Régi korok ízeit eleveníti fel a hamarosan megjelenő szilvásváradi receptfüzet. A kiadványt Tóth Andrea, a település turisztikai és rendezvényreferense mutatja be a Kékes Online olvasóinak.
Milyen ételeket lehet tipikusan szilvásváradinak nevezni?
A leginkább helyinek számító ételek első körben babból, kukoricából és nem utolsósorban burgonyából készülnek. Ezekből tevődnek össze a jellegzetes szilvási ízek, a ganca, laska, nudli, tócsni, kukoricamálé és a rántott bableves. Természetesen nem hiányozhat a kínálatból a pisztráng. Elkészítése változatos, füstölve, paprikás lisztben megforgatva is ki lehet sütni, de sokan kedveli a nyársra húzott, szalonnazsírral lecsöpögtetett változatát is.
Hogyan fogalmazódott meg az ötlet, hogy csokorba gyűjtik a helyi ínyencségeket?
Idén július 30-án tartottunk egy rendezvényt „Régi ízek, Szilvásváradi receptek” címmel a szilvásváradi Szociális Szolgáltató Központban. A program a TOP-5.3.1-16-HE1-2017-00014 „ A helyi identitás és kohézió erősítése Szilvásváradon” azonosító számú projekt keretében valósult meg. Ekkor döntöttünk úgy, hogy megjelentetünk egy kiadványt a régi helyi specialitások bemutatásával. Bízunk benne, hogy 2-3 hét múlva már minden érdeklődő a kezébe veheti a receptfüzetet.
Milyenek a régi ízek? Az elkészítés vagy a fűszerezés volt más?
Régen a falu szinte minden lakója gazdálkodásból élt. Volt, aki földművelésből, volt, aki állattartásból. Ezeket a jószágokat – tyúkot, kacsát, libát, disznót – az itt termelt búzával, kukoricával etették, teljesen más íze volt a húsuknak, mint a mai, boltban kaphatónak. A háznál termelt zöldség, gyümölcs is sokkal zamatosabb volt, hiszen ezeket a nap érlelte, a gondosan trágyázott föld táplálta. Ne felejtsük el, régen nem volt hűtő, fagyasztó, így amit elkészítettek, szinte azonnal meg is ették. Ha tartósítottak, azt sóval, zsírral tették, s ezeket az élelmiszereket a spájzban vagy a pince hűvösében tárolták. A nagyanyáink fűszerei elsősorban a só, a bors, a fűszerpaprika voltak, a mai is használatos zöldfűszerek régen nem voltak annyira divatosak.
Van olyan étel, amelyet ma már nem is nagyon készítenek?
Jó pár olyan étel van, ami régen rendszeresen megjelent a családok asztalán egy-egy hétvégi ebéd alkalmával, de ma már szinte teljesen ismeretlenek sokak számára. A régi korok embere sokkal spórolósabb volt, amit tudtak, felhasználtak, hiszen átéltek háborúkat, ismerték az éhezést, tudták, milyen értéke van minden alapanyagnak, amiből étel készíthető. Az egyik egy olyan étel, amit még nagymamám és anyukám is készített olyankor, amikor sztrapacskát készítettek. A tészta főzővizét nem öntötték ki, hanem, miután elkészült a sztrapacska, a levét leszűrték, ehhez hagymát pirítottak, ezzel öntötték fel a vizet, így nemcsak főétel, de leves is került az asztalra. Egyébként elmondható, hogy a régi ízek egyre népszerűbbek a fiatalok körében.
Megosztaná az olvasókkal egy helyi specialitás receptjét?
Két receptek is elárulok, az egyik a kukoricamálé, ami nagyon kedvelt, s igen egyszerű étel. Kell hozzá 30 dkg kukoricaliszt, 1 csomag, sütőpor, 15 dkg mangalicazsír vagy 1 dl napraforgóolaj, 25 dkg cukor, 2 dl tej, 3 tojás. A lisztet a sütőporral átszitáljuk, a cukrot, a tojásokkal és a tejjel összekeverjük. Hozzáadjuk az olajat vagy zsírt, fokozatosan a lisztet, csomómentesre keverjük. A tepsit kizsírozzuk, kilisztezzük, beleöntjük a masszát, a tetejét meghintjük egy kis kristálycukorral. Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, lekvárral tálaljuk. Isteni édesség Szilvási Juliannának köszönet a receptért.
Még egy recept, ezt Apostol Bertalannétól kaptam, ez pedig nem más, mint a ganca.
0,5 kg krumpli, ½ mokkáskanál só, víz, liszt, 15 dkg lecsókolbász a hozzávalója. A krumplit megpucolom, karikára vágom. Beleteszem a lábasba, s annyi vizet teszek hozzá, hogy ellepje, megsózom. A lecsókolbászt karikára vágom, azt 4 felé és megsütöm. Mikor a burgonya puhára főtt, hozzáadok annyi lisztet, hogy ne legyen híg és összekeverem. Olyan állagúnak kell lennie, mint a galuskának. Kanállal kisebb darabokat szaggatok belőle egy tálba. A szaggatás közben a kolbász zsírjából csurgatok a tésztára, hogy össze ne tapadjon. De ízlés szerint egy tepsibe is szaggathatjuk a tésztát, amit zsírral meglocsolunk, és kicsit megpirítunk a sütőben, majd a sült kolbászt is rátesszük. Ízlés szerint magában vagy tejföllel tálaljuk.
2020. szeptember 2.
Szerző: Kékes Online, K. B.
Kiemelt képünk illusztráció, Pixabay
