Hétvégén, a Tájházak napján a mátraszentimrei Szlovák tájház nem csupán különleges programmal, hanem helyi gasztronómiai kóstolóval is várta a vendégeket. A napsütéses szombat délelőttöt mi is ott töltöttük.
Igazi kellemes tavaszi meleg fogadta az érdeklődőket a mátraszentimrei Szlovák tájháznál. A vendégeket Előházi Péter, a település polgármestere és Kaszaláné Szabad Judit, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte, majd a Váraszói Gyöngyvirág Citerazenekar adott hangulatos műsort.
Ezt követően néztük meg a tájház új attrakcióját, számtalan régi képet felvonultató vetítésen elevenedett meg a Felső-Mátra múltja. Kaszaláné Szabad Judit összeállításában láthattuk, honnan érkeztek az első települések, grafikák illusztrálták az egykori huták helyét és korabeli nevüket, de felvillanntak a szénégetés, a falusi munkák képei. Azok, akik évtizedek óta itt pihennek, örömmel fedezték fel az egykori üdülők fotóit.
Nem hiányozhatott a vetítésből az ikonikus Vadvirág szálló, az egykori Felcser panzió, de olyan érdekességek is helyet kaptak, mint, hogy milyen eredetűek a ma is előforduló családnevek, így a Stullerek, Gubalák, Odletek. Kiderült az is, a két világháború között magyarosították a vezetékneveket, ehhez három lehetőséget kellett megadniuk a családoknak, ezek közül választották ki központilag az új nevet. Ebből adódott, hogy volt olyan család, ahol az egykor egyazon nevet viselő testvérek más-más vezetéknévvel éltek tovább, ám ez szerencsére csak átmeneti állapot volt.
A programot rakott káposzta kóstoló zárta, ez Kaszaláné Szabad Judit receptje alapján készült, aki érdeklődésünkre elmondta: ehhez a hagymát megpirítja, amikor elvesztette nedvességét rákerül a rizs, jön hozzá a kockára vágott lapocka, majd a fűszerek, só, bors, paprika, kicsit később a fokhagyma. Amikor fehéredésig kész a hús, akkor egy lábast kizsíroznak, arra kerül egy sor káposzta, majd a hús, végül káposztával borítják be. A végén vízzel öntik fel, és készre főzik. A hatalmas kondér étel ízlett a vendégeknek, el is fogyott az utolsó szál képosztáig.
Végül, de nem utolsó sorban, a tájház történetéből emeljünk ki annyit, hogy kezdeményezője az egykori iskolaigazgató, Zakupszky László volt – ma az általános iskola viseli nevét – , az ő az anyaga képezte a gyűjtemény alapját. Terve 1995-ben realizálódott a Deák Ferenc úton, ezt még az ötletgazda is megérte. Néhány év múlva annak az épületnek a hátsó fala beomlott a tető beázása miatt. A 2000-es évek második felében nyitott meg a jelenlegi helyén a tájház. Akkor még a szlovák önkormányzat csak működtetője volt, 2018 óta azonban a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat a fenntartó, a települési önkormányzat pedig a tulajdonos. Az új tájház épülete a 20. század elején épült.
Tulajdonosa a lakosságcsere után a falu kondása lett, itt élték le egész életüket. Haláluk után a község önkormányzata vásárolta meg tájház céljára. A használati tárgyak jelentős része a községben élő emberek adományából került ide. Ezeken látható, hogy a lakosság döntő többsége szegény ember volt.
Az épület rövidebbik oldala párhuzamos az úttal, közös udvara van a szemközti házzal. A falai úgynevezett vert falak, teteje cseréppel fedett. A ház hosszabbik oldalán „gang” húzódik, ami védi a bejáratot. Oszlopai egyszerű faoszlopok. A ház egyedüli díszei a faragott ablakok. A ház színe kívül, belül fehér, a lábazat barna. A bejárati ajtón belépve balra a vízpad, a tisztaszoba ajtaja, mellette a sparhelt látható. A szemközti oldalon lóca, előtte konyhaasztal székekkel került elhelyezésre. Az ajtó mögött van a mosdóállvány a lavórral, a sarokban a nagyobb használati tárgyak: teknő, káposztagyalu, dézsa, szakajtók, stb. A jobb oldali fal előtt áll a stelázsi, amin az étkezéshez szükséges edények (tányérok, bögrék, tálak, köcsögök) találhatók.
A tisztaszobába lépve, az ajtó mellett balra található a vetett ágy. Az ágy végében két babán a helyi népviselet (menyasszony és vőlegény). Az ajtó mögött a jobb oldalon van a fogas, amin régi kabátok és ruhák lógnak. Mellette a fiókos „skrinya”, amiben a huzatokat, fehérneműt tartották. A jobb szemközti sarokba került a sarokpad (lóca) előtte az asztallal. A falakat családi fotók, fali tükör, szentképek díszítik. A gerendáról – az akkori szokásnak megfelelően – csizmák lógnak, egy pár női és egy pár férfi.
Érdemes a mátrai tájházakat felkeresni kirándulásaink alkalmával, hiszen a velünk élő múltból kapunk egy-egy szeletet, minden település egyedik értékeket mutat be múltjából.
2023. 04. 23.
Kékes Online, Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Kápolnai Nagy Ágnes
