Látványos csillagászati jelenségnek lehetnek részesei november 17-én és 18-án azok, akik átvirrasztják a hűvös őszi éjszakát. A szerda és csütörtök hajnalban megfigyelhető Leonidák meteorraj érkezésével több fényes hullócsillag is felvillanhat óránként. Térségünkben, a Mátra és a Bükk területén számtalan olyan helyszín akad, ahol fényszennyezésmentes területről, zavartalanul lesz kémlelhető az évente mindössze egyszer látható meteorraj.
A Leonidák meteorraj elsősorban arról nevezetes, hogy ez a jelenség produkálta az emberiség története folyamán megfigyelt két leghatalmasabb meteoresőt. Először 1833-ban, majd 1966-ban jegyezték fel a legtöbb, egy éjszaka alatt látott hullócsillagok számát. Sokan úgy emlékeznek vissza az eseményre, hogy annyi meteor hasított ekkor keresztül az égen, szinte nappali világosságot eredményezett fényük. A meteorrajt már az időszámítás előtt is ismerték, időpontjához legendákat, hiedelmeket és spirituális tartalmú eseményeket kapcsoltak. Feljegyzések szerint az első megfigyelésének időpontja Kr.e. 902-ből származik és kínai csillagászokhoz köthető.
Az említett meteorraj az egyik legismertebb és leginkább kutatott, illetve megfigyelt csillagászati jelenség. A Leonida elnevezés onnan ered, hogy az Oroszlán, azaz Leo csillagkép irányából látható a meteorok érkezése, ami azt jelenti, hogy az említett csillagképben van a csillaghalmaz széttartó mozgású tagjainak feltehető közös kiindulási pontja, vagyis a radiánsa.
A meteorraj, melyeket a Földről szemlélve fényesen világító hullócsillagoknak látunk, a széttöredező 55P/Tempel-Tuttle nevet viselő üstökös törmelékéből származik, amely 33 éves periódusban kering a Nap körül. A felvillanások gyakoriságát és látványosságát növeli, hogy a Leonidák 70 km/s sebességgel száguldanak, szemben más, átlagosnak nevezett meteorok megközelítőleges 20 km/s-os sebességével.
Az üstökösből Napközelben kihulló poranyag széthúzódik az üstökös pályája mentén. Ebbe a törmelékcsíkba szalad bele a Föld, minden év november 14-21-e között. Ha a találkozás akkor következik be, amikor az üstökös napközelben van, akkor nagyobb mennyiségű hullócsillagra kell számítanunk, mivel ilyenkor a felhő legsűrűbb, üstökösmaghoz közeli részén megyünk keresztül. Ilyenkor óránként több ezer meteort is lehet látni – ez azonban csak 33 évente fordul elő.
Az óránként több ezer felvillanó fénycsóvára még egy évtizedet várunk kell. Legutóbb 1999-ben lehettünk tanúi egy nagyobb kitörésnek, így legközelebb 2032-ben várhatunk nagyobb aktivitást. Addig óránkénti pár meteorral kell beérnie az eget kémlelőknek, melyet a szakemberek szerint még a közel telihold fénye és egyes helyeken a nyirkos, ködös időjárás is megzavarhat.
A National Geographic szerint ekkor pillantson az égre, aki Leonidát szeretne látni:
Mivel az Oroszlán csillagkép fejénél lévő radiáns este 11 felé kel csak, ezért e rajt is inkább a hajnal előtti órákban érdemes figyelni, a holdfény ellenére néhány fényes, gyors meteort azért majd láthatunk. Jelentősebb aktivitást majd csak 2031-ben figyelhető meg, igazi nagy kitörésre viszont csak 2099-ben kerül sor. A Leonidákon túl még más meteorok is hullanak a hónapban, de ez lesz a legjelentősebb esemény ekkor.
Térségünkben, a Mátrában és a Bükkben több olyan pont is van, ahol a fényszennyezéstől távol, a tengerszint feletti magasságból következően többnyire köd-és páramentes körülmények között, zavartalanul figyelhetjük a sebesen cikázó fénycsóvák érkezését. Ehhez természetesen a hűvös őszi éjszakákon meleg, réteges öltözetre, egy termosznyi forró teára, megörökítésükhöz megfelelő felszerelésre, némi motivációra és egy csillagleshez alkalmas helyszínre van szükségünk.
A Mátrában ideális meteorraj-megfigyelő pont lehet a Mátraháza szomszédságában fekvő Tetves-rét, mely a településrész nagy parkolójából indulva 15-20 perc alatt a sárga + jelzést követve érhető el, de a Sás-tó partján elterülő „nagyrétet” is előszeretettel használják a csillagászok. A Felső-Mátrában kiváló csillagos égbolt-pontnak minősíthető a Sztepán-rét és a Sípark, valamint a Parádi-medencében az Ilona-völgyet szegélyező tisztások szinte bármelyike.
A Bükk-vidék „Magas-Bükknek” vagy „Óriások asztalának” is nevezett hatalmas fennsíkja messze földön híres Csillagoségbolt-park. A lakott településektől távol eső, erdőségekkel és rétekkel változatosan színezett, tömény természeti terület Bánkút és Bélapátfalva között szinte bárhol kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy az égbolt megszámlálhatatlan lámpásában gyönyörködjünk az év összes olyan éjszakáján, amikor az időjárási-és természeti körülmények ezt lehetővé teszik. A Leondiák meteorraj meteorraj megfigyelésére alkalmas helyszín lehet például a Fekete-Sár-rét, a Csurgó-rét, a Zsidó-rét vagy a Nagy-mező, de ha igazán káprázatos helyszínre vágyunk, akkor a lenyűgöző, az éj leple alatt még különlegesebb kilátást biztosító Három-kő és Tar-kő sziklateraszaira is ellátogathatunk, melyek a természetjárók asztrofotósok egyaránt kedvelt bázisai.
2021. november 17.
Demecs Norbi
