Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes – vallja Janovicz Zoltán, a Váraszói Gyöngyvirág Citerazenekar egyik oszlopos tagja. Előadásaik során megelevenedik a múlt, az ősöktől örökölt hagyomány, de korunk könnyűzenei műveinek átdolgozása sem hiányozhat a repertoárjukból. Aki látta és hallotta már őket citerán muzsikálni, tudja, hogy lélekkel zenélnek.

A festői szépségű, 500 főt számláló Váraszónak emberemlékezet óta mindig volt egy citerása. A zenekart még 1970-ben, Pál Aladár alapította, aki 2000-ben, munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet. Jelenleg az 1987-es és 1999-es generáció „veteránjai”: Janovicz Zoltán, Vincze Bálint, Kovács Péter és Váradi József vezetik a citerazenekart, mely 10 főt számlál. Zoli azt meséli, gyermekkorukban – a focin kívül – nem volt túl sok szórakozási lehetőség az aprócska településen, s mivel sok gyermek nagyszülője, szülője citerázott, így nem volt kérdés, hogy a fiatalok is hangszert ragadnak suli után. Az évek során egy igazi, összetartó közösséggé kovácsolódtak, s akadnak köztük olyanok, akik immár 20 éve zenélnek együtt.

A gyermekek oktatására manapság is nagy hangsúlyt fektetnek, s már nemcsak a váraszóiaknak, hanem a pétervásárai, ivádi és erdőkövesdi fiataloknak is indítottak csoportot. „Idén 25 apróság csatlakozott hozzánk, így utánpótlásban szerencsére nincs hiány. Mindig nagy öröm ennyi csillogó szemű, érdeklődő gyermeket látni, hiszen ők a zálogai annak, hogy a közel 50 éves hagyomány, őseink öröksége tovább élhet” – mondja Janovicz Zoltán. Hozzáteszi, hogy tehetségtelen gyermek nincs, van, akinek a ritmusérzéke kiváló, van, akinek gyors a keze, ezért mindenki értékes és egyedi tagja a csoportnak.

A váraszói citerások szerte az országban, sőt, határainkon túl is jó hírét viszik megyénknek. Felléptek már Budapesten, Hollókőn, Sátoraljaújhelyen, Tiszakécskén, Mogyoródon, Keszthelyen, Cegléden, Debrecenben és Szlovákiában is. „A legnagyobb elismerést mindig az jelenti számunkra, ha a közönség keze és lába ritmusra jár. A helybéli palóc népdalok, műdalok, csárdások és komolyzenei művek mellett mindig igyekszünk egy-egy ismert filmzenét is belecsempészni a műsorunkba. Ezeknek rendre óriási sikere van, a legtöbben el sem tudják képzelni, hogy például a Kincs, ami nincs című film népszerű zenéjét is meg tudjuk szólaltatni citerán. Ezen a különleges népi hangszeren tényleg mindent el lehet, és véleményünk szerint el is kell játszani” – mondja Zoli.

Művészetüket nemcsak a fellépéseik utáni hangos tapsviharral, hanem számos kitüntetéssel is elismerték már, 2015-ben a Heves megyéért kitüntető díjat vehették át. Legutóbb Aldebrőn, a szüreti napokon nyűgözték le a közönséget.

 

2018. szeptember 14.

Szerző: KékesOnline, Korepta Lilla

Fotó: Czímer Tamás