A keresztény ünnepkörben a karácsonyt megelőző időszaka az advent. Ma gyújtjuk meg az első gyertyát az adventi koszorún. Honnan ered az advent? Miért négy gyertya van az adventi koszorún? Szokások és hagyományok, ezeknek jártunk utána.
A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, így minden évben november végétől elkezdődik a várakozás, a készülődés az év talán legmeghittebb ünnepére. Az advent szó jelentése a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, jelentése „az Úr eljövetele”. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát.
Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24-e közé. Advent első vasárnapja a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét, és természetesen az adventi időszak kezdetét is jelenti. VII. Gergely pápáról jegyezzük meg, hogy a középkor legjelentősebb pápája volt. Visszatérve az adventi vasárnapokhoz, talán egyszerűbb meghatározás, hogy a Szent András napjához – november 30-a – legközelebbi vasárnap a kezdete.
Adventi koszorú
A karácsonyi készülődés egyik legszebb szimbóluma az adventi koszorú, amit ma már sokan saját kezűleg készítenek, és formája is sok esetben eltér a hagyományos kör alaktól. A koszorúkötés igen régi szokás, már a régi görögöknél is ismert volt, hiszen Zeuszt tölgylombbal, Apollónt babérkoszorúval, Démétert búzakalászokkal, Dionüszoszt szőlőkoszorúval mutatták az antik világban. Az adventi koszorú hagyománya valószínűleg abból az ősi hiedelemből származik, hogy a kör megvéd a gonosztól. Azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal távol lehet tartani a gonosz szellemeket a háztól. Régi, Észak-Európában elterjedt szokás szerint az északiak azért akasztottak fagyöngyöt és zöld gallyat az ajtajuk fölé, hogy kiengeszteljék az erdők szellemeit. A középkori hiedelem szerint a fagyöngy elűzi a boszorkányokat, ezért ez a növény különleges helyet foglalt el a koszorúfonásra használt örökzöldek között. A fagyöngy modern kori csodálatos hatásának is van ősi eredete, skandináv legenda. Amit ma adventi koszorúnak ismerünk, ahhoz 1838-ig kell visszamennünk az időben. Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész, az első gyermekotthon megalapítója a ház egyik termében fából hatalmas csillárt készíttetett, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ezen a kocsikerék nagyságú adventi koszorún 24 gyertya állt. Minden hétköznap meggyújtottak egy fehéret, és minden vasárnap egy pirosat. A kezdeményezés gyorsan követőkre talált, de csak 1860-ban, Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűzzenek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. A gyertyák színe katolikus körökben egy kivételével lila. A meggyújtás sorrendjében a harmadik gyertya rózsaszín. Az adventi koszorún meggyújtott gyertyák közül mindegyik egy fogalmat szimbolizál: hit, remény, szeretet, öröm.
Adventi naptár
Ennek a legrövidebb a múltja, de ma már nincs család, ahol valamilyen formában ne lenne jelen, és nem csupán gyerekek kedvence. Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült a müncheni Lang kiadónál. Az ötlet állítólag Gerhard Lang, a későbbi készítő édesanyjától ered, aki megunta, hogy kisfia minden este megkérdezte tőle, hogy még hányat kell aludnia karácsonyig? Ezért fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, és mindegyikre egy csokoládét rakott, kisfia pedig minden nap megehetett belőle egyet. Később a felnőtt Lang erre az ötletre alapozva készített először adventi naptára. Tegyük hozzá, hogy az advent majdnem minden napja valamilyen különleges jelentőséggel bír, és valamilyen hagyomány kötődik hozzá, a legnevesebbek ezek közül a Borbála (december 4), a Szent Miklós (december 6), Luca (december 13) és Tamás (december 21) napjai.
Adventi böjt
Az adventi időszak hangulatában említsük meg azt is, hogy a téli napfordulóig egyre rövidebbek a nappalok, és egyre több a minket körülvevő sötétség. Az adventi időszak kezdetét sokáig harangszóval jelezték, a korábban heti három, majd kétnapos – szerdai és pénteki – adventi böjt és a szombati hústól való tartózkodás még a múlt század közepén is szokásban volt vidéken csakúgy, mint a hajnali misék látogatása, amiket arany vagy angyali miseként is ismerünk. Egyes népszokások szerint az eladósorban lévő lányok cukorkát szopogattak az angyali misére szólító harangszókor, hogy ezzel édesgessék magukhoz a leendő kérőiket. A húsevés tilalma már a régi egyiptomiak, perzsák, görögök, indiaiak és mohamedánok vallásaiban is megtalálhatók voltak. A húson kívül a tojás, tej, vaj, állatzsír tilalma böjti időben az egész keresztény világban egészen a 18. század elejéig, sőt, több helyen a 19. század közepéig tartott. Az egyház szigorú böjti előírásaira jellemző, hogy V. Pál pápa 1617-ben a nagyböjt kezdetén a következő rendeletet adta ki: Senkinek sem szabad Rómában a nagyböjt egész ideje alatt állatot levágni, vagy húst árulni, kivéve néhány mészárost, akik a betegeket és lábadozókat látják el hússal, de csak könnyű bárány, borjú, vagy kecskehússal. Hazánkban is nagy volt a szigorúság, fennmaradt levéltári bizonyíték van arra, hogy 1611-ben a nagyszombati tartományi zsinat és ezzel együtt a magyar püspöki kar engedélyt kért az apostoli széktők, hogy a magyar katolikusok nagyböjtben tejet és tojást is fogyaszthassanak. Az engedélyt azonban sokan nem vették igénybe, csak halat és olajos ételt ettek – a böjtös eledelek zsírral való elkészítését csak 1870-ben engedélyezte IX. Pius pápa. Adalék ehhez, hogy az 1611-es nagyszombati zsinat megtiltotta advent első vasárnapjától vízkeresztig az esküvők, zajos mulatságok tartását. Az adventi böjtölés hagyománya mára kevéssé él a mindennapokban, ellentétben a húsvéti böjttel.
