Pálosvörösmart, egy apró mátrai település, ám az egyetlen hazai alapítású rendnek itt is volt kolostora. A Magyar Pálos Rend védőszentje, Remete Szent Pál január 15-én hunyt el. Ma rá emlékezünk.
Pálosvörösmart
Pálosvörösmarton a Mária parkot minden évszakban sokan keresik fel, a hely méltó emléket állít az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak. A település első írásos említése 1304-ből származik, amikor Bene Pusztából az Aba nemzetségbeli Csobánka család Sámuel, Pál és Dávid a Pálos Rendnek adományozta a község területét. A pálos rend templomát és kolostorát 1334-ig építették. A kolostor az egyik legnagyobb volt az akkori Magyarországon. Fénykorában közel száz pálos atya és laikus testvér élt a kolostorban. A terület többször elnéptelenedett, még a törökök elől az utolsó pálos atya, Sőtér Benedek is elmenekült és a gyöngyösi Ferences kolostorban élt haláláig. A török hódoltság után több hullámban is próbáltak megtelepedni itt az emberek, az 1700-as években a mai lakosság ősei sikeresen gyökeret vertek. A pálos rend II. József által történt feloszlatása után a község a vallásalap kezelésébe került. Ma a park emlékeztet a múltra.
Remete Szent Pál
Mielőtt a park emlékeivel foglalkoznánk, nézzük meg a szent életét! Remete Szent Pál gazdag thébai családból származott, 228 körül született, kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és egyedüli örökösként – nővére már férjnél volt – nagy vagyon birtokosa lett. Sógora féltékeny volt rá, így kihasználva a 249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözést, feljelentette Pált a római hatóságoknál, akinek menekülnie kellett. Pál Alsó-Théba pusztaságában egy barlangra lelt, melynek bejáratát nem láthatták avatatlan szemek. Szent Jeromos, Remete Szent Pál életrajzírója így számol be erről: „Decius (259–261) és Valerianus (253–260) császárok idejében igen nagy üldözés támadt az egész világon a keresztények ellen, de főképpen Thébában, Egyiptom tartományában, a Nílus folyó vizeinél. A császárok szolgái vagy inkább ördögei minden igyekezetükkel keresték a keresztényeket, hogy igen kegyetlen gyötrelmekkel mind testi, mind lelki életüktől megfosszák őket, megtagadtatva velük az igaz hitet. Pál tizenöt esztendős volt, mikor sógora – hogy jószágát, amelyet atyja hagyott rá, megszerezze– el akarta őt árulni a kegyetlen üldözőknek, nem tekintve felesége könnyeire. Ezért Pál elhatározta, hogy mindenét elhagyja, s a pusztába megy lakni a vadak közé, gondolva, hogy azok kegyesebbek lesznek hozzá, mint az emberek.” A barlang közelében datolyapálmák és egy tisztavizű forrást talált Pál. Isten menekülésében megérintette a fiatal Pált, ezért úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, és nem tér többé vissza a világba. A pálmafák leveleiből ruhát készített magának. A legenda szerint Pálnak egy holló vitt mindennap fél cipót élelemként. Életének további részéről nem sokat tudunk, ismerve a remeték életmódját, feltételezhetjük, hogy Remete Szent Pál körül kialakult egy laza közösség. Nem éltek közösségi életet, talán csak az istentiszteletre gyűltek össze, mégis: a pálosok lelki elődei lehetnek.
Remete Szent Pál és Remete Szent Antal találkozása
Remete Szent Pál életéből talán a legismertebb jelenet, amikor Remete Szent Antal meglátogatta. Szent Antal égi szózatot hallott, amely figyelmeztette, nem ő a legidősebb, legszentebb remete, hanem Pál. A 90 éves Antal többnapi vándorlás után megtalálta a 113 éves Pál barlangját. Közösen dicsőítették Istent, elmélkedtek, beszélgettek. Beszélgetésük alatt megérkezett a holló, aki most nem fél, hanem egy egész cipót hozott. Hálát adtak Istennek, aki így gondoskodik szolgáiról. Erről a korábban említett forrás így ír: „Megnézték egymást a szent vének nagy csodálkozással, és aztán összeölelkezve nevükön szólították egymást, mintha már régi ismerősök lennének, és nagy hálát adtak Istennek. Azután leültek a forrás közelében, és Pál szólni kezdett: Íme, itt van, akit a pusztában annyi fáradsággal kerestél. Íme, a már megsenyvedt tagok megőszült szőrrel fedve. Íme, az ember, ki majd porrá lesz.« … Miközben beszélgettek, eljött egy holló, leszállt a közeli fára, azután kedvesen hozzájuk repülve letett közéjük egy kenyeret, és elszállt. Akkor Pál azt mondta Antalnak: Áldott legyen az Úristen, ki nekünk eledelt küldött. Tudnod kell, hogy hatvan esztendeje már, hogy ez a holló nekem mindennap fél kenyeret hord, de most a te eljöveteledért az Úr megkettőzte az élelmet.”
