Különlegesen szép homlokzata van a több néven is ismert az épületnek, – hivatalosan Gyöngyös Felsővárosi Főplébánia, ám sokaknak Almásy ház, vagy más néven Szent Korona ház – a bejárat felett az Almásy család címere látható.
A házat Almásy Pál építtette 1784-ben a korábbi épület felhasználásával, Rábl Károly tervei alapján. 1934-ben került egyházi tulajdonba, ebben nagy szerepe volt Guba Pál piarista paptanárnak, ő szorgalmazta később, hogy a palotát Szent Korona háznak nevezzék. Ma az Egyházi kincstár különleges kincseit őrzi, 2014-ben készült el jelenlegi állapotában.
A ház névadója 1818-ban született Gyöngyösön, nagyapja, Almásy Pál fiumei kormányzó, koronaőr és Arad megyei főispán volt. Apja, Almásy József Gömör megyei főszolgabíró, Egerben végezte jogi tanulmányait, 1838-ban tett ügyvédi vizsgát. 1838-tól birtokain gazdálkodott, majd 1843-tól táblabíróként dolgozott. Az 1843-44-es pozsonyi országgyűlésen vármegyéje követeként a megyei ellenzék egyik vezéralakjaként lépett fel. 1845. május 8-tól a megye alispánja, 1846-tól a Heves megyei Takarékpénztár egyik alapítója és első elnöke. 1848. június 13-án a gyöngyösi kerület az első népképviseleti országgyűlés tagjává választotta. 1848. november 6-tól rövid ideig Mosony városában kormánybiztosként tevékenykedett, majd december 10-én Heves megyei kormánybiztos lett, feladata volt a megye harcba állítása és a hadsereg ellátásának megszervezése. December végén a hevesi lovas nemzetőrök parancsnokaként részt vett a Miskolc-Kassa környéki sikertelen ütközetekben. 1849 elején csatlakozott a már Debrecenben működő országgyűlés képviselőházához, 1849. április 14-én ő hirdette ki a Habsburg-ház trónfosztását deklaráló Függetlenségi Nyilatkozatot. 1849. július 2-án lemondott házelnöki tisztségéről, a menekülő országgyűlést Szegedre már nem követte. Pesten, majd a világosi fegyverletétel után Szilvásvárad környékén bujkált. 1850 júniusában emigrált, közben a császári hadbíróság halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az emigráció idején Zürichben, Párizsban, Brüsszelben, Londonban és Genfben tartózkodott, szoros kapcsolatot tartott fenn Teleki Lászlóval, Klapka Györggyel, Puky Miklóssal. 1859-ben tért haza, birtokait is sikerült visszaszereznie. 1861. január 12-én Csiky Sándor polgármester javaslatára Eger díszpolgárává választották. Az 1861-es országgyűlés után kibontakozó hazai ellenállási mozgalomban ismét vezető szerepet játszott, ezért 1865. január 26-án a legfelső katonai bíróság 20 évi várfogságra ítélte, ám 1867-ben Ferenc Józseftől kegyelmet kapott. A kiegyezés után birtokaira visszavonulva gazdálkodott. 1882. november 1-jén Budapesten halt meg, sírja a Kerepesi temetőben található. Itt őrizték több alkalommal is a Szent Koronát, a legismertebb, amikor 1809. június 15-én Almásy Pál Budáról indult a koronával – a Magyarországra bevonuló francia seregek elől – , és talált ideiglenes helyre Gyöngyösön.
Mindazok, akik betérnek az Almásy házba, a szépen rendezett udvaron japán akác facsoport ad árnyat, melyek a Szent koronához is kötődnek. Almásy Pál a koronaőrzés emlékére ültette az udvar közepére a négy kis japán akác facsemetét, amelyek különös alakot formálva ma is állnak.
2022. március 25.
Kápolnai Nagy Ágnes
Forrás: szentbertalankincstar.hu
Fotó: Czímer Tamás
