Március 18-án, szombaton Nagyvisnyón jártunk, mert ott rendezték meg az első nagyvisnyói hagyományőrző kolbásztöltő versenyt. Ha valaki azt gondolná, hogy a falusi kolbászolás egy leszállóágban lévő, csak időseket lázba hozó, idejétmúlt időtöltés, az akkor szembesül tévedésével, amikor meglátja, mi történt a Bükk északi lábánál lévő, kevesebb, mint 900 lelkes faluban ezen a napon.

Együtt a versenyzők

A művelődési ház udvarán már reggel 8 óra tájékán nagy volt a nyüzsgés. Gyűltek a versenybe benevező csapatok, hamar tüzet raktak az üst alatt, a létszám és a hangulat is csak nőttön nőtt a hatalmas sátorban. Ahol ennyi jókedvű fiatal gyűlik össze, mint Nagyvisnyón, ott garantált a jókedv, és az egész napos bulihangulat.

Rögtönzött reggeli köszöntő a polgármestertől

A rendezvénynek otthont adó művelődési ház udvarán beszélgettünk Csőgér Bálinttal, a település vezetőjével. Kiderült, hogy a tervezéskor kezdetben bátortalanok voltak a program sikerét illetően. Amikor azonban azt tapasztalták, hogy hamar 15 fölé emelkedett a jelentkező csapatok száma, már biztosak voltak benne, hogy nem vallanak kudarcot.

Deliné Horkay Márta református lelkész áldást mondott

Végül 23 csapat bejelentkezése után lezárták a további regisztrációkat, mert helyszűkében lettek volna. A megmérettetésre helyiek, elszármazottak, és más településekről is érkeztek vendégek Budapestről, de még a Dunántúlról is.

Aki nem reggelizett, itt bepótolhatta

A rendezvény „hozzávalóit” nagy részben önerőből teremtették elő, a sátorbérlés volt a legnagyobb kiadásuk. A tombola nyereményeihez annyi felajánlásuk érkezett, hogy meglepetésükre egy nagyon hosszú asztal telt meg a csomagokkal.

Csapatmunka a siker titka

Évtizedek óta rendszeresen Pünkösdkor tartanak falunapot, de a polgármester elmondása szerint jó esély van arra, hogy ez a kolbásztöltő verseny is hagyománnyá válik, és minden évben kora tavasszal meg tudják majd rendezni.

Hey-Ho! Szomjasan nem lehet jó munkát végezni!

Az kolbásztöltés, és az evés mellett a szórakozásra is volt gondjuk: a „Mozgó mozi” is megérkezett a helyszínre, a kultúrházban így napközben két filmet is megnézhettek az érdeklődők. A zene sem hiányozhatott senkinek, hiszen egy népi zenekar húzta a talpalávalót délutánig. „Tini disco” zárta a napot, mely nevet onnan kapta, hogy 18.00-24.00-ig tervezték működését.

Lassan, nehogy levegős legyen!

Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan született a kolbásztöltő verseny ötlete, ezért Tőzsér Mátét is megkérdeztük, akinek első gondolata volt a hangulatos összejövetel Nagyvisnyóra szervezése. Mátéról megtudtuk, hogy már a nagyszülei is nagyvisnyóiak voltak, ő is a kis faluban él, ezért büszkén vállalja, hogy ő maga is tősgyökeres helyi fiatal.

Ilyen hölgyekkel a kolbász rossz nem lehet!

A fiatalember szerint bár faluja nem nagy lélekszámú, sok jó ember lakik ott. Fontosnak érzi, hogy ezeknek az embereknek legyen lehetőségük összejönni, kiszakadni a hétköznapokból, mulatni, jól érezni magukat. Mivel kevesellte a korábban rendelkezésre álló közösségi programokat, ezért úgy gondolta, valami sajátot szervezne, melyben a polgármesterük kezdetektől segítségére volt.

Ez kérem férfimunka!

Máté azt is elmondta, mindig örül annak, ha Nagyvisnyóra vendégek jönnek. Szerinte érdemes a település vendéglátói képességeit erősíteni, melyre a hasonló rendezvények alkalmasak lehetnek. Ő maga számos kolbásztöltő versenyen volt már az országban, mindig is szeretett volna egy sajátot szülőfalujába.

Ezek a fotók évek múltán kincsek lesznek.

Szervezőként ez volt az első ilyen program, amiben nagy feladatokat vállalt, és úgy látja, máris számos dolgot tanult a jövőre vonatkozóan. Eredetileg hentes, jelenleg szakácsként dolgozik egy bélapátfalvi étteremben.

Kanalas gyógyszert mindig csak szájon át, sosem intravénásan!

Látva az első kolbásztöltő verseny sikerét és a nagy érdeklődést, nyárra is vannak tervei: egy főzőversenyt szeretne útjára indítani. A kolbásztöltő verseny az első ilyen helyi rendezvénye, nincs még saját tapasztalata arra vonatkozóan, mit hogyan kell, hogyan nem kell csinálni. A remek csapatával azonban úgy látjuk, minden felmerülő akadályt sikerrel vesznek.

Valamivel el kell ütni az időt, amíg sül a kolbász!

A kezdeti kisebb szervezési nehézségek után Máté azonban joggal optimista a folytatást illetően, mert a nagyvisnyóiak összetartó, szorgalmas közösség. Ha nagy kihívás előtt is állnak, egy emberként fognak össze, mert ahogy a helyi mondás is tartja: „A visnyai gát nem szakad át!”.

Ki éhes már?

A szervező-ötletgazda azt szeretné, ha mindenki sajátjának érezné e régi mondást, és akkor a tizedik nagyvisnyói kolbásztöltő versenyen ugyanilyen fergeteges hangulat lesz, mint ahogyan ez az első alkalommal megesett.

Máté és Bálint tudja a jó receptet!

Köszönjük a meghívást, egy élmény volt! Legközelebb is ott leszünk.

2023. 03. 19.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter