Nyílt napot hirdetett a Magyarságkutató Intézet az abasári ásatásra a helyi lakosoknak. A nyilvános programra több településről is érkeztek, ami jelzi, komoly érdeklődés van az egyedülálló feltárás iránt.
A nyáriasan melegben több mint százan várták a látványos ásatás eredményeinek bemutatását. Kazsu Attila, Abasár polgármestere köszöntötte az érdeklődőket, bevezetőjében elmondta, hogy hihetetlen tempóban alakul az ásatás, hiszen mindössze pár hónapja kezdték feltárni a 11. századi király központot. Kiemelte, régi vágya teljesül ezzel a településnek, és remélik, ahogyan megoldódott az úgynevezett lila ház ügye – ami az ásatásnak fontos területe – úgy a művelődési ház bontása is megtörténhet, teljessé téve ezzel a helyszínt. Az ásatást végző Ásatárs Kft. vezetője, Gallina Zsolt régész és Gálffy László történész-régész részletesen és érdekesen mutatták be az abasári monostor történetét, a középkorban elfoglalt különleges egyházi helyét. A feltárt eredményeket légi felvételen mutatták, így mindenki számára könnyen elképzelhetővé vált az impozáns méretű egykori templom és környéke.
Előzményként annyit jegyezzünk meg, az abasári Bolt-tetőn elhelyezkedő 11. századi királyi központot 2018-ban nyilvánította történelmi emlékhellyé a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság. A Magyarságkutató Intézet 2019-ben előkészítette, 2020-ban megkezdte a királyi és egyházi központ feltárását. Az ásatáson Aba Sámuel, Magyarország harmadik királyának egykori palotáját rekonstruálják, a király végső nyughelyét keresik. A középkori nemzetségfői központ feltárását célzó munkálatok kormányzati támogatással valósulnak meg. A kutatások jelentősége óriási, ilyen nagyságrendű kora-középkori feltárás jelenleg nincs Magyarországon.
A település névadója Aba Sámuel harmadik királyunk volt, aki 1044-ben halt meg, először halála helyén, Feldebrőn temették el, majd pár évvel később átszállították a saját alapítású monostorába. A kora középkorban hagyomány volt, hogy az uralkodókat oda temették, ahol kolostort alapítottak, így teljesen egyértelmű volt, hogy Aba Sámuel végső sírhelye itt, az általa alapított bencés monostorban lesz. Írott források csak a 13. század végétől állnak rendelkezésre, annyi bizonyos, hogy 1263-ban áll a Szűz Mária tiszteletére szentelt templom. Az Árpád-korban nemcsak a templomok alapítása, hanem a tatárok által elpusztítottak újjáépítése és bővítése is jellemző volt. A tatárok által elpusztított templomot újjáépítették, az utolsó bővítésre a 14. században kerülhetett sor, utána erre vonatkozóan nincsenek források. Az 1300-as évek eleje átrendeződést hoz a területen a Károly Róbert ellen forduló Aba nemzetség elveszítette birtokait, ám a tíz ágból álló Aba család Csobánka ága részben birtokos marad. Az 1330-as években a Kompolti-Csobánka család a tulajdonos. Ennél is érdekesebb, hogy a pápai tizedjegyzékben megtalálható Abasár neve. Megfejtésre vár, vajon az abasári apát(ok) szerepe miért lehetett ilyen kitüntetett, hiszen források bizonyítják, hogy Rómából például az egri egyházmegyében történő kinevezések is Abasáron keresztül történtek. Erre vonatkozó iratok 1389-1410 között állnak rendelkezésre, ez IX. Bonifác pápa regnálásának ideje, az ő nevére még később visszatérünk. A templom a török korban, a 17. században tűzvész során pusztult el, később nem építették újjá. Az 1400-as éveket tehetjük a virágkorra, 1425-ben iktatják be birtokba a Kompoltiakat – kétharmad részben lesznek tulajdonosok -, akik átépítik a birtokot, ez az utolsó jelentős bővítés. A bencés kolostor az 1700-as évekig működött, a török korban tűzvész áldozata lett, a feltárás során láthatóvá vált, hogy egész falak dőltek le. Az épületegyüttest ezt követően már nem építik újjá. A 18-19. századból származó festményeken, képeken még felbukkannak a dombon lévő épület romjai, ezt követően el kell telnie majd kétszáz évnek, hogy feltáruljon előttünk történelmünk páratlan kincse.
