Vitán felül áll, hogy az éjfélkor magunk mögé kerülő évet még sokáig fogjuk emlegetni, hiszen sokunk életét forgatta fel fenekestől. Világjárvány ide vagy oda, az óév utolsó és az újév elő napját évszázadok óta babonás napokként tartjuk számon, hiszen e szó szoros értelemben vett évforduló alkalmával mindig egy jobb, eredményesebb, kevésbé gondterhelt jövőben reménykedett mindenki. Megszámlálhatatlan mennyiségű és formájú népszokás kötődik december 31-hez és január 1-jéhez, ezekből válogattunk.
Szilveszter
Az év utolsó napja egész Európában, így Magyarországon is szokások és hagyományok sorozatával telt. Mint a legtöbb népszokás, így az e napra vonatkozó babonák is a jóslások, a termékenység, az egészség és a gazdagság köré koncentrálódtak.
Szokásban volt szilveszter reggelén, többnyire még az első napsugarak megjelenése előtt, hogy a lányok és az asszonyok a kútnál mosakodtak, elérni kívánva ezzel azt, hogy az elkövetkező évben is szépek, fiatalok és egészségesek maradjanak, valamint szerencséjük legyen a szerelem terén is.
A hiedelmek szerint az év utolsó napján tilos főzni, mosni, varrni, takarítani, vagy bármilyen nemű háztáji munkát végezni, ugyanis ezek a tevékenységek erős balszerencsét hoznak, sőt, még a szemetet sem célszerű kivinni, hisz ezzel egyúttal eldobásra kerülhet az elkövetkező év szerencséje is.
Nem volt hiány sem az időjósló, sem a szerelem vagy férjjósló praktikákból sem. Sok helyen készítettek hagymakalendáriumot, vagy figyelték fokozottan a dél és az éjfél közötti 12 óra időjárást, ebből következtetve a jövő év hónapjainak sajátosságaira. A lányok körében szokásban volt az ólomöntés, a mézes csupor megtöltése, a gombócfőzés vagy a személyes, szerelemhez és párválasztáshoz, valamint a szépséghez és a nőiességhez kapcsolódó tárgyak, így fésű, tükör vagy illatszer párna alá helyezése is.
Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi hangulat megteremtése. Sokfelé fűződnek történelmi legendák is a szokáshoz, számos hazai vidéken a török megszállás idejére nyúlnak vissza e babonák eredetei. Sok faluban az asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, a férfiak kerepeltek, kolompoltak, meghúzták a harangot, s az így keletkezett zajjal megrémítették, elűzték az óévet. Hasonló praktikákat idéz a napjainkra igencsak népszerűé vált tűzijáték is, hajdanán azonban mindössze csak gyertyákat vagy fáklyákat gyújtottak a kertekben, utcákon, hogy az újév a megidézetthez hasonló fényességet, világosságot hozzon.
Amikor éjfélt üt az óra, ki kell tárni az ajtót, hogy az óév távozhasson, és megérkezhessen az új. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem lencsét tettek zsebre, hogy azok hozzanak szerencsét.
Egy érdekes szokás a Mátrából, a szilveszteri bíróválasztás
Egykor Mátraszentistvánban szilveszter estéjén kezdődött a bíróvalasztás. A régi bíró két tizedese járta végig a házakat, s bekopogva a házakba, a gazdákat megkérték, hogy menjenek este nyolcra a községházába. Az ott tartott gyűlésen választották meg az új bírót, majd italoztak hajnalig. Reggel az új bíróval elindult a menet a faluba. A bíró után az egyik tizedes haladt, kezében a község zászlajával, a másik pedig a jegyzőkönyvet vitte. S utánuk jöttek a többiek. Közben a Kossuth-nótát énekelték, azzal a változtatással, hogy Éljen a haza! helyett Éljen a bíró! szöveget dalolták. Mintegy ezzel adva tudtul a lakosságnak, hogy eredményes volt a bíróválasztás. Részlet Krupa András felső-mátrai gyűjtéséből.
Újév
Úgy tartják, amilyen az újév első napja, olyan lesz az egész év, ezért sokfelé igyekeztek olyan tevékenységet folytatni, amellyel szívesen töltenék az egész elkövetkező időszakot.
Újévkor nem szabad kiadni semmit a házból, illetve nagy beruházásokat sem célszerű vállalni, mert ez esetben sok kiadásra kell számítani. Nem szerencsés dolog újév napján hagyni, hogy a tűz kialudjon, és ollót használni, mert aki ezt teszi, elvágja a szerencséjét. Fontos az első újévi látogató. Ha ekkor rosszkedvű vendég érkezik, abban az évben sok bánat éri a ház népét. Szerencsés, ha az első látogató férfi. Újév napján az északi szél hideg telet, a déli szél korai tavaszt jelez.
Szintén a Felső-Mátrából, Krupa András nyomán ismert:
Az újév reggelén a fiúk és a férfiak egyaránt köszönteni jártak. Örömmel fogadták őket, mert azt hitték, hogy egész évre meghozzák a ház szerencséjét. Korábban szlovák nyelvűek voltak a köszöntők, később mindkét nyelven szavalták a versikéket.
Dobrí d’en, pán boh daj! St’estl a zdraví vám vinsujeme v tomto novom roku. – Jó napot adjon az isten! Szerencsét és egészséget kívánunk ebben az évben.
Gyakran a verses köszöntők helyett egymondatos jókívánságot közöltek csupán. Szlovákul: Dobrí Noví rok a st’est’i a zdra-ví! (Jó újévet és szerencsét, egészséget!) Magyarul: Boldog új évet kívánok! Ez utóbbiakat főként a felnőttek mondták. A fiú köszöntőmondók korábban kolbászt és szalonnát kaptak, utóbb kizárólag pénzt. A férfiak is követeltek maguknak tréfából pénzajándékot: Ne d’esítku, alebo dvacítku, ale ötsázasku! (Ne tizest vagy húszast, hanem ötszázast!) Ők sört, bort vagy pálinkát és süteményt kaptak. A sok italtól némelyikük dalra is fakadt a köszöntés után. Mivel a fiúknak pénzt adtak, legtöbben ma azt állítják, hogy újévkor kiadható a pénz a házból; az archaikusabb szemléletűek tiltották a pénz kiadását, mert egész évben fogy majd a pénzük. Az évkezdettel összefüggő hiedelmek elhalását az is jelzi, hogy most már nem hiszik, hogy az év első napján korán kell kelni, hogy fürgék legyenek az év során.
2020. december 31.
Demecs Norbi
