A májusfa állításának szép hagyománya ma is él a mátrai településeken, ennek történetét mutatjuk most. Markazon, Pálosvörösmarton, Mátraballán és Gyöngyösön kerestük meg a májusfákat. Visontán pedig a faragott híd tövében meseszép japán díszcseresznye is virágzik, köszöntve a májust és az anyák napját.
A fa már a kereszténység előtti időben a tavasz szimbólumává vált, az újjászületés, megújulás és a virágba borulás évszaka. Május hónap a római korban nevét Maia istennőről kapta, aki a természet tavaszi ébredését személyesítette meg, míg a katolikus egyház számára a Szűzanya, Mária hónapja, minden megújulás és szépség forrása. Ennek eredete a 13. századra tehető, majd később Néri Szent Fülöp az 1500-as években arra biztatta Rómában a fiatalokat, hogy minden Madonna képet májusban virágkoszorúkkal díszítsenek.
Ugyanakkor a tavaszi ünnepeknek van egy közös összekötő szimbóluma, mégpedig a növényi jelképek, a zöld ág. Ennek motívuma a tavasz általános jelképeként fogható fel, ezt láttuk a virágvasárnapi, a Szent György napi hagyományoknál is. Ezek sorába illeszkedik a májusfa állítás hagyománya, ami sok helyen ma is él.
A szalagokkal, virágokkal díszített fa állítása közösségi alkalom volt, amit pünkösdkor bontottak le, néhol ki is táncolták. A 15. századtól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régebbi. A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásoknak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a saját szerelmének háza elé. Akadtak olyan települések is, ahol csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas fát, és a lányos házakhoz csak kisebb feldíszített ágakat vittek. A zöld ágakat leggyakrabban szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögelték. A fa kivágása, feldíszítése és felállítása bizalmas feladat volt, minden titokban történt, csak a legénybanda tudta, hogy mi fog zajlani az éjszaka. A májusfa a lányos házaknál egyfajta presztízzsel bírt, hisz ez mutatta meg a faluban, hogy kinek van udvarlója, s minél pompásabb volt a felállított ág, annál büszkébb volt a gazda az udvarlóra is, hiszen a fa dísze, formája, fajtája és nagysága az udvarlási szándék komolyságának egyik jelképe volt. Egyes településeken szokás volt, hogy szerenádot is adtak a lánynak, aki a zenét hallva egy szál gyufát gyújtott, majd borral kínálta az ifjakat. A májusfa megmászása is az udvarolni vágyó legény feladata volt. Amennyiben elég ügyes volt, sikerült lehoznia a fa tetejéről az itallal telt butykost. Olykor paprikás vízzel helyettesítették, hogy tréfát űzhessenek vele. Palócföldön szokás volt, hogy nem egy esetben már a tízéves lányoknak is állítottak fát. Egy legény ugyanannak a lánynak többször is vihetett májusfát, először bükkfát, aztán nyírfát, majd fenyőfát kellett vinnie.
Általában a májusfa a nagylányság elismerését is jelentette egyben, hisz ezután már eljárhattak a bálokba és a helyi táncos mulatságokba. Mivel a májusfa szerelmi ajándéknak is tekinthető, egyes helyeken zsebkendőt, vagy kalapra tűzhető bokrétát, máshol pénzadományt adtak a lányok. Abban az esetben, ha a lány a májusfát kidöntötte, akkor az a szerelem visszautasítását jelentette. A települések nagy részében a családfő, az apa kínálta meg az legényeket borral, sörrel vagy süteménnyel. A májusfa állítással azonban esetenként konfliktus is járt. Megesett ugyanis, hogy két fiúnak is ugyanaz a lány tetszett, és miután az egyik csapat felállította a májusfát, a másik elvitte onnan azt, helyére pedig a sajátját tette. Tegyük hozzá nem kevés fizikai munka éjjel fákat vágni ki, majd hozni-vinni. Így aztán természetesen nem egy alkalommal verekedés lett a nemes vetélkedés vége.
A magyar nyelvterület északi és nyugati részén gyakori volt, hogy a május elsején felállított fát pünkösdkor bontották le, vagyis nem táncolták ki. Nagy szégyen volt, ha a májusfa állva maradt, hiszen ezzel azt hozták nyilvánosságra, hogy a frigy valamiért nem jön, vagy nem jöhet létre. A bontás legtöbbször rituális tánccal, azaz a májusfa kitáncolásával és a fa kidöntésével járt. Ennek a ceremóniának szoros kapcsolata lehetett a pünkösdi király választásával is. Bizonyítékaként egyes forrásokban találunk utalást a máj kerékre, amelyet a májusfa mellett, vagy helyett állítottak. A májkerék egy magas rúd végére tűzött, szalagokkal, borosüvegekkel, zsebkendőkkel díszített szekérkerék. A kerékről a díszeket a legényeknek kellett leszedniük, ezzel is bemutatva bátorságukat, rátermettségüket. Az ügyességi versenyek győztese lehetett a pünkösdi király, vagy a bálokat, mulatságokat rendező első legény.
2021. május 1.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Kápolnai Nagy Ágnes, Pádárné Gyuricza Henriett