A területen – ahol még egy éve is kirándulók sétáltak – folyó munkáknak köszönhetően kirajzolódik az egykori középkori palota és apátsági épület szerkezete. Az elmúlt hónapok feltárása nyomán számos pénzérme is előkerült, az Árpád-kor mellett az Anjouk idejéből származó dénárt is találtak, de a Hunyadiak pénzei is felszínre kerültek. Különleges értéknek kell tekintetünk a 13-14. századi Mária dombormű töredéket, amely az abasári templom főoltárképe lehetett. Ezzel kapcsolatban Makoldi Miklós, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpont vezetője kiemelte, ilyet legfeljebb Olaszországban, Franciaországban, például a reimsi katedrális mosolygó angyalán fedezhetünk fel, ezért is képvisel egyedi értéket. A régészetet vezetők után ő mesélt tovább a jelenlévőknek az abasári monostor múljtáról, a feltárt értékekről. Korábban említettük IX. Bonifác pápa nevét, a tőle érkezett a pápai levélnek ólom függő-pecsétjét, vagyis pápai bullát is találtak az ásatáson. Az ólom függő-pecsétes pápai levelek Magyarországon nagyon ritka leletnek számítanak, főleg hiteles lelőhelyről.
Visszatérve a jelenbe, a lila ház mellett a régi, mintegy másfél évtizede üresen álló, leromlott állapotú, szocreál stílusú művelődési ház is akadályozza a teljes körű feltárást. Jelenleg is folynak egyeztetések a bontásáról, a torzó pedig kitakarja a csodás kilátást a Mátra felé.
A történelmi időutazás utolsó, szomorú fejezete a 20. századra tehető. Makoldi Miklós elmondta, hogy az 1920-as évekbeli térképeken még látszik, nincs a dombtetőn semmiféle épület, az 1950-es években kezdik beépíteni, Dér József egykori téesz elnök építi ide a „elhíresült” lila házát, ekkor történik az első nagy károkozás, hiszen ő maga is leírja később, tudja, hogy történelmi értékeket rejt a föld. Sőt mi több, még két pincét is vájt a ház alá, ezzel pedig további emlékek mehettek tönkre. Sajnálatosan, később sem történik régészeti feltárás, amikor elkészül a művelődési ház épülete, tökéletesen tönkretéve a kilátást, és felmérhetetlen károkat okozva a mélyben.
Makoldi Miklós megemlítette, hogy a helyiek elmondása szerint az 1960-as években az építkezéskor szekérrel hordták ki a Tatárdűlőre a faragott köveket, úgy vélte, érdemes lenne esetleg ott is tanulmányozni a földet, maradtak-e még esetleg értékek. Mindezeknek köszönhető, hogy az egykori Bolt-tető szinte teljesen eltűnt, hiszen eldózerolták a területet. Az elmúlt évtizedekben történtek már régészeti kutatások a területen, Galván Károly egri régész volt az első, majd 1971-72 táján Nagy Árpád, szintén egri régész kutatott itt. Ő volt az, aki megtalálta a templom szentélyének záródását, ám ezt tévesen értelmezte. 2008-ban indult újra alaprajz hitelesítő ásatás, ami 2011-ig tartott. A mostani, kétségtelenül a legnagyobb munka 2020. október 12-én indult, és eddig 1400 négyzetméternyi területet tártak fel. A korábban ismertetett eredményeket megerősítve elhangzott, egy 16*8 méteres szentély és egy 30*10 méteres hajójú templom az, ami ma már szabad szemmel is jól látható. Az is biztos, hogy a kolostor falai túlmutatnak a művelődési ház előtt futó úton, így minden bizonnyal a későbbiekben is lesz még feltárni való terület.
A tervek szerint a szeptemberi Eucharisztikus Kongresszus kísérő programjában már szeretnék bemutatni ezt az európai léptékkel mérve is különleges feltárást.
Kazsu Attila a tájékoztató végén elmondta, a tavaly októberben megtalált, Aba család címerével díszített faragott kőfedlap – restaurálás után – múzeumi kiállítási tárgy lesz. Az eredetivel megegyező, de időjárásnak ellenálló anyagból készült mását Abasáron az Aba Király patika előtti téren nézhetik meg az érdeklődők.
A láthatóan mindenkit lebilincselő tájékoztatók után a jelenlévők bejárták az ásatás területét. A tervek szerint a tapasztalatok alapján a jövőben további nyílt napokon mutatják be az ásatás újabb eredményeit.
2021. május 28.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Czímer Tamás
