Király László szerint a jó közösségek óriási megtartó erővel bírnak, s mindenkinek fontos, hogy érezze, tartozik valahová. S legalább ennyire sokat jelent az is, hogy tudjuk, otthon és biztonságban vagyunk abban a városban, ahol élünk. Gyöngyösön azonban szerinte olykor csorbulhatnak ezek az érzés.
László gyermekkora óta a városban él, itt végezte általános és középiskolai tanulmányait, s diplomát is a gyöngyösi főiskolán szerzett. Éveken át dolgozott a Városgondozási Zrt-nél, majd a Mátrai Erőműnél helyezkedett el, s jelenleg informatikai fejlesztésekért felelős. Azt mondja, fontosnak tartja, hogy szabadidejében – a családjával töltött idő mellett – olyan kezdeményezésekhez is csatlakozzon, melyek formálják és építik a közösséget. Legutóbb ő is ott volt azon az eseményen, melyen a mátrafüredi padokat festették le önkéntesek, de azt mondja, jóval több ilyen akcióra lenne szükség, s nem csak Mátrafüreden.
„Ami a Felsővárost illeti, az a tapasztalatom, hogy csak Mátrafüreddel foglalkoznak. A padfestés egy jó ötlet volt, de jóval több területen lenne teendő ebben a városrészben. Rég megállt a fejlődés, s hogy csak pár példát említsek, a Petőfi út, a Berze Nagy vagy a Seregély utcákban nagy az elégedetlenség, ezek a részek gyenge pontok, évek óta szinte alig történik valami. S ha van is fejlesztés, az sem olyan minőségű, amilyen elvárható lenne” – fogalmaz László. Hozzáteszi, az ott élőkkel beszélgetve, s a saját tapasztalatai alapján is az a véleménye, hogy a közbiztonság is romokban hever Gyöngyösön.
„Őszinte leszek, én sokszor féltem a páromat és a kislányomat. Már nem merem elengedni őket kettesben a boltba sem, mert egy édesanya a gyermekével, s szatyrokkal a kezében célpontja a hajléktalanoknak. És a félelem bizony nem alaptalan, pár hónappal ezelőtt a párom a Mátrai úti buszmegállóban várakozott a déli órákban, amikor egy balhés alak késsel lépett oda hozzá és pénzt kért tőle. Szerencsére volt annyi lélekjelenléte, hogy elzavarta és nem történt baj. De nemcsak a buszmegállók környékén lehet züllött alakokat látni, a játszóterek vagy a belváros padjain is alszanak” – mondja László. Úgy fogalmaz, Gyöngyösön egyre nehezebb a biztonságos otthon érzését átélni, sok barátja, egykori osztálytársa költözött a közelmúltban szomszédos településekre. „Egyre több fiatal hagyja el a várost és ez végtelenül szomorú.”
László hozzáteszi, véleménye szerint egyhangúság ült a városra, s ebből az állapotból ideje lenne felrázni Gyöngyöst. „Sokkal több fejlesztés, ötlet és cselekvés kell. Jómagam úgy vélem, hogy vérfrissítésre, változásra van szükség, a megmondó és basáskodó vezetők helyett cselekvő közösségekre, s akkor talán újra a rég elfeledett fényében tündökölhetne Gyöngyös. Hozzáteszem, ehhez az sem ártana, ha mindenhol lenne közvilágítás…”
2023. november 4.
K. L.
Fotó: Czímer Tamás
