Államalapításunk ünnepének közeledtével mesélünk a Mátra Árpád-kori templomairól, melyek között megtalálható hazánk legkisebb működő temploma is. Tartsatok velünk, mutatjuk őket!
Mátrai kirándulásunk alkalmával érdemes tematikus útvonalat terveznünk, melyen felfedezhetjük a Mátra kora középkori eredetű szakrális értékeit, hiszen mindegyikük páratlan a maga nemében. Érdemes rászánnunk egy napot, különleges, egyedi értékeket találunk.
Tarnaszentmária
Kezdjük kirándulásunkat hazánk legkisebb működő templománál! A templom a település központjában található, messziről hívogatóan várja a látogatókat. Eredetét a 10. század végére teszik.
A legek templomában az ország legkisebb altemploma húzódik. Mielőtt belülről megnéznénk, a templom külső falán is egyedülálló dolgot találunk, az úgynevezett keresztcsomót vagy más néven szalagfonatos csomót, harmadik elnevezése a Salamon csomó.
Az ókortól kezdve használt jelkép volt, a hagyomány szerint távol tartotta a felszentelt helytől a gonoszt. Érdekesség, hogy a magyar koronázási ékszerek közül a jogaron is megtalálható a Salamon csomó.
A templom a kereszténység felvételének korai szakaszában maradandó anyagból, kőből épült, amikor Szent István király törvénye alapján – tíz falu építsen egy templomot –, a korra jellemzően általában fából, döngölt földből készültek a templomok. Van olyan vélemény is, hogy Géza fejedelem lányának udvarháza lehetett, aki harmadik királyunk, Aba Sámuel felesége volt. A templom magjának az építési ideje a honfoglalás és Géza fejedelem uralkodása közé tehető.
A templomhajó egyik legfontosabb meghatározója a tíz darab kőoszlop. A déli és az északi falon négy-négy darab, eredeti helyén álló, faragott oszlop látható. Ezek ma már nem tartanak súlyt, korábban az eredeti mennyezet alátámasztására is szolgálhattak. Kialakításuk sudaras, ami azt jelenti, hogy fölfelé keskenyedik, akár a fenyőfa. Mindegyik oszlop talplemezen áll, mely alatt a díszített kőpadka helyezkedik el. A körbefutó fonatos-indás díszítésű kőpadka a faragott oszlopokkal hangsúlyozva, előkelőséget sugároz. A templomból hat meredek lépcső vezet le a kicsiny altemplomba.
Egyes vélemények szerint az altemplomba temették Géza fejedelem testvérét, Mihály herceget. Hazánkban viszonylag kevés az altemplommal rendelkező középkori eredetű templom. Tarnaszentmária temploma esetében nem bizonyítható, hogy a mostani altemplom a főépülettel együtt épült, sőt, bizonyos vélemények szerint, azt később építették a templomhoz. Az altemplom építését főleg a román stílusban épült templomoknál figyelhetjük meg. Az altemplom szentélyének középső részén egy mintegy egy négyzetméternyi alapterületű, mintegy öt méter mély aknasírt tártak fel.
Feldebrő
Tarnaszentmáriáról Verpeléten át jutunk el Feldebrőre, a település római katolikus temploma és különösen annak altemploma európai hírű műemlék.
Az ásatások bebizonyították, hogy sírtemplomnak készült, eredeti rendeltetését a 18. századi átépítéséig megőrizte. Mindezt az altemplom kis helyiségének közepét elfoglaló sír igazolta. A templom alaprajzát tekintve a keleti – bizánci – kereszténység centrális templomaira emlékeztet, de a keletiekben nincs altemplom. Nyugat-Európában viszont – ahol a halottkultusz a 11. századtól erőteljesen kibontakozott, s ezért az altemplomépítés igen gyakori volt – szinte nincsenek centrális templomok. A honfoglalást követő évszázadban, amikor a magyarság szempontjából még nem dőlt el végérvényesen, hogy a nyugati, avagy a keleti kereszténység lesz a meghatározó, fontos kortörténeti elem a feldebrői altemplom. Történelmünk átmeneti időszakának a kettősségét jól jelzi a templom, mely alaprajzában a keleti kultúrát idézi, ám a nyugati kultúra elemeit is ötvözi magában, hiszen az altemplom a nyugati halotti kultuszok egyértelmű jele. Így Európában is páratlan értékűnek számít a feldebrői templom, mely hosszú ideje foglalkoztatja a kutatókat.
A feldebrői templom építtetőjét valószínűleg az Abák között kereshetjük. A 11. századi centrális templom maradványai, és a vele egykorú, teljes épségében és szépségében megmaradt, 12. századi freskókkal díszített altemplom, a felfedezése óta vitákat vált ki a művészettörténészek, az építészek és a történettudomány kutatói között. A templomhoz tartozó altemplomról először 1865-ben Henszlmann Imre írt, az első feltáró ásatásra 1897-ben került sor. A Szent Kereszt tiszteletére szentelt templom építtetője királyi rangú személyiség lehetett, talán Aba Sámuel, aki uralkodása előtt kezdte építeni a templomot, majd halála után (1044-ben, a ménfői csatavesztés után a menekülő királyt ellenségei a környéken ölték meg) ide temették, az altemplomban lévő sírkamrába. Néhány esztendő múlva, amikor kiásták a sírból, szemfedője és ruhái sértetlenek voltak, sebhelyei begyógyultak. Később saját monostorában, a mai Abasáron temették el. Az elmúlt hónapok nagyarányú ásatása talán választ ad erre a kérdésre is Abasáron. A páratlan értékű altemplomba lépcsőn lehet lejutni, ahol különleges látvány fogadja a belépőt. Hazánk legkorábbi freskóit őrzik ezek a falak, ehhez hasonló festmények előzményeit Észak-Itália bizánci hatásokat őrző, X-XI. századi templomaiban találni.
