A hazai építészet kiemelkedő alakja, Ybl Miklós 130 esztendővel ezelőtt, 1891. január 22-én hunyt el. Olyan épületeket köszönhetünk neki, mint az Operaház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Bazilika épülete. A Mátrában a mai Parádsasvár és Parád őrzi építészetének nyomait. Mi most ebből mutatunk egyet.
Élete
Mielőtt mátrai munkásságával foglalkoznánk, röviden elevenítsük fel egy ragyogó karrier néha kacskaringós állomásait!
1814-ben született Székesfehérváron, 1825-től a párizsi Császári és Királyi Polytechnikai Intézetben végezte tanulmányait, 1832-től Pollack Mihály, majd 1836-tól Koch Henrik építész irodájában dolgozott, előbbit mentorának tartotta. „Kitűnő építész volt, alapos ismerője a régi formáknak. Amit nála láttam és tőle tanultam, megmaradt nekem egész életemre” – emlékezett már idős korában. 1840-41-ben Münchenben és Itáliában folytatott tanulmányokat. Hazatérése után a család anyagi gondjai miatt Pesten próbált munkát találni, ám a Helybeli Polgári Szabadalmas Építő Czéh Mesterei első ízben elutasította építőmesteri kérelmét. 1845-ben került először kapcsolatba a Károlyiakkal, Károlyi Istvántól kapott megbízást, hogy építse át fóti kastélyát. 1860-ben Széchenyi István is őt kérte fel, hogy cenki birtokára templomot tervezzen, ám a gróf a terveket már nem láthatta. Hamarosan céhtag lett, a romantikus stílus után neoreneszánsz stílusban tervezte épületeit. 1873-ban meghívásos pályázaton elnyerte az Operaház megtervezésére kiírt pályázatot. 1875 októberében indult meg az építkezés, hamarosan Ybl Miklóst építésvezetőnek nevezték ki. 1884. szeptember 27-én a Bánk bán előadásával nyílt meg az Operaház, melyen Ferenc József is részt vett. Egyidejűleg a Várkert-bazár megvalósításán is dolgozott, mely olasz, német és francia függőkertek mintájára készült. Belépett a Közmunkatanácsba, 1882-ben megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1885. június 21-én pedig a király a főrendiház tagjává nevezte ki. Folytatta a Hild József által tervezett Szent István Bazilika építését is, majd a budai vár építésén dolgozott. A Budavári Palota építése a 19. és a 20. század fordulóján Hauszmann Alajos nevéhez fűződik, aki Ybl Miklós halála után kapta meg a megbízást Ferenc Józseftől. Ybl Miklós nagy fájdalma volt, hogy közreműködött ugyan a Magyar Tudományos Akadémia székházának felépítésében, ám az akadémia nem választotta a tagjai sorába. Fővárosi munkái közül még mindenképpen érdemes kiemelni a Bazilikát, emellett számos bérházat is tervezett. A vidéki munkái közül a kecskeméti Evangelikus templom, a füzérradványi kastély, az ikervári Battyhány kastély, a fehérvárcsurgói Károlyi kastély és Wenckheim Frigyes kastélya Szabadkígyóson a legismertebb munkái. Ez utóbbi története egy külön mese lenne…Rendkívüli munkabírásáról Schön Firgyes így emlékezett: „Ybl majdnem mindent maga csinált; az ő irodájában vagy műtermében ritkán volt művészi segéderő, neki csak szerszám kellett. Mindent maga tervezett, detaillozott, majdnem maga meg is rajzolt, aztán disponált. Mikor nekem volt szerencsém a lipótvárosi templom műtermében dolgozhatni, a mester majd 70 éves volt és még 1:200 mértékű kész tervezeteket adott ki. … Ügyelt a constructiókra, az építőanyagokra, mindent-mindent ő maga látott, felülvizsgált. Nem egy botját ütötte cafatra a köveken, megmutatandó a vállalkozóknak, hogy rossz anyagot küldenek…” Ybl Miklós 1891. január 22-én, 77 éves korában hunyt el.
