A fafaragók három évig azon dolgoztak, hogy az aldebrői templom udvarán kialakítsanak egy emlékparkot, amelynek körútja 18 állomáson keresztül a magyar és a helyi sorsfordító eseményeket mutatja be.
– Évekkel ezelőtt elköteleztük magunkat, hogy Aldebrőt egy kis „faragott faluvá” változtatjuk. Az első három év munkája szólt arról, hogy a templom udvarán elkészüljünk az emlékparkkal. Ezt tavaly dr. Ternyák Csaba egri érsek szentelte fel. Tizennyolc táblakép, egy szobor, egy ’56-os emlékmű, egy 25 éves kopjafa és egy angyalos harangláb található ott. Az mostanra elkészült, ezért új fába vágtuk a fejszét, hogy egy másik közösségi tér is létrejöhessen a településen, amit remélhetőleg örömmel vesznek birtokba a helyiek és az arra járók. Annak a munkálatai most indultak, tehát azt még fejleszteni kell – mondja Kiss István, a Heves Megyei Népművészeti Egyesület elnöke.
Igazán nagy horderejű az a felfedezés, ami az alapötletet adta.
2017-ben bejárta a sajtót, hogy ott találták meg egy szkíta fejedelemasszony sírját, ez a kiindulási alap. A temetkezés módja, és a vele temetett tárgyak is azt mutatják, hogy egy magas rangú nőről van szó. Egy példa a tükör, ezt annak idején csak az igen előkelőek használták. Összességében a park teljes szellemiségére rányomja a bélyegét, hogy olyan fákat használtunk faragásra, amelyek a szkíta asszony temetkezési helyének közelében nőttek ki, abból a földből, amelyben ő nyugodott. Ezt találtam ki azok után, hogy az eset híre, publikációja eljutott hozzám. Magam is osztom azt az egyre elfogadottabb nézetet, hogy nekünk, magyaroknak van közünk a szkíta-avar-hun folytonossághoz. A szobrok és padok juharfából, az életfa vörös tölgyből készültek.
Azért az nem egyértelmű, hogy a sír helye alkalmas is egy emlékpark kialakítására.
Mondhatnánk, hogy egy kisebbfajta csoda az a terület, amit megtaláltunk. Elkészültek a tervek, éppen beillett oda, ligetes, szép, rendezett, nem utolsó sorban pedig füves, megidézve picit a sztyeppék világát.
A park csak a fejedelemasszonyról szól?
Alapvetően neki szenteltük, de a feltételezett párjáról is készítettünk egy fantáziánk által megálmodott szobrot. Ő egy beavatott táltos, szkíta kardja van, a homlokán egy diadém, a szkíta turul jelképével, ami mutatja, hogy ő népe vezetője. A síremléket is bemutatjuk, emellett pedig készítettünk két padot. Az egyik állatfigurákkal, griff-fejekkel, két csodaszarvassal idézi meg a szkíta világot, ezek az állatok a bolygók jelképeit ölelik körül, és persze ott a Nap és a Hold, nőies és férfias jelképekkel. A másik a pihenő harcosok padja, hiszen ennek a népnek a tagjai is jó lovasok voltak, lófej motívum díszíti tehát ezt, a hátán ott a két megpihenő ember, a másik padról megismert jelképekkel.
És még ez sem minden.
Hogy a park kerek-egész legyen, készítettünk egy életfát, amely motívumaiban megidézi a nomád lovas kultúrát. Egyfajta folytonosságot mutat, az egyik ága kopjafában végződik, annak teteje pedig tulipán. Ez a nők emléke, utalva a fejedelemasszonyra. Egy másik oldala búzakalász, ami – nekünk, magyaroknak legalábbis biztosan – magát az életet szimbolizálja. Egy másik főága rózsabimbó, ami a jövőre utal: nem tudhatjuk még, mi lesz később egy bimbóból. Érdekes, hogy van olyan közeli templom, amelynek motívumai között szintén található életfa – ezt Galó József helyi plébános mondta, amikor megáldotta az új parkot.
Hányan munkálkodtak az idei táborban?
Az egyesületünk tíz tagja. A parkot én terveztem, aztán együtt dolgoztunk rajta. Olyannyira közösen, hogy volt pillanat, amikor az életfát öt-hat társunk egyszerre faragta, mindenki a saját részét. Szeretettel csináltuk. De ez sem készült el most egyből, jövőre folytatni szeretnénk. Az emlékpark mellett található egy játszótér, a kettőt egy árok választja el. Erre az árokra tervezünk egy gyaloghidat, amely egy kapocs lesz a múlt és a jövő között. A földben nyugvó régmúlt szkíta fejedelemasszony emlékét köti majd össze a gondtalanul játszó gyerekekkel, akik pedig a jövőnk reménységei.
2019. július 13.
Kékes Online, Debnár Ádám
Fotó: Gál Gábor
