Izgalmas kézműves gyermektábort tartott Szilvásváradon Megellai Katalin alkotóművész. A különleges absztrakt technikáiról ismert művésznővel beszélgettünk a szabad kifejezésről és a hagyományos alkotókereteken való túllépésről.
– Festészet és mix média címmel hirdetett meg egy ötnapos napközis alkotótábort. Milyen képzőművészeti ágakkal ismerkedhettek meg a 10-14 éves gyermekek?
Valójában az akrilfestés volt a fő profilunk, ugyanakkor elkanyarodtunk a kissé szokatlanabb, modernebb irányzatok felé is, mint például a stencilezés. Elsősorban a szabad gondolkodás, a szabad alkotás élményét igyekeztem megadni a résztvevőknek, amit mondjuk az iskolai keretek között nem mindig tapasztalhatnak meg. Hiszek abban, hogy mindenki látásmódja egyedi, mindenki szereti maga eldönteni, hogy egy adott dolog – tárgy vagy érzés – hogyan öltsön testet. A fiatalok nagyon élvezték a művészi szabadságot és remek alkotások kerültek ki a kezeik közül.
Jómagam megrögzött újrahasznosító vagyok, így azt is megmutattam neki, hogyan kell használaton kívüli tárgyakból valami újat, magasabb rendűt létrehozni akképp, hogy az ne szemétnek hasson, hanem értékes, egyedi alkotásnak. Egy-egy ilyen műben már felismerhetetlenek az eredeti alkotóelemek, a végére más csak az új összkép marad, amiben mintegy újjászületnek a kidobásra ítélt dolgaink. Azt szeretem, amikor a gyerekek meglátják valamiben a lehetőséget és nem csak sablonok mentén tudnak gondolkodni.
– Volt már korábban is hasonló tábor a településen?
Tavaly tartottam az első táboromat, akkor költöztem ugyanis Veszprémből Szilvásváradra. Felnőtt művészeket hívtam a frissen megvásárolt alkotóházamba, amely most már a „Művész alkotóház és lakásgaléria” címet viseli. Hamarosan elkészül az ezt megjelenítő tábla is. Nagy élmény volt itt kezdeni a munkát, a kis veszprémi garzonlakásom után egy nagy családi házban, csodálatos körülmények között alkothatok. Az első tábor finanszírozásába az önkormányzat is besegített, a szállás pedig a házban volt, ahol 10 fő kényelmesen elfér. Ezúton is köszönöm Szaniszló László polgármesternek a támogatást. Az elkészült műveket a segítségért cserébe megkapta az önkormányzat, tehát mindenki jól járt. Egy hasonló tábort most augusztusban is szervezek, 10-e és 16-a között érkeznek majd ide a művészek.
– Említette, hogy tavaly költözött Szilvásváradra. Előtte hol élt és milyen művészetekkel foglalkozott?
Kisvárdai vagyok és 20 éves korom óta rajzolok: magántanárhoz jártam, tudatosan képeztem magam. A’90-es évek elejétől már csak az absztrakciók foglalkoztatnak a szobrászatban, a festésben és a grafikában is. Most épp a fekete-fehér korszakomat élem, némi arany színnel. Kisvárdán 6 évig csináltam bábszínházat, voltam díszlettervező és bábszínész is. Abban az időben rengeteg absztrakt babát és párnát készítettem, kiállításaim voltak, s az első könyvem is abban az időben adtam ki. A könyv rovar- és bogár tematikájú gyöngyfűzés terveket tartalmazott. 2014-ben költöztem Veszprémbe, ahol a bábművészetet a környező falvakba kijárva folyattam, s közben szobrászatot és festészetet tanítottam, többek között Budapesten is. 2016-ban jelent meg a második kötetem, a Tollterelő, amelyben terápiás jellegű gyakorlatokat szedtem össze, tulajdonképpen egyfajta problémamegoldó művészeti tréningként is értelmezhető.
– Egy utolsó kérdés a végére: miért épp Szilvásváradra esett választása, amikor új alkotótelepet keresett?
A nővérem lánya Noszvajon lakott, így első körben ebben a térségben nézelődtem, végül aztán Szilvásvárad ragadott magával annyira, hogy letegyem a voksot. Nem is bántam meg, nagyon szeretek itt élni. A szomszédos Bélapátfalván dolgozom terápiás munkatársként az Idősek és Fogyatékosok Otthonában, ahol szintén igyekszem kreativitást csempészni a gondozottak mindennapjaiba. Ha sikerül egy picit is fejlődniük a gyakorlatok hatására, az óriási siker és nagy-nagy öröm számomra.
2020. 07. 28.
Szerző: Kékes Online, Burián Orsolya
Fotó: Megellai Katalin honlapja, design-artremix