Ybl és a parádi gyógyvíz
Ybl Miklós építészete nélkül ma sem Parádsasvár, sem Parádfürdő nem lenne olyan, amilyen. Korábban írtunk kapcsolatáról a Károlyi családdal, a parádsasvári kastélyról és az ivócsarnokról, illetve a parádi építkezésekről, köztük az Erzsébet szállóról. Most a kórház épületét mutatjuk be, hiszen ez mérföldkő volt a Mátra fejlődésében.
A Parádi-völgy és gyógyvize először a 18. században bukkant fel a forrásokban, Bél Mátyás 1730-ban járt térségünkben, a török kiűzése utáni Magyarország leírására vállalkozott, a hat kötetesre tervezett műből végül négy jelent meg életében. Alig pár évtizeddel később, 1763-ban Mária Terézia rendelete alapján kellett Magyarország gyógyfürdőit vármegyénként felmérni. Heves megyében Dr. Markhot Ferenc egri orvos kapott megbízást ennek elvégzésére. Ő fedezte fel, hogy Parádon, a helybeliek által sósvíznek nevezett víz, magas timsótartalommal bír. Markhot Ferenc azt is leírta, hogy a parádi vízben a timsó mellett igen sok a „Vitriolum Matriale”, azaz a vasgálic. Az ő élettörténete is érdekes, a bolognai egyetem tanult, az egri kórház keretében orvosi iskolát alapított, mindezek ellenére mellőzötten, szegényen halt meg 1792-ben. De térjünk vissza a gyógyvízhez! 1795-ben Kitaiber Pál európai hírű természettudós is elvégezte a gyógyvizek pontos kémiai analízisét. 1817-ben Meissner még pontosabb elemzés alá vetette a parádfürdői vizeket. A fürdő sokáig egészen kezdetleges formában működött. Fáy András leírásából tudjuk, hogy még 1819-ben is „a fürdőszobák keskeny rekeszek, többnyire nedves tégla padozattal és egy-egy homályos ablakocskával”. A fürdéshez szükséges vizet üstökben melegítették, a meleg vizet a „fürdőszobákba” vályúkon eresztették be. A fejlődés következő lépcsője 1826-ban jött el, a debrői uradalom tulajdonosa ekkor a Grassalkovich család, ennek része volt Parádfürdő is. Ullman Móric és Kaán Samu voltak azok, akik a debrői uradalmat, így Parádfürdőt is zálogjogon birtokolták. Ők kezdtek nagyszabású építkezésekbe, felismerve a vizek gyógyító erejét. Az 1850-es években a Károlyi család a térség birtokosa, és történetünkbe itt kapcsolódik be Ybl Miklós. A család felkérésére ekkor emelték itt a ma is látható épületeket, köztük a kórház épületét, melyek szerves egységben adják ma is Parádfürdő képét a Mátra egyik jelképének számító Cifra istállóval. A kórház történetéről annyit érdemes itt megemlítenünk, hogy 1932-ben folyóvízzel látták el az épületet, 1934-ben egy rendeletben Parádfürdői Gyógyfürdő néven az intézetet gyógyfürdővé minősítették. Gyakorlatilag innen számítható a Parádfürdői Állami Kórház jogelődje.
A háború után 1952-ben létesítették a Parádfürdői Állami Kórházat. Az azóta eltelt több mint hetven év során több alkalommal is korszerűsítették, egyidőben a Kékestetői Gyógyintézettel, majd később a Mátraházai Szanatóriummal együtt működött, Mátrai Állami Gyógyintézet néven. Jelenleg önálló intézményként fogadja a betegeket. Még egy érdekesség az épületkomplexumról, 1937-ben adták át a kétszázötven személyes vendéglőt és Magyarország akkoriban legnagyobb teraszát. Ma Freskó étteremként ismerjük, a belső dekorációt Haranghy Jenő debreceni festő készítette el. A falakon az ő nagy méretű táblaképei láthatók.
2021. február 27.
Kápolnai Nagy Ágnes
