Felbecsülhetetlen kincseket rejt, s régmúlt korok mindennapjaiba repít vissza a mátrafüredi Palóc Népművészeti Kiállítás. Aki betér az egykori iskola épületében található kiállítóhelyre, több mint öt évtized gyűjtőmunkájának lenyűgöző darabjait, szőtteseket, textileket, gondosan megmunkált hímzéseket, történelmi és palóc népviseletbe bújt babákat is megcsodálhat. A gyűjteményben Lovászné Juhász Rita viseletkészítő, népi iparművész kalauzolt bennünket, s közben arról is mesélt, hogyan fonódott össze az élete a művészi kézimunkával.
„Mindaz, ami itt látható, családi örökségről tanúskodik. A gyűjtemény alapját drága nagymamám, Szakács Józsefné Mészáros Magda alapozta meg. Több mint 60 esztendővel ezelőtt elkezdte járni a palóc településeket, s kincsek után kutatott. Sorra vásárolta a népi hímzéseket, viseleteket, lakástextileket. Gyűjtőszenvedélye miatt tele volt az otthonunk ezekkel a páratlan darabokkal, jómagam tulajdonképpen ebbe születtem bele, s ezek közt nőttem fel. Nem volt hát kérdés, hogy a rajongása átragad rám is. Mindaz, amit tőle tanultam, átszőtte az egész életemet” – mondja Rita. Mesél arról is, hogy édesanyja sokat dolgozott, amikor ő kislány volt, így hát nagymamája szárnyai alatt cseperedett. Magdi néni a Háziipar betanítója volt, asszonyokat vezetett be a hímezés rejtelmeibe. Rita eleinte csak játszott, míg a felnőttek kézimunkáztak, ám korán kiderült, hogy ügyes kezű, így idővel ő is bekapcsolódott az alkotásba. Tehetségére az általános iskolában is felfigyeltek, rajztanárnője külön foglalkozott vele, a sikerek pedig nem várattak magukra. „Alsó tagozatos koromban jelentkeztem egy pályázatra, melyre egy keresztszemes falvédőt készítettem. Rengeteget dolgoztam vele, de megérte, hiszen díjazták. Tulajdonképpen ez volt az első komoly elismerésem.” Mint mondja, nem volt kérdés, hogy a budapesti képzőművészeti szakközépiskolában textil szakon tanul tovább, melynek elvégzése után visszatért Gyöngyösre, szeretett szülőföldjére és nagymamája mellé. Olthatatlan tudásszomja palóc falvakba vitte, s hagyományőrző asszonyok mellett gyarapította tovább tudását, s a nagymamája által létrehozott múzeum kiállítási anyagát is.
Az elmúlt években számtalan Heves megyei település viseletét is felkutatta, sőt, keze nyomán éledtek újra hajdani népi ruhák. „Gyöngyössolymos, Detk, Kisnána, Visonta, Mikófalva hagyományőrző együtteseinek én készítettem a viseletét, az anyagbeszerzéstől a tervezésen át, a méretre varrásig, s a legapróbb részletek kidolgozásáig minden az én feladatom volt ilyenkor. Csodálatos folyamat, s mindig leírhatatlan boldogság járt át, amikor az elkészült darabokat magukra öltötték a gyerekek, asszonyok és férfiak.”
Az alkotás mellett tanított, s tanít a mai napig. Detken nyolc esztendőn át vezette az alkotóházat, ahol a kisgyermekektől kezdve a nyugdíjasokig mindenki bekapcsolódott az alkotásba. Emellett iskolákban szervezett szakköröket, tanfolyamokat, jelenleg pedig két hímzőszakkört vezet, Gyöngyösön és Gyöngyössolymoson. Utóbbi tagjaival a koronavírus-járvány kirobbanásakor sem hagytak fel a hímzéssel, nagy szükségét érezték a foglalkozásnak, így online találkoztak vagy épp a művelődési ház udvarán kapták meg a munkájukhoz szükséges alapanyagokat, előrajzolt darabokat. Amikor arról beszélgetünk, mennyire nehéz a mai fiataloknak átadni a tudást, azt mondja, nem könnyű őket megszólítani, de napjainkban is akadnak reményteli tehetségek, köztük a 10 éves unokája. „Más módszereket kell már alkalmazni, mint pár évvel ezelőtt, a mai fiatalok többségének kevesebb a türelme, gyorsan, szinte azonnal vágynak az eredményre. Nagy boldogság számomra, hogy úgy tűnik, az unokám, Attila örökölte a rajzolás szeretetét, sőt, még nálam is szebben rajzol. Rengeteget barkácsolunk, s bár kisfiú, még hímezni is megtanítottam. Nemcsak ő, hanem a lányom Lilla is kiemelkedő kézügyességgel rendelkezik, ő a hajfonásban teljesedett ki, hajfonó fodrász. Igazi csodák születnek a keze nyomán.”
Míg beszélgetünk, átsétálunk abba a helyiségbe, ahol szebbnél szebb népviseletbe és történelmi viseletbe öltöztetett babák sorakoznak. „A babakészítés rejtelmeibe Papp Ferencné, a Népművészet Mestere vezetett be. Rengeteget tanultam tőle, s idővel jómagam kezdtem elkészíteni a babákat. Tetőtől talpig az én kezem munkája van bennük. Jelenleg közel 50 látható a kiállításon, s többségük eredeti anyagból készült ruhácskákat visel. A palóc ruhák megvarrását egyébként hosszas kutatómunka előzi meg, s ma már sokszor bele sem gondolunk, hogy egykor szigorú szabályok alakították az öltözködést. Ezeket az egykori öltözködési szokásokat igyekszem megörökíteni a babáimon, hogy a mai kor embere is láthassa, megcsodálhassa őket.”
Rita azt mondja, hamarosan még több baba születhet, a jövőben ugyanis több időt szeretne szentelni a babakészítésnek, de nagy álma az is, hogy egy könyvet írjon, mely a múzeum gyűjteményes anyagát dolgozza fel.
A mátrafüredi Palóc Népművészeti Kiállítás minden évszakban látogatható, s előzetes, telefonos egyeztetés esetén szinte bármikor kitárul ennek a csodás világnak és kiállításnak a kapuja. Rita és férje, Zsolt, az Alapítványuk elnökeként nagy szeretettel fogadják a hozzájuk betérőket. A program pedig lányos szülőknek szinte kötelező!
Lovászné Juhász Rita munkásságát az évek alatt számos kitüntetéssel ismerték el:
1987 Népi iparművész cím, hímző, viseletkészítő
1998 Népművészet Ifjú Mestere kitüntetés
2009 Csokonai Vitéz Mihály – alkotói díj
2011 Gránátalma díj
2013 Gyöngyös Város Kultúrájáért kitüntetés
2019 Pro Civitate, Gyöngyös Város Díszpolgára cím
2020 Magyar Arany Érdemkereszt
2020 Gyöngyössolymos Díszpolgára cím
2021-ben felvételt nyert a Magyar Művészeti Akadémia köztestületébe. 8 évig volt gyakorlati óraadó az Eszterházy Károly Főiskolán (ma Eszterházy Károly Katolikus Egyetem), de a hatvani kézműves szakiskolába is tanított szövést és csipkeverést. Később ő is visszaült az iskolapadba, s andragógia szakon szerzett diplomát 2013-ban.
2021. november 17.
Korepta Lilla
Fotó: Czímer Tamás