Gyöngyössolymos
Feldebrőről induljunk vissza, Kisnánán, Markazon át kanyargunk a Mátrában, majd a 24-es útra kiérve hamarosan elérjük a gyöngyössolymosi elágazót, már messziről látszik a templom tornya.
Maga a település története is érdekes, hiszen nevében őrzi múltját és legendáját. A 1332/37. évi pápai tizedjegyzék említi a Szent Miklós tiszteletére szentelt templomát. A Solymosy család 1400 előtt építette gótikus stílusban a templomot. Sajnos ennek hajóját és szentélyét a törökök a XVI. században lerombolták, nem maradt meg belőle csak a torony, amely ma is áll. A torony nyolcszögletű, valóságos lőrésekkel rendelkező, vártoronyszerű építmény. A szépen faragott, sötétebb színű sarokkövek, amelyek élesen emelik ki a szögletek vonalát, Farkasmályból, a többiek a Kishegyről kerültek ki. Solymos nevét első ízben II. Endre királynak 1212. adománylevele említi, amikor is a király a Szent Sír Lovagrendnek adományozta a Solymos falu határához tartozó Hidegkút nevű lakatlan földet és egyes mátrai erdőségeket. A Solumus, Solimus névalakban emlegetett falu határának többi része ekkor már az Aba nemzetségbeli Solymosy család birtoka volt. Az alsó részt két előreugró támpillér erősíti, a pillér fölött keskeny, csúcsívbe futó, lőrésszerű, másfél méter magasságú, csúcsíves ablak van, fölötte ugyanolyan, amit egy, a tornyot körülszegő keskeny pillér zár le. A kiugró pillér fölött egy címerpajzs látható a Solymosy család címerével, amely azonban fordítva van beépítve a torony falába, jelezve a család kihalását. A 18. századi átépítések után 1807-1813 között barokk stílusban bővítették a templomot új szentéllyel és sekrestyével, ekkor nyerte el mai alakját. A templomban a karzat alatt a hajó északi falába egy nagyobb címer van befalazva, ez a kegyúri családnak, a Solymosyaknak a címere, egy sólyom kiterjesztett szárnyakkal, és gótikus betűkkel bevésett 1411-es évszám látható rajta. A hagyomány szerint 1848-ban egy huszár bement a templomba, az ott lévő címert osztrák császári kétfejű sasnak nézte és annak egy részét a kardjával levágta.
Gyöngyöspata
Mai utunk utolsó állomása egy igazi gyöngyszem, benne a Jessze oltárral.
A templomot a város központjában áll egy kis dombon, alacsony kőfallal bekerítve áll. Tornyán faerkély fut körbe, ahonnan mesés panoráma tárul szemünk elé, a hétsoros pincesor teljes szépségében látható. A tornyon és a hajó oldalain is gótikus ablakok láthatók.
A településnek nevet adó Pata vezér Taksony, esetleg Géza nagyfejedelem korában élhetett, a vár építése is hozzá köthető a 10. század eleje, melynek ma már alig láthatók nyomai. A Kisboldogasszony-templom még a 12. századból származik, eredetileg román stílusban épült, az átépítések után gótikus és barokk stíluselemeket is kapott. Az 1970-es feltárások szerint a templom elődje egy 12. században román stílusban épült kisméretű templom volt. Ezt a templomot a 13. század végén egy kápolnával bővítették és egy tornyot is építettek hozzá. Az 1300-as évek elején Károly Róbert tárnokmestere, Nekcsei Demeter már a gótika jegyében bővítette a templomot. Új, sokszögű támpilléres szentély és főhajó épült, a déli oldalon kialakították egy mellékhajót is. Az északi oldalon elkészült a sekrestye és egy oldalkápolna. 1420 körül, már a Szécsényi család birtoklása alatt épült meg a mostani torony, a régit elbontva. A következő építési periódus az Országh és Losonczy családok birtoklása alatt történt, ekkor épült meg a templom déli előcsarnoka. A templomban a hódoltság időszakában készült el a nyolc méter magas Jessze-oltár, ami Jézus családfáját mutatja be, és valószínűleg dél-lengyelországi mesterek műve.
A kő oltárasztalon középütt fekszik Jessze szobra, testéből hatalmas fa sarjad, annak ágai tojásdad alakban keretezik a Mária születését ábrázoló festményt. A fa ágain Jézus ószövetségi ősei, királyok és próféták, köztük Salamon és Dávid ülnek, az összehajló ágak felett pedig Mária trónol, karján a kisdeddel. A fa két oldalán egy-egy kandelábert tartó angyal áll, gyertyáik világítják meg a fatörzsön nyíló tabernákulum ajtót. A nyolc méter magas Jessze-fa törzsén iratszalagok kígyóznak, az Énekek Énekéből vett idézetekkel. Az 1870-es években tűzkárt szenvedett a szobor egy földrengés következtében, ezt alapos felújítás követte, mivel több szobor elégett, ezeket gipsszel pótolták.
2021. augusztus 14.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Kápolnai Nagy Ágnes, Korepta Lilla
