A Múzeumok Őszi Fesztiválja program keretében idén is különleges sétával várta az érdeklődőket a Mátra Múzeum, ezúttal a Szent Bertalan-templomtól a Vármegyeházig tartott az időutazás.
Báryné Dr. Gál Edit, a múzeum igazgatója az épületek történelmi múltjába avatta be a látogatókat, míg Fodor Rozália, a múzeum helyettese a házak köveiről, az építkezések sajátosságairól mesélt a látogatóknak. A séta során – különösen a Fő tér épületei kapcsán – visszatérő elem volt az 1917. évi nagy tűzvész, amiben Gyöngyös épületeinek java része odaveszett. Természetesen szóba kerültek a város történetében meghatározó személyek, akik épületeken keresztül is nyomot hagytak a város életében.
A ragyogó, napfényes időben a séta a Szent Bertalan templomnál-kezdődött, ahol Báryné Dr. Gál Edit röviden felelevenítette a város történelmét. Az érdeklődök megtudták, a jelenlegi templom helyén már állt a 14. században is kápolna, majd Szécsényi Tamás gótikus csarnoktemplomot emelt, ami az 1740-es évekig állt. A később épített templom az 1917-es tűzvészben komoly sérüléseket szenvedett, akkor pusztult el a két torony, melyeket majd száz éven át helyettesített a sátortető. A tűzvész 100. évfordulójára kapta vissza eredeti tornyait a templom.
A templom építőanyagairól már Fodor Rozália mesélt, aki elmondta, az 1700-as években abból építkeztek, ami rendelkezésre állt, a tégla akkoriban még elég drága volt. Az építőanyag kapcsán fontos volt, hogy jól faragható kőzet legyen, ami javítja a hőszigetelést,, megfelelő a vízelvezetése. A templomnál így az andezit tufát figyelhették meg a vendégek, a vulkanikus törmelékes kőzet jól látható volt.
1910-ben épült fel a templom szomszédságában a tér sarkán a Gyöngyösi Kereskedelmi és Gazdasági Bank épülete, mely a tűzvésznek szintén áldozatul esett, a helyére emelt épület tervezője az eredeti épületet is jegyző Feld Dezső volt. Érdekesség, hogy ennek kapujába beépítették a korábbi épületből megmaradt kaput, ez hirdeti, hogy a Rákóczi szabadságharc alatt a vezérlő fejedelem itt szállt meg. Itt jura vörös mészkőt lehetett megfigyelni. A jura földtörténeti kor mintegy 210 millió évvel ezelőtt volt, az akkor keletkezett kemény, tömör vöröses mészkövet nevezik vörös márványnak. Ezt az anyagot ma is bányásszák hazánkban, a Gerecse hegységben. Ezt az anyagot inkább az épületek belsejében használták, nagy keménységű, jól csiszolható, így szép mintázatot ad. Általában templomok padlózatán figyelhetjük meg. Azért is általában beltéren használják, mert nem fagyálló.
A Hanák ház – korábban Almás ház – kapcsán szó esett Hanák Kolos sokrétű személyiségéről, többek között a mátrai turizmus létrejöttében való szerepéről, így arról, hogy 1887-ben ő alapította meg az ország első turista egyesületét a Mátra Egyletet. A ház átépítése kapcsán az erkélyen a HK monogramra is felhívta a figyelmet Báryné Dr. Gál Edit, majd az udvaron folytatódott a séta.
Kiderült, amíg a Hanák család Gyöngyösön élt, a helyi kulturális élet egyik motorja voltak, ám emellett életük mindennapjait részletesen dokumentálták naplóikban, különösen egyik lányuk, Hanák Olga. Ebből tudjuk azt is, hogy a belső udvaron például két bagolyház is állt. A Hanák család Pestre költözéséig élt itt, akkor eladták a házat.
A Fő tértől a Puky utcán végig az egykori Zsinagógákhoz sétált a kis csapat. A Mátra kapujában, vagyis Gyöngyösön már a 15. század közepén is éltek zsidók, azonban az ő életükről szinte semmilyen adat nem maradt ránk. Az 1700-as években Orczy Lőrinc bátorította őket a letelepedésre. Egy nagyobb ugrással az időben, 1816-ban Rábl Károly tervei alapján épült az első zsinagóga, klasszicista stílusban ez a városi televízió mai épülete. A létszámbeli gyarapodás miatt már 1826-ban bővíteni kellett az épületet. Ettől jobbra, a szomszédos telken 1873-ban a status quo ante hitközség egy új, reprezentatívabb, két hagymakupolás toronnyal szegélyezett zsinagógát épített magának. Ennek sajnos nyomát sem látjuk, ugyanis az 1917-es nagy gyöngyösi tűzvész szinte teljesen felemésztette. 1921-ben, a régi zsinagógától balra építettek egy pótimaházat, mely egyszerűbb, timpanonos homlokzata harmonizált szomszédjával. A hajdani pótimaház sokáig moziként működött, ma kormányablak. Ennek a felépítése tehát szükségből történt, nem fejezte ki sem a gyöngyösi zsidók igényeit, sem a társadalmi helyzetüket. Miután anyagilag újból stabilizálódtak, nagy volumenű terveket szőttek, amelynek megvalósításával a híres Baumhorn Lipótot bízták meg. A hatalmas, kupolás épületet 1930-ban avatták fel. Az épület csak igen rövid ideig látott el szakrális funkciót, évtizedeken át bútorboltként működött. Egykor gyönyörű kovácsoltvas pántos kapuk voltak láthatók az épületen, sajnos ma már nincsenek meg. A zsinagógánál megfigyelhették a látogatók, hogy mintegy kétméteres magasságig solymosi kővel burkolták.
A mintegy kétórás séta a Vármegyeház épületénél ért véget. Az egykori megyei katonai kvártélyház négy, részben emeletes, részben földszintes szárnyból álló, téglalap alakú, zárt udvart körülfogó épületkomplexum. A török hódoltság után nemcsak a Gyöngyösön állomásozó katonaság elszállásolása és ellátásának költségei hárultak a városra, hanem a laktanyának, korabeli nevén a katonai kvártélyháznak az építése is. A 17. század végén már állt egy kvártélyház, ami 1748-ban rossz állapotban volt. 1763-ban Grassalkovich Antal, a gyöngyösi kvártélyház számára egy alkalmas telket adott a megye részére. A terveket Fellner Jakab készítette, 1767-ben kezdődtek meg az építkezések Quadri Kristóf vezetésével. Az építkezés hét évvel később fejeződött be, a katonaság ekkor vette birtokba az épületet. 1785. július 26-tól, a Helytartótanács utasítására a vármegye a törvényszéket Gyöngyösre helyezte át a kvártélyház épületébe, innen ered a Vármegyeház elnevezés. 1800-tól a Palatinus, vagy Nádor Huszárezred otthona lett az épület. A huszárezred ebben az épületben 1829-ig állomásozott. Ennek emlékét is őrzi márványtábla bejárat utáni kapualjban.
2022. október 20.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Czímer Tamás