Varázslatok, mesék
Mint minden ünnephez, az adventhez is kapcsolódtak kereszténység előtti varázslatok, főként a szerelmi varázslásokat kell megemlíteni. Egy példa: ha egy eladó sorban levő leány hajnalban, a mise előtt három pici darabot letépett a harangkötélből, s azt hajfonó pántlikájában viselte, farsang idején számíthatott arra, hogy bekötik a fejét
Advent Európában
Nézzünk körbe, néhány különleges adventi szokás a kontinens országaiból. Svédországban a karácsonyi ünneplés az adventtel veszi kezdetét, majd a Szent Lúcia-nap az első jelentős ünnep a karácsony előtt. Ragyogó csillagok és fények díszítik csaknem minden svéd ház ablakát decemberben. A szicíliai szent neve a latin lux fény szóból származik. Ezen a napon a fiatal svéd lányok piros övvel megkötött fehér ruhában ünnepelnek, közülük egy – a családban hagyományosan a legidősebb lány – fején gyertyákkal ékesített koronával, megszemélyesítve Szent Lucát. A koronát vörösáfonya ágakból fonják, melynek zöld levelei szimbolizálják a tél legrövidebb napja után kezdődő új életet.
Mivel az első adventi koszorú Németországból ered, így hagyományaikban is érződik ez. Az adventi vasárnapokon gyakran szerveznek a családokban és egyházi vagy világi szerveződésű körökben adventi délutánokat. Finom aprósütemények (Plätzchen), kávé, tea vagy puncs fogyasztása mellett hangulatos beszélgetésekkel múlatják az időt.
Ausztriában minden kis falunak van önálló egy napos vására, amikor kis asztalkákon saját kezűleg készített fadíszeket, ajándékokat, adventi koszorúkat, süteményeket árulnak. Ilyenkor összegyűl a falu apraja és nagyja, valamint az érdeklődők. Az emberek nem is a vásárlás miatt mennek oda, hanem legfőbbképpen beszélgetni és egymással találkozni. A forralt bor és a puncs nagyon fontos szereplője ezeknek a találkozásoknak.
A norvég családok már december elején alaposan kitakarítják házaikat, lakásaikat, az adventi nagytakarítás az első vasárnapra, esik. , majd nekiállnak a különféle üdvözlőlapok megírásának. A vásárban is nagyon népszerűek ezek a borítékba tett lapocskák, miközben Magyarországon lassan teljesen elhal ez a szokás, hiszen a kézzel írt lapok helyett szinte mindenki az interneten küldi el jókívánságait. Az északiak jóval az ünnep eljövetele előtt elkezdik sütni a karácsonyi süteményeket.
A múltunk legyen része a jelenünknek, tartsuk meg a szép szokásokat, de tegyük hozzá azt, ami számunkra fontos. Évek óta Advent a Kékesen program volt a mátrai, adventi programok nyitó rendezvénye, amikor az Angyalok tisztásán délután fellobbant a máglya tüze. A színes programok nemcsak az ország tetején maradnak el, de számos mátrai település hagyományos rendezvényeit is nélkülöznünk kell. Legyen szemünk előtt az, hogy bár most nem tudunk betelni a mézeskalács illattal, nem találkozhatunk barátainkkal egy pohár bor mellett, talán kicsit több idő jut magunkra, hogy az advent valóban a várakozás ideje legyen. Türelemmel, hittel, szeretettel várni a karácsonyt, hogy lehetőség szerint együtt tudjunk ünnepelni szeretteinkkel, mert az elvesztegetett időt semmi nem hozhatja vissza. Most kicsit visszahúzódva a négy fal között telik a várakozás időszaka, de talán próbatétel is mindannyiunk számára, a belső várakozás elhozza a boldogabb, szebb jövő évi adventet. Hogy újra együtt lehessünk Kékesen, az Angyalok tisztásán.
2020. november 29.
Kápolnai Nagy Ágnes
Kiemlet fotó: Czímer Tamás
Reményik Sándor: Fagyöngyök
Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő könnybefagyott bánata,
Élősködik, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.
Pilinszky János
A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