Az átimádkozott éjszaka után Pál kérte Antalt, hozza el Szent Athanáz püspök köpenyét. Antal sietve útra kelt, de amikor visszafelé tartott, érezte, hogy Pál meghalt. A legenda szerint látta Szent Pál lelkét, amint angyalok, próféták és szentek kísérik a mennybe. Sietve tette meg a hátralévő utat. Pált térdelve, ég felé emelt karokkal, holtan találta. Beburkolta testét a Szent Athanáztól kapott köpenybe, Pál pálmalevélből készített ruháját megtartotta, és ettől kezdve a legnagyobb ünnepeken mindig azt hordta, majd a szent testét eltemette abba a mélyedésbe, amit két váratlanul megjelenő oroszlán kapart ki. Remete Szent Pál halálának éve feltehetően 341 volt. Később Antal tanítványai, az első szerzetesek, kegyelettel zarándokoltak el a szent barlangjához, egyben sírjához, hogy ott tegyenek engedelmességi fogadalmat. A sivatagi körülmények miatt Szent Pál teste gyorsan mumifikálódott. Életszentségének híre gyorsan terjedt. 494-ben Gelasius pápa szentté avatta. Romlatlan állapotban talált tetemét 1169-ben Konstantinápolyba szállították, három ujja pedig a cluny-i apátságba került. Fejét Rómába vitték, ahonnan IV. Károly császár Prágába vitte, innen Karlštein várába került a szent ereklye. Remete Szent Pál teste 1240-ben Velencébe került.
Boldog Özséb
Térjünk ki röviden a pálos rend történetére, hiszen alapítója, Boldog Özséb 1270. január 20-án halt meg, így pár nap múlva az ő emléke előtt is tisztelgünk.
A Magyar Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, amelyet Boldog Özséb, volt esztergomi kanonok alapított. Káptalani iskolában tanult és élénk kapcsolatban állt az Esztergom környéki remetékkel. Özséb az 1241-42-es tatárjárás után lemondott kanonoki méltóságáról, szétosztotta javait, majd a Pilis-hegység rengetegébe vonult vissza remeteségbe – a mai Pilisszentlélek és Kesztölc határában lévő Hármas-barlangba – néhány társával, ahol 1250-ben a Szent Kereszt tiszteletére monostort és szentélyt építettek maguknak. A pilisi remete első ténykedése az volt, hogy hármas barlangja alatt, a forrás mellé letűzte a szent keresztet. Ezért hívják középkori oklevelek évszázadokon át, még Mátyás korában is intézményét ,,a szent kereszt testvéreinek”. Minden középkori és későbbi pálos templomban a főoltáron kívül a legszebb oltárt mindig a szent kereszt tiszteletére szentelték. 1328-ban kapták meg az első pápai kiváltságlevelet Károly Róbert kérésére. Mátyás király már a trónra lépésének évében több pálos kolostornak is adómentességet adott. Számos jobbágytelket és monostort adományozott a fehér barátoknak, pallosjoggal is felruházta őket. 1526-ban, a mohácsi csatát követően, a Budára vonuló törökök 11 pálos monostort kifosztottak és fölégettek, 25 szerzetest megöltek, többet megsebesítettek. A török hódoltság után visszatelepültek néhány korábbi helyükre. A pálos rend vagyona a 18. században igen jelenőst volt, ám fejlődésüket megakasztotta II. József császár, aki 1782-ben kihirdette a rend eltörlését, birtokainak konfiskálását. A rendházak száma ekkor mintegy 400 volt, a feloszlatás után a rend könyvtáraiban több mint tízezer kötet maradt gazdátlanul. Az 1800-as évek második felében történt kísérlet a rend feltámasztására, ám hosszú ideig csak lengyel területen működött két pálos kolostor. I. Ferenc császár ugyan több rendet visszaállított, azonban a pálos rendet nem, annak magyar szellemisége miatt. A pálosok csak 1934-ben térhetek vissza szülőföldjükre, ám a kommunizmus ismét véget vetett ennek. A rendszerváltáskor alakulhatott ujjá ismét a Magyar Pálos Rend.
Mária park
A pálosvörösmarti Mária parkban ismertető táblák igazítanak el a rend történetéről, Boldog Özséb életéről. A 2015-ben létrehozott park Dobróka László pálos konfráternek, a település korábbi polgármesterének felajánlásából valósult meg. Varga Gábor szobrászművész alkotása, a Remete Szent Pál domborműve azt a jelenetet ábrázolja Remete Szent Pál életéből, amikor Szent Antal – miután kérésére elhozta Pálnak Szt. Atanáz köpenyét – visszaérkezve holtan találja meg őt. A domborműn látható pálmafa, a holló, csőrében cipóval és az oroszlánok Remete Szent Pál attribútumai, melyek a pálos rend címerében is megtalálhatók. Mátrai kirándulás alkalmával mindenképpen keressük fel. Még télen is megkapó látványt nyújt, a tavaszi napsugarak és a meleg érkeztével pedig érdemes innen utunkat folytatni a Holló-kő, Tekeres-kő irányába, a lelki feltöltődés után egy rövid túra mindenképpen jó élményt nyújt majd.
2022. január 15.
Kápolnai Nagy Ágnes
Forrás: palosrend.hu, magyarkurir.hu
