Perrel és óriásplakátokkal készül a kampányra a gyöngyösi városháza

“Bepereltek minket: foggal – körömmel harcolnak ellenünkA mi történetünk már az első percben a városháza gőgös kicsinyességével kezdődött: nem engedték nekünk, hogy a Gyöngyös, szeretlek Egyesület nevet használjuk, mert ők döntenek a „Gyöngyös” szó jogáról, ezért lettünk Városom, szeretlek Egyesület. Nyilván kettős a mérce, ha szétnézünk kik használhatják politikai tevékenység kapcsán városunk nevét…

Most arra voltak kíváncsiak, hogy civil szervezetként megpályázott forrásainkat mire költöttük. Az összesen tízmillió forintos éves mértéket sem elérő kiadásainkat kérték tételesen, most már a bíróságon, peres úton is követelve azt tőlünk. Jöjjön innentől az abszurd rész.

Ne gondolja senki, hogy a városvezetőknek volt bátorságuk szembenézni velünk ebben a perben.

Tudják ki a felperes?

A gyöngyösi városházi médiacég főszerkesztőnője, magánszemélyként. Ő a városháza cégének egy alkalmazottja.

Nem, nem a polgármester perelt, nem az alpolgármesterek, nem a sok jogász, nem a hivatal vezetői, nem a baloldali többség egy politikusa, nem a cégvezető, hanem egy alkalmazott. Hogy magától jelentkezett volna főszerkesztő asszony erre a nemes politikai feladatra, hogy magánszemélyként pert indítson ellenünk? Nem tudom, de van tippem.

Egy olyan cég alkalmazottjáról beszélünk, amely a városháza legfőbb kampányeszköze. A városi médiacég nem 8 millióból üzemel, hanem legalább 160 millióból. Ők azok, akik a közpénzen vett csodadrónt használják, amely önmagában annyiba került, mint a mi összes tevékenységünk egy évben. Az a városházi médiacég, amelynek most arra is futotta, hogy teleszórja a várost az ormótlan butaszürke óriásplakáthelyekkel.

Foggal-körömmel készülnek a kampányra, és ennek része a mi megtámadásunk is.

Az viszont úgy tűnik nem része, hogy a városi médiacég nyíltan beszámolhasson olyan fajsúlyos ügyekről, amelyekről egyébként a fél város beszél. A városi tévében és a tegnapi testületi ülésen sem esett szó arról, hogy a NAV milyen súlyos nyomozati ügyben foglalt le iratokat a városházán? Hogy korábban milyen vállalkozó tűnt el Gyöngyösről sokmilliós építkezési előleggel, amit most kell pótolni? Hogy az ebtelepen eltűnt dolgok vélhetően egyáltalán nem egy hétköznapi betörés eredményei? Hogy miért nem született végül feljelentés a csalásgyanús részvételi költségvetés ügyében? Hogy a jobboldali körzetek képviselői vajon ugyanannyi fejlesztési forrásból gazdálkodhatnak-e, mint a baloldaliak? De Gyöngyös nem olyan város, hogy ezek ne derüljenek ki. Ki fognak derülni, és nem felénk kell majd elszámolnia a felelősöknek, hanem a gyöngyösiek és a hatóságok felé.

Ahogyan az is kiderül, hogy mi mire költöttük a civil forrásunkat. Semmi meglepő nem lesz benne, mert bérre nulla forintot, viszont gyöngyösi rendezvényekre, az ezeket népszerűsítő tevékenységekre, hirdetésekre, a gyermeknapra, a karácsonyi koncertekre, az egészségügyi szűrésekre, szemétszedésekre, a gyöngyösieknek átadott ajándékokra, az iskoláknak karácsonyfákra, a polgárőröknek termoszokra, sorolhatnánk azokat az eredményeinket, melyekre mind büszkék vagyunk. Mindenről tudott volna a városi médiacég is, ha akár egyetlen rendezvényről vagy tevékenységünkről is beszámolhattak volna.

A tájékoztatást a tisztánlátás okán adtam, nekünk továbbra sincs titkolnivalónk. Főszerkesztő asszony részéről sem tekintem személyes támadásnak a történteket, ahogyan a médiacég dolgozóitól sem tekintem szakmaiatlanságnak, hogy nem jelennek meg a mi rendezvényeinken, akcióinkon.

Azért dolgozunk, hogy ezt a szégyenteljes gyöngyösi közállapotot megszüntethessük, hogy a jövőben ne titokban, név nélkül, fenyegetettségtől félve súgjanak nekünk történeteket a döntéshozók ügyeiről. Én azt gondolom, hogy nagyon torz alapállás azért küzdeni a hatalom megtartásáért, hogy ne dőlhessenek ki a csontvázak a szekrényekből. Úgyis ki fognak dőlni, mert a gyöngyösieknek elegük van ezekből.

Mi azért dolgozunk, arra kérünk bizalmat, hogy Gyöngyösön rend legyen: az utcákon, a városházán és lelkiismereti kérdésekben egyaránt.

Hajrá, Gyöngyös!”

2024. január 27.

Forrás: Szókovács Péter közösségi oldala