Karácsonykor az ajándékozás kapcsán számtalanszor láthatjuk, hallhatjuk a híradásokban, hogy mi volt a sláger az idén, mi volt a legnépszerűbb, legkelendőbb meglepetésnek szánt termék, amit a boltok polcáról a vásárlók becsomagolva hazavittek szeretteiknek. Laptop, okostelefon, játékkonzol, robotporszívó, digitális kütyük – évek óta másról sem hallani. Pedig nem is olyan régen a virtuális valóság helyett a valóság valódi, kicsinyített mása volt az, ami igazi meglepetésszámba ment főleg fiúgyerekes családok esetében.
Hogy ez mennyire így volt, arról egy könyv is tanúskodik 1986-ból, melyet „Vasútmodellezés” címmel adott ki a Móra Ferenc Könyvkiadó. Első sorai következőképp szóltak:
„A karácsonyfa égői színesen világítanak, a fa alatt van az izgatottan várt, sok játék, s közöttük a kisvasút. A dobozból előkerülnek a sínek, percek alatt körpálya lesz belőlük. Ezután – a készlethez mellékelt leírás szerint – két kis vezetéket kell a transzformátor „Vonat” jelű kivezetése és a pálya csatlakozóvágánya közé bekötni. Ha ez is készen van, felrakjuk a kocsikat, majd a mozdonyt a vágányra, fali csatlakozóba dugjuk a trafó dugóját, azután – indulás!”
Vonatozni sokan szeretünk. Lenyűgöz bennünket a pályaudvari forgalom, a hatalmas, gyönyörű mozdonyok, a tágas utastér, és a robogó vonatból kitekintve a tova tűnő táj, ahogyan utazunk szeretteinkhez, barátainkhoz, vagy akár munkába.
Vasútmodellezéssel foglalkozni, terepasztalt építeni nem tiszavirág életű foglalatosság. És igaz lehet az a megállapítás is, hogy a világ legszebb hobbija. A témában elfogultak számára mindenképpen az. Okostelefonról, tabletről, vagy számítógépről irányítani saját szerelvényünket már a 21. század technikája, mely mára elérhetővé vált.
A hangdekóderrel is felszerelt mozdonyok hangja – kürt, fékhangok, motorhangok, állomási hangosbemondó – pedig olyan új dimenziót hozott a kis járművek világába, aminek köszönhetően már tényleg a valóság pontos, kicsinyített másává vált ez a játéknak már nem is nevezhető szabadidőtöltés.
Aki pedig látott már hangdekóderrel és füstgenerátorral épített gőzöst a terepasztalon végig pöfögni, az valószínűleg hosszú időn át nem tud majd szabadulni a lenyűgöző élménytől.
Az igazán szép terepasztal építéséhez elsősorban sok időre van szükség. Nem árt, ha kreativitásból sincs hiány, de ennek pótlására, minimum ötletgyűjtésre a nyolcvanas és kilencvenes évekhez képest összehasonlíthatatlanul több lehetőség áll rendelkezésünkre az interneten, a közösségi oldalak témával foglalkozó csoportjaiban.
Se szeri, se száma azoknak a már otthon is kivitelezhető, kézzel, és barkács-, vagy hobbiboltban megvásárolható szerszámokkal elkészíthető megoldásoknak, amikkel az íróasztalunkon is elképesztően valósághű kis fákat tudunk készíteni. És ha van hozzá elég türelmünk, s időnk akkor a kicsi fákból egész erdőket is akár. A kereskedelemben kapható öntőformákkal akár gipszből is számtalan formájú sziklát önthetünk ki. Ezek megfelelő festékkel való festésével a látvány tovább fokozható. A határt csak a képzeletünk szabja meg. És ez még nem minden. A terepépítés mára már számtalan módon lehetséges.
S még akkor nem is említettük meg azt a már-már tökélyre fejlesztett gyártástechnikát, amivel a mai vasútmodellezőket kényeztetik a gyártók, melyekből szerencsére nincs hiány. Örvendetes az is, hogy az egyre inkább megfizethető kisszériás gyártás, a robbanásszerűen terjedő 3D nyomtatás, valamint a számtalan új festési, lézervágási technika lehetővé tesz olyan járműmodellek, épületmakettek, vagy terepasztalra szánt építőelemek elkészítését, melyekről korábban csak álmodni lehetett.
Ez a fejlődés az, aminek köszönhetően egyre több magyar témájú termék is elérhető. Számos kisebb csoport, pár fős vállalkozás vágott bele mostanában Magyarországon látható házak, épületek, állomásépületek valósághű, kicsinyített másának rendelésre való gyártásába. Például a Vamitools, mely indulása óta szédületes tempóban egyre több magyar épületet épített már meg kicsiben, vagy a Posch modell, mely számtalan kiegészítő aprósággal állt már elő, és folyamatosan újabbakat dob piacra.
Külön öröm, hogy a Viessmann Kft., mely bár német gyökerekkel rendelkezik, a Mátra északnyugati lábánál, Bátonyterenyén gyárt és fejleszt csodálatos termékeket, melyek mind egytől egyig dicsérik a német precizitást és a magyar fejlesztők leleményességét. Ha már a német precizitás említésre került, a témában nem lehet elmenni a Noch, a Faller, vagy az Auhagen cégek termékei mellett, melyek mellett számos más cég is kínál már különböző árfekvéssel szinte bármit, amire szükség lehet.
Aki drágának találja a kereskedelemben megvásárolható mozdonyokat, vagy vagonokat, annak sem kell elkeseredni, mert a mindenki által jól ismert internetes oldalakon használt, de kifogástalan állapotú kis vonatok bármikor beszerezhetőek. Ha valaki inkább bízik a személyes vásárlásban, annak nagyszerű lehetőség a Budapesten rendszeresen tartott, mindig kiváló hangulatú börze, mely a „478-as Vasútmodell-börze” nevet viseli, s valóban korosztály nélküli szórakozás. Az eladók készségesek, barátságosak, és ritkán megy haza onnan üres kézzel az oda látogató.
A 90-es években a digitális technika otthoni térhódítása miatt – mint a játékkonzolok, számítógépes játékok – a vasútmodellezés méltatlanul nagy mértékben visszaszorult. A jelenlegi lehetőségeket nem ismerők azt gondolnák, idejét múlt, unalmas, „öreg bácsik” időtöltése a kis vasúti járművekkel való foglalkozás.
Pedig a fejlődés a modellezésben is elképesztő eredményeket hozott, s a digitális vezérlés bevonulása a vasútmodellezésbe olyan új távlatokat nyitott, melynek láttán a laikusoknak is bizonyára kikerekednek szemei. Kevés olyan örömteli, alkotókedvet ébresztő és fejlesztő tevékenység van, mint építeni egy világot kicsiben. Rajta hát, tegyük félre az okostelefont, vagy a tabletet, de csak addig, amíg lefektetjük a síneket saját terepasztalunkon! Utána elő az érintőképernyővel, bökjünk rá a kedvenc mozdonyunkra, és adjunk neki zöld jelzést, mert az állomáson már türelmetlen utasok várják, hogy befusson az első vágányra! Sokan ismerjük a mondást: “Akit egyszer a mozdony füstje megcsapott…”
2021. 12. 25.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Kiemelt fotó: ww.noch.de
