Dr. Ternyák Csaba több évtizedes egyházi szolgálatát március 15-én a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel ismerték el. Ennek kapcsán is beszélgettünk az érsek úrral pályafutásáról, a közelgő eucharisztikus kongresszusról is.
Több mint negyven éve szentelték pappá, és lassan három évtizede lesz, hogy 1993-ban II. János Pál pápa püspökké szentelte, 2007. március 15-én XVI. Benedek nevezte ki egri érsekké. Idén március 15-én pedig a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapta meg. Mit jelent Ön számára az elismerés?
A kitüntetés indoklásában a lelkipásztori szolgálat felemlítése az elmúlt évtizedekben végzett papi feladataimra reflektál, az egyházdiplomáciai méltatás feltehetően a vatikáni szolgálatomra, míg a katolikus nevelés érdekében végzett munkám az Egri Főegyházmegye katolikus iskolai hálózatának kiépítésére emlékezik. Az elvégzett munka elismerése mindenkinek jólesik. Ebben a munkában azonban soha nem voltam egyedül, mindig voltak kiváló segítőim, munkatársaim, akiknek hálás vagyok.
Módja volt három különböző egyéniségű, szemléletű pápát is szolgálni, II. János Pál pápát először 1976-ban a czestochowai búcsún látta először, utána, ha jól tudom, többször is találkoztak, sőt, II. János Pál pápa személyesen szentelte püspökké. Milyen emlékeket őriz róla?
16 éves római szolgálatom legnagyobb része egybeesik Szent II. János Pál pápaságával. Számos találkozás és közös munka emlékét őrzöm. Ezek közül kiemelkedik a két magyarországi pápalátogatás, amelyek előkészítésében és megvalósításában is segíthettem. Külön megtiszteltetés volt, hogy második magyarországi látogatásán a pápa magyar hangja lehettem. A későbbi évekből pedig a Papi Kongregációban eltöltött évek számos nagy eseménye, programja jelenik meg lelki szemeim előtt. A pápa többször is kitüntetett figyelmével, érdeklődésével, olykor humoros megjegyzéseivel. Lelkipásztori stílusa nagy hatással volt rám, sokat tanultam tőle. Benedek pápa szintén nagyon közel állt hozzám. Ő választott ki az egri érseki székre.
Négy évvel ezelőtt Ferenc pápával is módja volt találkozni, meghatározható-e az, hogy mennyiben változott a katolikus egyház irányítása, szerepe az eltelt évtizedekben?
Bergoglio bíborost is római szolgálatom idejéből ismertem, és később már, mint Ferenc pápával találkoztam vele. Hisszük, hogy a pápákat, bár a bíborosok választják, de általuk a Szentlélek akarata valósul meg. Az Egyház feladata, hogy őrizze az evangélium örök üzenetét és Jézus Krisztus személyét odaállítsa minden kor embere elé. Ez mégsem teszi konzervatívvá, nem jelenthet megmerevedést vagy áporodottságot. Az egyház állandó megújulásra törekszik, hogy válaszolni tudjon azokra a kérdésekre, amelyek a változó korokat jellemzik. Vannak ugyan olyan hitbeli kérdések, amelyek soha nem változhatnak, míg a módszerek és stílusok tekintetében tág tér nyílik az egyéni sajátosságoknak. A pápák közötti különbségek jól mutatják ezt a dinamizmust.
Az elmúlt egy év mindannyiunk számára új helyzetet teremtett, ugyanakkor érzékelhető, hogy feszültség halmozódott fel az emberekben, nincs türelem, empátia, soha nem látott módon erősödött fel az agresszív viselkedés, különösen a verbális agresszió. Hogyan találhatunk vissza „régi’ életünkhöz – hiszen az eltelt 12 hónap alatt a második húsvéti ünnepkört nem ünnepelhettük közösen, a kereszténység legnagyobb ünnepét.
Az egész emberiség számára nagy próbatétel a pandémia. A történelem során máskor is voltak ilyen helyzetek, amelyek mindig megrázták, legtöbbször meg is tizedelték az emberiséget. A világjárvány ma is arra késztet bennünket, hogy életünket újra gondoljuk át egyéni és közösségi szinten egyaránt. Nagyon nagy baj lenne, ha a járvány elmúltával ott folytatnánk, ahol előtte abbahagytuk. Ha ez a járvány nem józanít ki bennünket, ha nem óvjuk tudatosan a környezetünk, ha nem vetünk véget a vizek szennyezésének, ha nem korlátozzuk a fogyasztást és a pazarlást, akkor félő, hogy újabb, még ennél is pusztítóbb járványok kényszerítik rá az emberiséget a javak habzsolásának megállítására, a józan visszafogottságra.
Az elmúlt évről elhalasztott eucharisztikus világkongresszus milyen lehetőséget kínál a katolikus egyház számára?
