Ha elegünk volt az idei rövid télből, ha nem, itt a március. A magunk részéről mi már inkább nem pótolnánk az elmaradt hógolyózást az elkövetkezendő hetekben, és úgy tűnik, a természet is egyre inkább hangolódik a kikeletre. Friss levegőre, napfényre és egy jókora gyaloglásra vágytunk, melyből bőven volt is részünk, ezúttal csupa ismert helyen, a Mátra déli oldalán.
Bár a hegy csúcsán még nyomokban összefagyott és összetöpörödött, különböző nagyságú hószigetek vannak, ahogy ereszkedtünk lentebb, mindenfelé hamisítatlan kora tavaszi hangulat vett körbe bennünket. Mátrafüredről a reggeli busszal Kékesig utaztunk, ahol leszállva nagyon élveztük a napindító csendet és nyugalmat.
Odafönt egy napos helyen 14 fokot mutatott a hőmérő, amin mi magunk is elcsodálkoztunk, de kétségbe nem vontuk, mert a kabátot majdnem soknak éreztük magunkon. Egy kis körbenézés után megnéztük útvonaltervünket, és útra keltünk.
A kéktúra jelzéseit követve Mátraháza felé haladtunk az erdőn át. Hamar elértünk a Jávoros-forrást, ahol másodjára is megreggeliztünk, és néztük, ahogyan a víz csörgedezik a hegyoldalon lefelé. Mindenfelé madarak énekeltek, a napfény akadálytalanul húzott át a kopár fák között.
A Somor-patak völgyéhez érve már a kabátot is le kellett venni, olyan jó idő volt. A hegyi vízfolyás sebesen húzott lefelé egyre mélyülő völgyében. Számtalan helyen csörgedezett medre felé a föntebb olvadásnak indult hó, mely a hegy tetejéről az erdőn át összegyűlve gazdagította a patakot.
A kopár bokrokon ugráló barátcinegéket nem sikerült lefotózni, mert hamar kereket oldottak közeledtünkre, de a kövek közt zajongó patak nagyon kínálta magát, így róla hoztunk egy képet emlékbe.
Mátraháza mögé érve a kéktúra útvonaláról a piros vonallal jelzett úton haladtunk tovább dél felé. Az egyre lejtősebb szakaszt a sárga pöttyel jelölt jelzéssel ellátott úton határozott emelkedés váltotta fel, ahogyan az mátraházi üdülőktől keletre kerültünk egyet.
Utunknak ezen a részén számos helyen remek kilátás nyílt a hegy oldalára, az alattunk balra húzódó völgy szemközti magaslatait nézve pedig olyan jól látszódott az erdő, hogy ha lett volna türelmünk, egyenként tudtuk volna megszámolni az ott lakó fákat is.
A Hanák Kolos kilátónál egy időre megpihentünk, és élveztük a déli napsütést. A tájra telepedett párás-ködös levegő túlságosan messzire nem engedett bennünket ellátni. Be kellett érnünk azzal, hogy a szemből sütő napsugarak a Sár-hegy vonalait azért felismerhetőre festették.
Pár perc tovább gyaloglás után nyugat felé az ikonikus sárga kilátón akadt meg a szemünk. A hatalmas építmény a Sás-tó fölé magasodva talán maga sem tudja, hogy felépülése óta hány turistának mutatta már meg e táj szépségeit. Tériszonyt az erdőbe is magukkal hozó túrázók viszont valószínűleg kevésbé rajonganak az égig érő acélszerkezet nyújtotta körbetekintési lehetőségért.
Átkeltünk a 24-es úton, majd a tó mellett egy adag kakaós keksz elrágcsálása után célba vettük az Eremény-tetőt is, ahol szent nyugalom fogadott bennünket.
A kopár hegyoldal is napfürdőzött, vele együtt a lábaink előtt virító apróságok, melyeket nem volt nehéz észrevenni akkor sem, ha egészen picik voltak.
A Sás-tóhoz vissza érve megnéztük a vadkacsákat, ahogyan békésen pihennek a tó szélén, és egy rigóval is barátkoztunk, akit nem zavart az sem, hogy egészen közelről fotózzuk.
A népszerű kirándulóhelyet magunk mögött hagyva tovább ereszkedtünk lefelé Mátrafüred irányába a sárga háromszöggel jelzett úton. Az erdő csendjét itt már felváltotta a forgalom zaja, ami a közvetlen közelünkben húzódó 24-es útról származott.
Egy kilátóponton még egy utolsó pillantást vetettünk a hegycsúcsra, ahonnan délelőtt elindultunk utunkra, ezután hamar Mátrafüredre értünk. A csendes utcákon átvágva elértük a parkolót, ahol jól esett a túracsomagoktól megszabadulni, és utcai cipőre váltani a bakancsról.
A hozzávetőleg 11.5 kilométeres jókora séta fárasztónak nem volt nevezhető, korán sem kellett kelni hozzá, és későn sem értünk vissza a kiindulópontra, miután végigjártuk útvonaltervünket. Számos látnivalójával, hol csendes, hol forgalmas szakaszainak váltakozásával izgalmas és érdekes kalandot ígér mindenkinek. Aki a téli hónapokban egy kicsit elkényelmesedett, de szeretné megmozgatni lábait, mielőtt hegymászásba kezd, nyugodtan próbálja ki ezt az erdei szépségekben gazdag utat!
2023. 03. 05.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter
