A mátrai turizmus története szinte minden településen otthagyta névjegyét régi, legendás házak formájában. Egykor fogadók, panzió, éttermek voltak, de a régmúltat idézik iskolák és kisboltok is. A Felső-Mátrában jártunk egy kis múltidéző sétán.
Egy kis történelem
1943 decemberében adta hírül az újság: „Tisztelettel jelentem, hogy a belügyminiszter úr a törvényhatóság javaslatára a Hasznos község határához tartozó Mátraszentimre, Mátraszentistván és Mátraszentlászló, valamint Gyöngyösoroszi község határához tartozó Bagolyirtás külterületi lakott helyekből önálló község alakítását rendelte le. Az új község nagyközség, ideiglenes neve Mátraszentimre, határa mintegy 3333 kataszteri hold kiterjedésű lesz. A belügyminiszter úr a törvényhatósági bizottság közgyűlésének előbb említett határozatában foglalt azt a rendelkezést, hogy Mátraszentimre nagyközséget a gyöngyösi járásba osztja be, jóváhagyta….. Mátraszentimre község alkalmazottainak létszámát 1 községi jegyző és 2 írnok, összesen 3 főben állapította meg. A községi alakulás napját 1944. április hó 1. napjában állapítottam meg és megtettem minden intézkedést, hogy a községi átalakulás rendben megtörténjen.”
A Vadvirág
A Felső-Mátra közigazgatási központja Mátraszentimre, melynek története elválaszthatatlan a Vadvirágtól. Olyan ikonikus épület, amelyet az is ismer, aki soha nem járt ott, hiszen ott állt meg a menetrend szerinti buszjárat, amivel a legtöbben a 1960-70-es években ide érkeztek. Nincs olyan képeslap, amin ne lenne ott az Ikarus 55, ahogy utasokra vár.
Försönits Lászlóné – 1947 után Held Károlyné – és unokatestvére, Felcser Berta 1935 körül meglátogatták Mátraszentlászlón, az egykori Fiskalitáshután unokatestvérüket, Bándy Lajos tanítót. A szomszédos Mátraszentimre neve akkor Ötházhuta volt, szekérúton lehetett ide feljutni, a Galyatetőre vezető út pedig még csak terv volt, mert ott már működött az Egyetemiek menedékháza. A két asszony az első nyáron az iskolában főzött a turistáknak. Később Mátraszentimrén (Ötházhuta) bérelték Málnai kocsmáros házát és ott nyitottak panziót. 1938-ra épült fel a Felcser panzió, Bertus néni nevét viselte.
Néhány év múlva az út is megépült, telefonvonaluk is volt már, képeslapon is szerepelt, hogy az egyes szám a panzióé. Akkoriban villanyvilágítás és vízvezeték még nem volt. A panzió kertjében nyomós kút volt, ebből nyomta fel egy idő után egy benzinmotor a vizet a ház padlására és látszólag folyó víz szolgálta a vendégek kényelmét. Hűtőszekrény se volt, viszont volt jégverem, vastag szalmatetővel fedve, amit minden télen megtöltötték jéggel. Időközben elkészült a második épület, ahol már 24 vendégszoba volt. A második világháború itt is nyomot hagyott, ám két évvel a háború után már régi fényében várták a vendégeket esténként tánc és zene is volt. 1949-ben államosították, új nevet is kapott a panzió, „Vadvirág” lett belőle, a vendégek a kornak megfelelően SZOT beutaltak voltak, az étteremben a környékbeli üdülők vendégei mellett azok is örömmel ebédeltek, akik a faluban szálltak meg. Hosszú évtizedeken nem fordítottak gondot a házra, az idő pedig eljárt felette. Előbb a szálló zárt be, az étterem még egy darabig dacolt korral, a végén arra is lakat került. A gaz benőtte, sokáig úgy tűnt, már csak emlék lesz, szerencsére néhány évvel ezelőtt teljesen újjáépült a régi formájában. Remélhetőleg hamarosan újra megnyitja kapuit, hogy az autóbusszal érkezők ismét betérhessenek egy jó kis sztrapacskára.
A kisiskolák, közfürdő
Az első iskolára vonatkozó adatok az akkor legnépesebb településről Fiskalitáshutáról (Mátraszentlászló) származnak. Innen ered az iskolai pecsét, amelyen 1897-es felirat látható. Az iskola épülete jelenleg is áll a Kossuth utca végén a fordulónál, később pedagógus üdülőként működött, jelenleg magánszállást alakítottak ki a terület egy részén. Ma emléktábla emlékeztet az egykori iskolára. 1901-ben újabb iskola jött létre Felsőhután (Mátraszentistván), majd 1926-ban Ötházhután (Mátraszentimre). A tanítás mindhárom iskolában egy-egy tanítóval folyt. A három település lakóinak száma 1945-re megközelítette a 2000-et, míg a tanulók száma a 400-at. A mátraszentistváni iskola épülete később üdülőház lett, ma ez is üresen áll. Az 1947-ben bekövetkezett lakosságcserét követően a lakosság lélekszáma mintegy egyharmadára csökkent, még ettől is nagyobb mértékben esett a tanulói létszám. Ezért szűnt meg 1948-ban a mátraszentlászlói iskola.