Több mint száz év óta, négy évenként, mindig más országban kerül sor erre a nagy nemzetközi ünnepre, amikor egy héten át az eucharisztia áll a figyelem középpontjában. Hazánk 1938 után immár másodszor ad otthont ennek a kiemelkedő egyházi eseménynek. Ennek kapcsán érdemes felidézni, hogy az eucharisztia, görög szó, hálaadást jelent. A felszentelt pap szavára minden szentmisében átváltozik Krisztus testévé az az ostya, amelyet előtte az oltárra helyeznek, ezért minden szentmise egy nagy hálaadás Istennek. Nemcsak a szentmisét magát, hanem az ott átváltoztatott ostyát is eucharisztiának nevezzük, amely lelki táplálék a hívő embereknek. Aki ezt rendszeresen magához veszi, azt Krisztus ereje tölti be, és számára ez a falatka kenyér az örök élet záloga. Mi katolikusok ezt az átváltoztatott ostyát, amelyben hitünk szerint jelen van Jézus Krisztus, nem csak magunkhoz vesszük a szentmisén, hanem valamennyit ott őrizzük templomaink szentségházaiban is, ezért aki oda betér imádkozni, az magával Krisztussal találkozhat. A kongresszus kiváló alkalom lesz arra, hogy a hűséges híveket megerősítse, az ingadozókat és érdeklődőket pedig Krisztushoz vonzza. Alkalom arra, hogy mindenki megújítsa életét és találkozzon a Vele.
Az eucharisztikus kongresszus programjában szeptember 11-én, a Hűség napján, a Margitszigeten családi nap a program része. Ezzel párhuzamosan lesznek-e programok Heves megyében, illetve javasolják-e a helyi közösségeknek, hogy a család szerepét előtérbe állítva, szervezzenek önálló eseményeket?
Ferenc pápa meghirdette a Családok Évét, és ez a két program jól kapcsolódik egymáshoz. Bár a Családok Éve elsősorban a plébániák és kisebb közösségek ünnepe. Alkalom arra, hogy megerősítse a családok összetartozását.
A Mátrában van egy különleges település, Pálosvörösmart, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek itt volt kolostora. Fallóskút az elmúlt évtizedekben országosan is ismert zarándokhellyé vált. Az elmúlt évben nagyon szép Szent Anna parkot-hoztak létre Bükkszéken, különleges keresztút vezet a Markazi vár romjaihoz. Számos, értékes és szép szakrális emlékünk van a Mátrában. Igaz az, hogy egyre inkább növekszik ezek megismerése utáni igény?
A zarándoklatoknak nagy reneszánsza van, hiszen olyan korban élünk, amikor sok ember úgy jut el a felnőtt korig, hogy korábban nem voltak lelki élményei. Az ember pedig spirituális lény, és ha ez kimarad az életéből, akkor szegényebbnek, üresebbnek érzi magát. Sokan felnőtt korban kezdenek el érdeklődni gyökereik iránt, fedezik fel, hogy mit jelent egy néphez tartozni, kutatják családjuk, szüleik, nagyszüleik történetét és vallási kötődéseit. Egy nagy gyalogos zarándoklat kiválóan alkalmas lehet arra, hogy valaki az életét átgondolja és újraértékelje.
A zarándokturizmus ma egyre több ember számára lehetőség a megújulásra, a Mátrán átvezet a Mária út. Terveznek-e ezzel kapcsolatban szervezett utakat, illetve fejlesztéseket?
A Mária út átvezet a Mátrán, sőt, az Egri Főegyházmegyét kelet-nyugat és észak dél irányban is keresztezi. Ezért nekünk kiemelten fontos, hogy fejlesszük azokat a közösségeket és azokat a templomokat, amelyek az útvonal érint, hogy méltó állapotba kerüljenek, és úgy tudják fogadni a zarándokokat. Plébániáink és közösségeink nem csak a zarándokok fogadásában, hanem a zarándoklatok szervezésében is részt vesznek.
A jövő záloga az ifjúság, ma mind több általános és középiskolai oktatási intézmény működtetését veszi át az egyház. Hogyan látja, a gyermekek hogyan viszonyulnak a valláshoz, kapnak-e otthonról kellő lelki támogatást ehhez?
A fiatal szülőkben gyakran megvan az az igény, hogy amit ők nem kaptak meg gyermekkorukban, azt megpróbálják gyermekeiknek biztosítani. Amikor szívesen küldik egyházi iskolába a gyermekeiket, akkor ezzel azt is jelzik, hogy bennük is van lelki igény és szabad gyök az egyház és Isten felé. Nagy felelősség és feladat hárul ezért plébániáinkra és iskoláinkra, hogy türelemmel, szeretettel vonzzák be őket a közösségekbe, amelyeknek szintén megújulásra van szükségük. A gyermekekben nagy nyitottságot látunk, de ha a szüleik nem indulnak el velük együtt, akkor könnyen úgy járnak, mint ahogy a magvetőről szóló példabeszédben Jézus tanítja: a mag, amely köves talajba hullott, gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Bennünket is csak a mélyre nyúló gyökerek képesek megvédeni a kiszáradástól.
2021. május 22.
Kápolnai Nagy Ágnes
