Hatalmas nemezből készült sisak, harsány, hangos nevetés. A játszósarok mögött álló
finom hangú, nőies egyensúly, türelmes mosoly. Vera és Anti, akikre aztán nem lehet azt
mondani, hogy fabatkát sem érnek. Interjú a Felsőbányai Veronika által megálmodott
Fabatka porta „bohócával”, Porkoláb Antallal.
Hogyan született a Fabatka Porta?
A népi játszótér tulajdonképpen az első közös gyermekünk a párommal, Veronikával. Én 20 évig a szórakoztatóiparban dolgoztam, ő nagycsaládos, pályaelhagyó közgazdászként gyermekprogramok szervezésébe kezdett, első játékötletei megvalósításához, famunkához értő, egyedi terveket is szívesen megvalósító embert keresett. Felajánlottam szolgálataimat, megszülettek első darabjaink, Juliska néni és Jancsi bácsi, a két labdadobó ügyességi játék, amiket a mai napig használunk is. A sok közös ötletből, együtt megélt élményből és alkotásból végül kinőtte magát egy játékos formába öntött népi parasztudvar, ahol a fa tyúkanyó fatojáson ül, a halak a bádogteknőben igencsak szálkásak, és a régi használati eszközök rendhagyó módon, új funkciókkal várják a szerencsét, ügyességet próbáló játékosokat. Alapvetően ez a mi világunk. A feladatunk a portán – én a hintánál, párom a logikai, ügyességi játékoknál – tudatos pozicionálás, így vagyunk helyünkön: a körhintánál a harsány, nagydumás, kalapos figura, aki mellett a legfélénkebb gyerek is felbátorodik, feladathoz jut. A logikai stand a kissé szarkasztikus, de csattanós válaszokra és trükkös feladatokra mindig kapható Veronika birodalma, aki a nehezen megoldható feladatoknál azért ellágyul és segít. Végzettségem szerint bútorasztalos vagyok, és nagyon szeretem is a szakmám, de gyárban biztos, hogy nem tudnám elképzelni az életem. Ám így, a közös gondolataink megvalósítása közben alkalmazom a szakmám. Így vagyunk egységben a fából készült dolgokkal. Nehéz munka ez, összetett készségeket igényel, de azt gondolom, akkor csináljuk jól, ha ez a vendég, a messziről jött ember számára nem látható.
Mennyire van igény 2019-ben a népi játékokra? Veszik-e, használják-e a szülők a fából készült logikai játékokat? A mai cyber-világban felnőtt gyermekek nyitottak a fából és vesszőkosárból készült népi játékokra?
Meglepő módon igen. Nemcsak, hogy szeretik, igényük is van rá. Főként arra, hogy sikerélményt kapjanak abban, amit csinálnak! Egy ördöglakat kinyitása feletti öröm erősíti az önbizalmat, önbecsülést. Szomjazzák, hogy élményben részesüljenek. Akció-interakció, hatás-ellenhatás családi szinten.
Alapvetően a gyermekeinken tesztelünk. Ami a mieinknél átmegy a rostán, annak biztosan sikere lesz, de néha elég egy régi használati tárgy, ami ihletet, ötletet ad és már készül is az új darab. Ezért van a játékainknak története, mivel a felhasznált eszközöknek meg múltja van: a logikai standot a dédi által hímzett terítő takarja, az őrlőmalom fateknőjében az új kenyeret dagasztották régen. Ezeket a sztorikat meséljük is, összekapcsolva múltat és jelent. Játszva tanítás ez, de csakis indirekt módon, nehogy lebukjunk a gyerekek előtt. Ez egy családi vállalkozás, mindenki kiveszi a részét, a gyerekeink is (ilyen módon). Alapvetően nem az a célunk, hogy a szülő nálunk hagyja a gyermekét egy órára, hanem hogy az egész család együtt játsszon, minőségi időt töltsön együtt és új, közös élményekkel gyarapodjon általunk! A fenti kérdésre válaszul: azt szeretnénk, ha az emberek, úgy általában, mernének tovább játszani, életkortól függetlenül. Azt tapasztaljuk, hogy a technikai dolgok mellett egyre nagyobb szükség van a kézzel fogható tapasztalásra, hogy érezhessük: igen, ezt végigcsináltuk, megoldottuk, átugrottuk!
Miért pont Gyöngyöstarján a helyszín?
Hát, mert itt lakik Veronika! Én belecsöppentem ebbe a világba, véletlenül találkoztunk. 17 éves koromtól dolgoztam, kalandoztam a világban, utcazenéltem, reklámfilmeztem, utcaszínházban dolgoztam, gólyalábaztam, míg egyszer találkoztam egy hippivel, aki Gyöngyöstarjánba hívott szilveszterezni. Annyira megtetszett a hely, hogy vettem itt egy házat, de nem éltem benne életvitelszerűen. Majd eltelt 10 év, mikor megint idekerültem és megkértek, hogy építsek egy kemencét egy közösségi rendezvényhez. Ekkor találkoztunk Verával, a többi már történelem.
Ha meg kellene fogalmaznod, mi a hosszú távú célja a Fabatka portának, mit mondanál? Nemzetközivé válni?
Ha felkérnének, állnánk elébe! De alapvetően akkor is azzal, amik most vagyunk, illetve azzal, amiből most dolgozunk, a régi népi eszközök, tréfák, kocsmatrükkök, használati tárgyak kifogyhatatlan raktárából, amolyan népijáték nagykövetként. Vannak külföldi megrendeléseink is, megyünk, ha hívnak, hiszen ez nekünk elismerés, de azért itthon van a szívünk, Gyöngyöstarján és most már Hollókő az otthonunk, illetve bázisunk. Szeretünk hazatérni, otthon lenni, vagy Hollókőn a szomszédokkal viccelődni, ha időnk engedi.
Ebben az örökös közönség előtti szórakoztatásban nem lehet kiégni?
Ha így lesz, abbahagyjuk.
Zárszóként, mit üzennél a szülőknek (ennyi tapasztalat tükrében)?
Merjenek játszani!
2019. augusztus 24.
Kékes Online, Somogyi Mónika
Fotó: a Fabatka Port Facebook oldala
