Szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján ünnepeljük a népmese napját. Barangoljunk most a mesék birodalmában!
Gyöngyöspatai népmesék címen 17 évvel ezelőtt jelentek meg a Fülöp Lajos által összegyűjtött népmesék. A kötetben 21 népmese kapott helyet, öt helyi asszony mesekincséből. A legtöbb történetet Kiss Lászlóné mondta magnóra, aki igazi mesemondó egyéniség volt. Az 1923-ban született asszony Gyöngyöspatán élt egész életében, és saját bevallása szerint – ahogyan ezt a könyv előszavában a szerkesztő, Fülöp Lajos írta – édesanyja a búbos kemence padkáján ülve mesélt neki a hosszú téli estéken.
Ezeket a meséket örökítette tovább, mesélte ő summás korában társainak a pihenő órákban, vagy esős időben, rendszerint uradalmi épületek padlásán, szénára telepedve. Később saját gyermekeinek is mesélt természetesen, amit ismert motívumok alapján formált tovább. Érdekessége a kötetnek, hogy külön tájszómagyarázat szerepel benne, így ma már kevéssé ismert fordulatok: elévan=otthon van, ettéd=tiéd, früstök=reggeli, horoló=gyöngyösi kapa, sulyok=mosáksor, a ruha verésére használt vastag, nyeles falap. Az ízes nyelven lejegyzett és megjelent mesék közül most az egyikből idézünk:
Lusta Katyi
Vót egyszer egy ember meg egy asszony. Az egyiket lusta Katyinak hívták, a másik meg Matyi vót. Hát a Katyi mindég lustálkodott. Ha elment a határba vagy a szőlőbe dolgozni, olyam álmos vót, hogy rögtön elaludt. Ha még csak früstök vót, akkor is lefeküdt. Az egyik alakommal kiment a szőlőbe, leült, oszt rágyütt megint az álmosság. Hát le is pihent. Úgy gondolta, hogy majd alszik egy óra hosszat, de közben úgy elaludt, hogy dél lett rája. Mikor felébredt, hát látja, hogy a szomszédban esznek. Azt hitte, hogy azok még früstökölnek.
No akkor alszok még egyet! –mondta.
Aludt is egy sort, oszt később, amikor felébredt, mán ebéd után a szomszédok is aludtak. Ejnye – gondolta magában – még a szomszédok is pihennek, akkor még én is alhatok egy keveset.
Utoljára úgy nekifogott az alvásnak, hogy eltelt a nap. Nem is vette észre, hogy beesteledett, mert még akkor is aludt. Hát az ura keresi otthon, oszt nem tanálja. Keresi a szomszédokban is, de ott se vót. Azt tudta, hogy a felesége nagyon jó alvó, gondolta, elaludt valahol. El is ment a szőlőbe megnézni. Hát bizony ott aludt az asszony. No, megállj, az anyád mindenit, majd kibánok én veled. Elment haza, hátára kötte az asszonynak a dunnáját meg egy fazék mézet. Mikor odaért a szőlőbe, bekente az asszonyt mézvel mindenfelül, a dunnát meg széthasította, oszt ráborította. Hát persze a sok tollyú összekeveredett a mézvel, ráragadt Katyira. Úgy nézett ki, akár egy tollyús örödög. Hát az ember hazament, az asszony mikor felébredt, nem ismert magára. Lesegetett körül-körül.
Hát ugyan én vagyok-e én? Biztos nem én vagyok, mert nem ismerek magamra. No mindegy. Elmenek haza, megkérdezem Matyit, elé van-e Katyi. Ha azt mondja, hogy elé van, akkor nem én vagyok én. De ha azt mondja, nincs elé, akkor én vagyok én.
Elmégy osztan haza a Katyi, beszól az ablakon:
Adjon Isten jó estét, Matyi, elé van-e Katyi?
Hát persze a Matyi meg azt mondta, hogy elé. Gondolkozott az asszony:
Akkor mégse nem én vagyok én.
Most már osztan nem tudta, mit csináljon. Megy-megy, mendegél, kószál a faluban, éccakának idejin……
Természetesen a mese végén a Katyi nem is lustálkodik többé…
A Mátra örök klasszikusa, Mátra alján, falu szélén vers, amiből egy-két versszakot mindenki tud idézni. A játékos, verses mesét felnőttek is elő-előveszik gyerekekkel, unokákkal.
Jöjjön végül egy igazi mátrai ifjúsági regény, ami bár nem népmese, mégis generációk nőttek fel rajta. Bogáti Péter Az ágasvári csata című regénye 1961-ben jelent meg először, ám két éve új illusztrációkkal ismét kapható. A kor követelményeink megfelelően a legújabb kiadást lábjegyzetekkel is ellátták. Nos, röviden a történet annyi, az iskolások a Mátrában táboroznak, ahol számháborút vívnak. Hogy miért épp a Mátra lett a helyszín, ebben szerepet játszik egy egér, egy megrágott atlasz is… A gyerekek a táborozás során megismerkednek a Mátra történetével, és bizony a mai olvasó is pontosan nyomon tudja követni, merre jártak a gyerekek, közben olvasmányos és szórakoztató formában tanuljuk meg a hegység történetét. Mindebben segítségünkre vannak a regényben felbukkanó különleges szereplők, mint a geológus. Egy rövid idézet kedvcsinálónak a Csörgő-patakról:
„A patak hangját pedig nem lehetett hallani. Találóbb nevet nem kaphatott volna, mint a Csörgőt. A Kövicses-patakot is azért nevezték el így, megy ágyát hatalmas kavicshordalékból vetették, helyesebben vetette saját maga, hiszen a patak hordta le a hegyekből a száz és százezer gömbölyűre, laposra koptatott kavicsot. Kapott kölcsönbe a beléje ömlő Csörgőből is…”
Olvassunk hát a mai napon népmesét, Mátráról szóló regényt, hiszen olvasni mindig jó! Talán egyszer a regény megihlet valakit, és újraszervezi klasszikus számháborút Ágasvárért.
2020. szeptember 30.
Kápolnai Nagy Ágnes
