Az „Én mesémet adom néktek” tehetséggondozó pályázat díjátadóján vettek részt a Néprajzi Múzeumban a Gyöngyösi Arany János Általános Iskola diákjai is.Az intézmény 11 tanulója kiemelkedő teljesítményt nyújtott a pályázaton, így meséje vagy illusztrációja bekerült az évente megjelenő mesekönyvbe. A mesés történet hátterében Mátrai Stella, az iskola magyar-ének szakos tanárnője áll, aki lelkesen segítette a diákokat a felkészülés során. A pályázat elindításának körülményeiről, az eddigi szép eredményekről és jövőbeli tervekről beszélgettünk a tanárnővel.
– Mi a meseíró pályázat lényege, milyen eredményeket lehet elérni?
– A pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta. Az első feladat egy meseírás volt, amit tavasszal kellett beküldenünk. Közel 20-25 felső tagozatos tanítványom meséjét küldtük el. Az országos pályázatra több ezer mese érkezett, határainkon túlról is. Egy hónap múlva jött az illusztrációs pályázat: akinek a meséje nem került be, az ceruzát ragadott és a rajzát küldte el. A nyertes alkotások egy mesekönyvbe kerültek az illusztrációkkal együtt, ami nyomtatásban is megjelent.
– Hogyan szerepeltek a diákok a pályázaton?
– Iskolánk 11 jelenlegi és 2 volt tanulója került be a mesekönyvbe. Ebből 9 meseíró és 4 illusztrátor tanuló. Rajzos tanulóink illusztrátorként kiemelt oklevelet is kaptak.
– Mit tudhatunk magáról a mesekönyvről?
– Ez már a 10. könyv. Minden évben megjelenik egy példány a díjazottak munkáival. Először virtuális mesekönyvnek indult, de igény volt arra a gyerekek, a szülők, valamint a pedagógusok részéről is, hogy legyen meg írott formában, így született meg ez az ötlet. Nagyon szép lett a kivitelezése, szerepelnek benne a résztvevők fotói is. Tíz nagy témakörre bontotta a szerkesztő, szinte mindegyik mesénk más kategóriába került. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy közösen hoztuk létre, itt van velünk, akár az unokáinknak is mesélhetünk majd belőle.
– Ha jól tudjuk, a tanárnő meséje is bekerült a könyvbe és felkészítő munkáját is külön kiemelték.
– Igen, úgy próbáltam motiválni a tanulókat, hogy tavaly is és az idén is írtam én is egy-egy mesét. Jómagam is beküldtem, mindkét írásom bekerült a könyvbe. Felolvastam nekik a meséimet, átbeszéltük, ezzel még jobban bátorítottam őket arra, hogy megpróbálják az írást. Több ízben jelentkeztünk már a tanítványaimmal meseíró pályázatra, de olyat, amiben igazán sikerélménye is lehetett volna a gyerekeknek, egészen két évvel ezelőttig nem találtunk. Iskolánk regisztrált tehetségpont, az akkreditáció felé haladunk, így különösen nagy hangsúlyt fektetünk a tehetséggondozásra, ennek egy része ez a program. Ha találok egy lehetőséget, tudom, hogy célirányosan melyik tanulónak, szülőnek kell felhívnom rá a figyelmét. Nagyon fontos kitörési lehetőség ez a gyerekeknek, hogy megnyilvánuljanak és felfedezzék őket.
– Miért éppen a meseírást választották?
– A meséken keresztül nagyon sok készséget elsajátíthatnak a gyermekek, összefüggéseket értelmeznek, erkölcsi tanulságokat vonnak le, gazdagodik a szókincsük, fejlődik a kommunikációs készségük is. Fejlesztik a fantáziát, képzelőerőt. A mesék halhatatlanok, nagyon sok konfliktust fel lehet velük dolgozni, problémákat megoldani. Úgy gondolom, felső tagozatban is használni kell a meséket. Óráimat is gyakran kezdem azzal, hogy mesét olvasok a gyerekeknek. Ezáltal teljesen másképp indul a nap, megnyugodnak, ráhangolódnak az aznapi feladatokra. A mai rohanó világunkban meg kell állni egy kicsit, ez nagyon lényeges.
– Hogyan zajlott a felkészülés?
– Az volt a legjobb az egészben, hogy szinte egy klubbá szerveződtünk. Meghallgattuk egymás meséjét, én is ötleteket adtam nekik, hogy mivel lehetne jobbá tenni. Különösen kiemelném a felkészülés közösségépítő szerepét – egyikük megírta, a másik tanuló megrajzolta, így dupla siker lett a vége. Rendkívül családias légkör alakult ki. A gyerekek többször itt maradtak délután, interneten keresztül tartottuk a kapcsolatot. Nagy munka volt, de megérte.
– Mindez tanítási időn kívül történt, hogy volt ideje, energiája minderre? Kap segítséget ehhez a nagy munkához?
– A határidő közeledtével összesűrűsödtek a teendők, rengeteget ültem a gép mellett, a családom is tudna erről mesélni. Mindig az lebegett a szemem előtt, hogy nagyon jól sikerüljön mindenkinek, az összes gyermeknek legyen sikerélménye, szerintem ez a lényeg. Segítséget kapok a szülőktől, pedagógus kollégáimmal pedig összedolgozunk. Engem ez inspirál, nagyon szeretek alkotni. Jönnek mindig az ötletek és akkor azokat meg kell valósítani. Amíg a tanulók jól érzik magukat, addig nincs gond.
– A 2017-es év fontos dátum az iskolában, hiszen névadójuk, Arany János születésének 200. évfordulóját ünneplik. Kapcsolódik-e ez a pályázat ehhez, illetve milyen más programjaik és terveik vannak a témát illetően?
– Természetesen megvan az adott programunk erre az évre, például lesz az Arany János vers- és prózamondó verseny, amelyhez kapcsoltunk egy illusztrációs pályázatot; Arany János: Toldi, illetve Petőfi Sándor: János Vitéz a téma. Mivel Arany év van, idén szeretnénk a megkezdett dolgokat jobban kidolgozni. A meséket szeretnénk a honlapra is feltölteni, és a folyosókra kifüggeszteni, hogy mindenki olvashassa és ihletet kapjon a meseíráshoz. Emléktábla-átadásra is készülünk még az ősszel. Ennek az a története, hogy az iskola bejáratánál nyáron kiszáradt a kedvenc fenyőfánk, amit nagyon sajnáltuk. Meghagytuk a törzsét egy méter magasan, féloldalasan levágattuk, ide fogjuk helyezni a plakettet, így örökre megmarad nekünk.
– Milyen további tervei, céljai vannak a meseíró projekttel kapcsolatban?
– Terveim között szerepel egy művészeti fesztivál megvalósítása Madarak címmel. Elég összetett lesz, az egyik része fotókiállítás, a másik irodalmi, versekkel, mesékkel. Szeretném kibővíteni a meseíró tevékenységet, mindenkit arra biztatok, hogy írjon. Ez nem könnyű, hiszen a mai gyerekek nagyon el vannak foglalva, az írás és olvasás nem a „legmenőbb” elfoglaltság számukra, holott erre is nagyon nagy szükség lenne, mivel az a legfontosabb, hogy rendben legyen a lelkük, ezek a dolgok pedig nagyon helyre tudják tenni.
Mátrai Stella tanárnőnek és diákjainak még egyszer gratulálunk, lelkes munkájához erőt, egészséget, kitartást és sok sikert kívánunk a jövőben!
Szerző és fotó: KékesOnline
