Havat ugyan nem, de fehéren csillogó zúzmarakristályokból nem is keveset láttunk pénteken a Bükk fennsíkjának keleti peremén, Bánkúton és környékén. Azonnal túrabakancsot ragadtunk, hogy azoknak az olvasóinknak is megörökítsük a látottakat, akik személyesen nem tudták megcsodálni a fagyos szépségeket. Képgalériában mutatjuk Bánkúton készített fotóinkat.
A szerda éjszaka tetőző hideghullámot követően melegfront váltotta a dermesztő napszakokat, olyannyira, hogy hazánk bizonyos területein ma több mint 12 fokot is mértek, valamint térségünkben is volt olyan alacsonyabban fekvő terület, ahol bőven nulla fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála. A Bükk hatalmas kiterjedésű fennsíkján azonban mit sem lehetett érezni a felmelegedésből: hol köd, hol ragyogó napsütés váltotta egymást, miközben látványos zúzmararéteg rakódott a fák ágira és a tereptárgyakra egyaránt.
A levegő hőmérséklete -3, -4 fokos értékeket súrolt, a metsző szél azonban ennél jóval alacsonyabb hőérzetet eredményezett.
Bánkúti látogatásunk során nyoma sem volt annak a szürkeségnek, melyet az alant fekvő területeken egész nap észlelni lehetett. Az inverziónak nevezett időjárási hatásnak köszönhetően minél magasabbra értünk, annál inkább tisztább lett az idő, a fennsíkon végül napsütés fogadott, feledtetve a januári borút és egyhangúságot.
Mi tagadás, a zúzmarás erdő ugyan gyönyörű, de közel sem veszélytelen. A szeles idő hatására a tűéles jégdarabkák folyamatosan hullottak az ágakról.
Ezek a keményre fagyott zúzmaradarabok lehullva komoly arc- és szemsérüléseket okozhatnak, így ilyen jeges körülmények között érdemes a “ne nézz fel!” erdőjáró alapszabályt mindig megfogadni.
A zúzamarás Bükk-fennsík fagyos téli miliőjének bemutatása után hamarosan egy lebilincselő túratipphez csatolva azt is megmutatjuk olvasóinknak, hogyan is festi vörösre a lemenő Nap fénye a Felső-Borovnyák és a Bálvány hegycsúcsainak oldalát.
2022. január 14.
Demecs Norbi