Bár szlovák nemzetiségi település volt Mátraszentimre, az iskolában 1950-ig csak magyar nyelven folyt az oktatás, ekkortól indult meg a szlovák nyelv oktatása. Ettől az időtől kezdve már nemcsak beszélték a szlovák nyelvet az itt élők, hanem megtanultak írni és olvasni is. 1958-ban új szárnnyal gazdagodott a központi, mátraszentimrei iskola, Mátraszentistvánban már csak alsó tagozat működött. 1974-ben a körzetesítés véget vetett a fejlődésnek, a felső tagozatosok Mátrafüreden folytatták a tanulmányaikat. Megszűnt a mátraszentistváni általános iskola alsó tagozata is. A szülőkben a rendszerváltás idejére megérlelődött a visszatelepítés gondolata, ami 1990-ben sikerült is. Az apró iskolában ma is működik mind a nyolc évfolyam.
Mátraszentimrén a templomtól a Széchenyi utcán indulva, középtájt balra egy aprócska, üresen álló ház is generációkról tudna mesélni. Egykor itt volt a falu közfürdője, később lett belőle Patyolat, községi könyvtár, majd Ágasvár borozó.
Ma már csupán egy ház, ami számos történetet tudna mesélni. Pár házzal feljebb az egykori tanácsháza később OTP üdülőként várta a vendégeket. Szerencsére számos olyan hely van, ami ma is működik, így az egykori cukrászda ma B Tervként kedvelt vendéglátóhely, ám az is igaz, az egykor leégett Szlovák csárdát ma is sokan hiányolják a focipálya mellől.
Samassa menedékház
Galyatetőn létesült 1894-ben a Samassa egri érsekről elnevezett menedékház. A nyitott épület a fáradt turistáknak pihenőhelyet és éjjeli szállást nyújtott, az idők folyamán azonban a tetejét eltüzelték, köveit széthordták. Később szerencsére jött egy új nemzedék, a Magyar Hegymászók Egyesülete, amelynek tagjai 1921 és 1924 között a Nagy-Galya ormán, az egri érsekségtől 30 évre bérelt területen terméskőből megépítették az „Egyetemiek menedékházát”.
Az épület mellett tartalék fa menedékház, kilátó és 3 síugró sánc is volt. Emellett a Posta-, Távbeszélő- és Távíróügynökség, a meteorológiai intézet észlelőállomása, valamint az országos mentőállomás 1. számú állomása kapott itt helyet. A menedékházban 2 nagy étterem, klubszoba és könyvtár is működött. Emellett volt gondnoki szoba, postahivatal és 6 hálóterem, 57 ággyal. Tartalék fekvőhelyből 40-et találtak itt a turisták. Izgalmas hegyvidéki élet folyt itt, a konyha folyamatosan üzemelt, síversenyeket rendeztek, a menedékház tanfolyamoknak, iskolai kirándulásoknak is helyet adott. Az Egyetemiek menedékháza európai szintű, az alpesi és tátrai házakkal vetekedő épület volt. Akkoriban a Galyatető környéki útjelzéseket az MHE tagjai tartották karban, valamint tevékeny alpin szakirodalmi működést is folytattak. Körükből került ki a Turistaság és Alpinizmus szerkesztőgárdája és a munkatársak jelentős része. Az épület egyes leírások szerint a 2. világháborúban elpusztult, ennek azonban ellent mond, hogy a későbbiekben is jól kivehető az 1960-as években átépített tömbje, ami mellé ekkor megépítették az új épületszárnyat is. Az épület a Belügyminisztérium üdülőjeként működött, majd BM Andezit Hotelként kereskedelmi szálláshelyként is megnyitotta kapuit.
A hotel immár 16 éve bezárta kapuit, azóta sajnos üresen áll.
Távolsági történet
Végül egy egészen különleges emlék, Vészi Endre történetéből 1969-ben mindössze 30 perces filmet rendezett Hajdufy Miklós Távolsági történet címmel. Egy távoli kis faluba érkezik az Ikarus, a négy órás pihenőidőben, üresjáratban a sofőr (Koncz Gábor) betér a helyi özvegyasszonyhoz (Ruttkai Éva), beszélgetésbe elegyednek, a végén az asszony levág neki egy csirkét. A kapcsolat nem lesz hosszú életű, fiatalember egy idő után nem jön – más járatra helyezték – , egy idősebb kollégájával, küld csupán levelet a nőnek. A két ember végül egymásba kapaszkodik, kérdés, a magány legyőzhető-e, és milyen áron. A fekete fehér film egyébként Cannesben elnyerte a legjobb forgatókönyv díját. Mai témánk szempontjából érdekessége, hogy a Mátra útjain kanyarog a busz, egész pontosan Mátraszentistván régi házai tűnnek fel rajta, aki pedig megnézi a letölthető filmet, ma is meglévő házakat ismer fel rajta.
2021. november 16.
Kápolnai Nagy Ágnes
Foto: Kápolnai Nagy Ágnes, Fortepan, Mátra korabeli útikönyvek, képeslapok
