit jelentett errefelé Fleischmann Rudolf növénynemesítő munkásságát folytatni.
A kastély jövőjét illetően számos esetben előkerült már számos ötlet. Vannak, akik egy bentlakásos idősotthont képzelnének el az épületben. Sokan vannak olyanok is, akik annak örülnének a legjobban, ha a kompolti Grassalkovich-kastély úgy kelne új életre, hogy annak egyformán tudnának örülni kicsik és nagyok, nagyszülők és unokák. Az egykori urak birtoka minden adottsággal rendelkezik még ma is, ami alkalmassá teszi egy olyan közösségi helyszínként való újjászületésre, ahol mindenki hasznosan és kellemesen tölthetné el szabadidejét, és alkalmas lenne vendéglátásra is.
Petőfi egykoron azt írta: „Az idő igaz, S eldönti, ami nem az.”. Kompolton a Grassalkovich-kastély története nem másabb, mint sok hasonló kastélyé Magyarországon. Az idő azonban itt is elfogja dönteni, hogy Kompolton maradt-e még a sváboktól tanult kitartás és építő akarat, hogy a jövőnek megőrizzék ezeket a régmúltban épült értékeket, vagy éppen az idő lesz az, mely maga alá temeti majd a kastélyt is, mint ahogyan a régi svábok házait ott, ahol egykoron tisztára sepert utcával várták a vasárnapot ebben a szép kis Tarna-menti faluban.
2021. február 25.
Gyetvai Péter