A 84 éves Anna néni az életét köszönheti Kele Gábornak és csapatának. Az idős hölgyet – csodával határos módon – az eltűnése után 36 órával találták meg a szakemberek. A nem mindennapi történet mellett a hivatásszeretetről, az összefogás erejéről és arról is beszélgettük Kele Gáborral, szerinte mi Gyöngyös legérzékenyebb pontja.
Kele Gábor jelenleg a Gyöngyösi Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztályának gazdaságvédelmi alosztályvezetője. Több mint egy évtizeden át szolgált a fővárosban többek közt nyomozóként is, de idén nyáron visszatért Gyöngyösre. Mint mondja, olyan kapitányságvezető várta itt, akire szakmailag és emberileg is felnéz, így hát nem volt kérdés, hogy itt folytatja a munkát. Kíváncsiak voltunk, hogy a visszatérése óta eltelt idő és ügyek alapján hogyan látja, mi Gyöngyösön a legégetőbb probléma.
„Miden városnak megvan az érzékeny pontja, és szerintem egy vezető akkor sikeres, ha ezt minél hamarabb felismeri és erre fókuszál. Gyöngyösön a kábítószer okozza a legtöbb gondot, s ez adja nekünk is a feladatok egy jelentős részét. És erről igenis beszélni kell! No meg cselekedni és tenni ellene. A kábítószer terjedésének, terjesztésének visszaszorításához elengedhetetlen az azonnali, úgynevezett forrónyomos cselekmények elvégzése. Bizonyára nem mondok újat azzal, hogy
a Harmadosztály és a Duranda a két kritikus pont a városban, ezért a bűnügyes parancsnoki szolgálataim nagy részét terepen töltöm, hiszen a munkát a terület ismerete alapozza meg”
– mondja Kele Gábor.
Hozzáteszi, bűnügyi parancsnoki munkája igen sokrétű, s nemcsak a bűncselekmények visszaszorításán fáradoznak kollégáival. Hetekkel ezelőtt egy kétségbeesett családtól érkezett bejelentés a kapitányságra, miszerint rokonuk, a 84 esztendős Anna néni eltűnt.
„Amikor megkaptuk a riasztást, már eltelt 24 óra, de én az első perctől reménykedtem benne, hogy valami csoda folytán élve találjuk meg a nénit, aki Kisnánáról tűnt el. Miután megkaptam a feladatot, azonnal felvettem a kapcsolatot az ottani körzeti megbízottal, Sárándi Mátéval, akinek a helyismerete elengedhetetlen volt a kutatás során. A rendelkezésre álló információk és a kisnánai közterületi kamerafelvételek alapján azt tudtuk, hogy Anna néni éjjel 2 óra körüli időpontban távozott a házából. A kutatáshoz – a vezetőm engedélyével – csapatokat szerveztem Sárándi Máté illetve Eperjesi István kollégám segítségével, kutyás szakembereket, polgárőröket hívtunk, s
a művelet első percétől csak egy cél lebegett mindannyiunk előtt, hogy megtaláljuk Anna nénit.
Élőláncot alkottunk, de nem akadtunk a nyomára, s a kutyáink sem fogtak szagot. Délután volt, amikor már csak a Kisnána külterületén lévő hatalmas, több hektáros, bokros részt nem fésültük át. Ott találtuk meg az első nyomot, egy zoknit, s Anna néni családtagjai azonnal megerősítették, hogy ez az idős hölgyé. Tovább haladtunk, s amikor egy bokorral sűrűn benőtt szakaszhoz értünk, találtam egy sóderes részt. Ott meglett a zokni párja is, majd két csíkra lettem figyelmes a földön. Olyan volt, mintha valaki vonszolt volna valamit maga után. Később kiderült, hogy a néni a fájós lábát húzta a földön”
– meséli a kutatás részleteit Kele Gábor.
Végül a nyomoktól 400 méterre, egy kökénybokor alatt pillantotta meg Anna nénit, aki a földön feküdt. „Amikor közel értem hozzá, nagyon megijedt, én pedig elmondhatatlanul boldog voltam, hiszen az idős hölgy akkor már több mint 36 órája tűnt el, de élt. Megnyugtattuk, megitattuk, majd óvatosan felsegítettük. Soha nem felejtem el, hogy még viccelődött is, azt mondta, ennyi fiatalúr lánykorában sem forgolódott körülötte.” Gábor azt mondja, gyöngyösi szolgálata legkiemelkedőbb, legszebb napja volt ez. „Csodaként éltük meg, hogy élve találtunk rá Anna nénire.
Végtelenül hálás vagyok a Jóistennek, hogy átélhettem ezt az örömöt, s büszke vagyok minden egyes kollégára, aki részese volt ennek. Nehéz szavakba önteni az érzéseimet, mindenesetre fantasztikus, hogy egy idős hölgy egy eredményes csapat munkájának köszönheti az életét, s azt, hogy még gyönyörködhet az unokáiban, a családjában. Míg élek, ezt a napot sohasem feledem!”
2023. december 9.
Korepta Lilla
Fotó: Czímer Tamás
