Május elsejére virradó éjszaka hagyomány volt a májusfa állítás, ami ma szerencsére újra szokás, így a húsvéti tojásfák után ezekben a napokban színes szalagok lebegnek a települések központjaiban. Hogy hogyan alakult ki a májusfa állításának szokása, s milyen történelmi eredete van, ma erről mesélünk.
Egy kis történelem
A májusfa a természet újjászületésének. a szerelemnek a szimbóluma. Mint annyi más esetben a történelemben, most is a római korig kell visszanyúlnunk, hiszen a rómaiak mellett más ókori népek is ezen az éjjelen a házukra lombos faágakat tűztek, hogy megvédjék őket az ártó szellemektől és a betegségektől. Időben ugorva egyet, a középkori forrásokban a 15. századtól kezdődően találunk adatokat a májusfa állítására. 1502-ből való az első hazai forrásunk a májusfaállításról. A szokás eredetéről így számolt be 1867-es Magyarországi népszokások című szokásgyűjteményében Réső Ensel Sándor: „Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekményét a pogányok tisztátalan személynek nyilváníták, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült” Így a májusfa eredete Szent Jakab és Szent Fülöp nevéhez is kötődik, ezért egyes helyeken ezért Jakabfának, Jakabágnak ismerik a májusfát.
Hogyan állították a májusfát?
A hagyomány szerint a májusfát április 30-ról május 1-re virradóra, az éj leple alatt vagy kora hajnalban díszítették. A legények összefogtak, és kedvesüknek titokban állították a házuk kapujába. A faállításhoz szükséges fa beszerzése a legények feladata volt és a lányoknak állították. Éjszaka vágták ki az erdőn a megfelelő fát, ami sudár, kérgétől megtisztított fa volt, amelynek tetején meghagyták a lombját vagy egy szép virágzó, zöldellő ágát. Többnyire szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, esetenként teli üveg borral díszítették fel. Ezután beásták a földbe, vagy a kapufélfához kötötték, hogy ne dőljön el. A májusfaállítás az udvarlási szándék kifejezésére is szolgált. A májusfa a szerelem szimbólumaként az érdeklődést, szándékot jelölte, így a lány büszke lehetett, ha májusfát kapott. Amennyiben egy ház előtt több fa is állt, az azt jelezte, hogy egyszerre több legény is érdeklődik a hajadon iránt. Ilyenkor versenyre keltek a lány kegyeiért. Az is előfordult, hogy a legények megpróbálták egymás májusfáját ellopni, így viccelődve vagy nehezítve a másik dolgát. Egyes településeken szokás volt, hogy szerenádot is adtak a lánynak, aki a zenét hallva egy szál gyufát gyújtott, majd borral kínálta az ifjakat. A májusfa megmászása is az udvarolni vágyó legény feladata volt. Ha sikerült, lehozta a fa tetejéről a butykost, melyben általában valamilyen alkoholos ital volt.
A májusfa állításának két jellegzetes formája terjedt el, az egyik a lányos házhoz állított májfa, ami azt jelképezte, hogy valamelyik legény komolyan érdeklődik az ott lakó lány után, vagy pedig a közösségen belül a nagylányság elismerése volt. Amennyiben egy lány májusfát kapott, ezután elmehetett a táncmulatságba. A májusfa állításának másik módja az, amikor a középületek előtt vagy a település központi helyén kapott helyet. Ez a szép szokás éledt újra az elmúlt években, a településeinken minden évben láthatóak. Régi szokások szerint a fa vasárnap, hétfőn és kedden maradt a ház előtt. Közben azonban őrizni kellett, mert megtörténhetett, hogy egy másik legény, aki szintén udvarolt volna a lánynak, ellopta. Őrzésére a lány apja vagy a szeretője vállalkozott. Három nap után a májfát a gazda vagy a legények távolították el. Voltak azonban olyan helyek, ahol pünkösdkor rendeztek mulatságot, és kitáncolták a májusfát.
2022. május 2.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Mátraballa és Balaton települések
Forrás: www.felvidek.ma, mek.niif.hu
