Luzsányi József igazi világjáró. Élt Salzburgban, Bécsben, Budapesten, hosszú évtizedekig a svédországi Ljungbyban, ahonnan visszaköltözött Magyarországra. Jelenlegi Bekölcén él. A festészet iránti szenvedélyéről, életútjáról beszélgettünk vele.
Hogyan kezdett el festeni?
Gyermekkoromban mindig ötös voltam rajzból, de akkor még különösebben nem érdekelt a festészet. Amikor már Svédországban éltem, szerettem volna festményt vásárolni, de ami tetszett, az drága volt, ami pedig olcsóbb, az nem nyűgözött le. Így elhatároztam, hogy megpróbálok magam alkotni. Az első ilyen próbálkozás egy levélbélyegtől indult, ami Csontváry Kosztka Tivadar festményét ábrázolta. Emlékszem, ezt a levelet még apám küldte, és annyira megihletett a kép, hogy több mint fél évig gyakoroltam, próbálkoztam, míg lemásoltam azt a festményt.
Tekerjük picit visszább az idő kerekét! Hogyan került ki Skandináviába?
1945-ben születtem Tatárszentgyörgyön. 1969-ben indultam el itthonról, eredetileg Németországba készültem, de helyette Salzburgba, majd Bécsbe kerültem. Akkor a Siemensnél dolgoztam, és jöttek hozzánk a svédek, hogy feltérképezték, kit vigyenek magukkal, mint munkaerőt. Ekkor, egészen pontosan abban az évben, november 6-án utaztam ki a Malmötől 200 km-re található Ljungby városába, ami egy viszonylag kis település. Sokat adott az ország, egy dán festővel és a stockholmi festőakadémia igazgatójával is megismerkedtem.
Visszakanyarodva az első szárnypróbálgatásokhoz, hogyan képezte magát a későbbiekben?
A sikeres Csontváry reprodukció után úgy döntöttem, elkezdem tanulni a technikákat. Amikor elmentem egy festőiskolába, a tanár nem hitte el, hogy a Csontváry utánzat az első képem. Később Stockholmban is elvégeztem a festőakadémiát, aminek az igazgatója – mint említettem – jó barátom lett. A felvételin 1500 jelentkezőből a második legjobb festménynek az enyémet választották, erre nagyon büszke voltam.
A későbbiekben is meghatározó maradt Csontváry munkássága az ön művészetében?
Igen, elmondhatom, hogy az ő pasztellszínei állnak hozzám a legközelebb. Csontváry színvilága nagyon hasonlít a svéd színekhez, az ottani párás, tengervidéki klíma adta árnyalatokhoz, a másabb zöldhöz, kékhez, sárgához.
Miért választotta ennyi év után lakóhelyéül Bekölcét?
Skandinávia után kellett a domb, a vidék, a tiszta levegő, ezeket itt találtam meg. Egész életemben városban éltem, idősebb koromra a vidék nyugalmára, a csendre vágytam. Öt esztendeje élek itt.
Született már festmény Bekölcéről, annak természeti szépségeiről?
Még nem festettem meg ezt tájat, de ami késik, nem múlik. Szeretnék itt olyan emberekkel megismerkedni, akik hasonlóan gondolkodnak, érdekli őket a festészet, a művészet. Jó lenne egy baráti körben a közös érdeklődést megosztani egymással! Bízom benne, hogy társakra lelek a bekölceiek és a környéken élők személyében.
2021. október 25.
Kékes Online, K. B.
