Terpesről korábban már többször írtunk, az alig 200 lelkes település egykori templomát a helyiek mentették meg az enyészettől, ma helytörténeti kiállítás várja itt a látogatókat. Egy több mint hatvan éves ház is új életre kelt, szerető, gondos kezek varázsolták újjá a régi falakat. Benéztünk a Jelkő vendégházba, és csodát találtunk.
Apró mellékutca Terpesen, ami nem meglepő, hiszen maga a település is kicsi. Földútra térünk, a háztól kicsit lejjebb parkolunk, sose lehet tudni, ki jön éppen arra. A régi, tornácos ház melletti konyhába kopogunk, bár tudjuk, biztos itthon vannak a háziak, frissen sült kalács illata hívogat. Nem tévedtünk. Györfi Zsuzsa szélesre tárja az ajtót, türelmet kér, épp most veszi ki a kalácsot a sütőből.
Míg asztalra kerül a vaj, házi lekvár, megakad a szemem a meseszép mélyzöld, mázas kerámia tányérokon. Zsuzsa is mosolyogva veszi kézbe, a napokban érkezett meg a készlet, míves kézműves termékeket szerettek volna a konyhába, amelyen másként mutat a kalács is. Miközben a foszlós, meleg finomságot kóstoljuk, beszélgetünk a házról, arról, hogyan esett a választásuk épp Terpesre.
– A történetet kicsit távolabbról kell kezdenünk. Hosszú ideig dolgoztunk Ausztriában, Tirolban, a turizmus területén, később a férjem gyógymasszőr, én pedig kozmetikus lettem. Hosszas mérlegelés után tértünk vissza, jómagam Nyíregyházán nőttem fel. Itthon online autóalkatrész céget alapítottunk, amely a covid alatt is sikeresen működött, közben pedig országjárásba kezdtünk, kétnapos programok keretében fedeztük fel az országot. A teljes történethez tartozik, hogy gyerekként a nyarakat Pálosvörösmarton töltöttem, számos szép emlékem maradt meg az ottani nagy csavargásokról, kirándulásokról. Egyszóval a régió ismerős volt, talán nem véletlen, hogy Sirokban vettünk hétvégi házat. Ezzel párhuzamosan Egerbe költöztünk, hogy közelebb legyünk, innen pedig egy ugrás volt Terpes. Ezt a házat idén nyáron vettük meg, és mindössze pár hónap alatt öntöttük jelenlegi formájába.
Az elmúlt években mind több falusi szálláshely létesül, régi, autentikus parasztházak bújnak új köntösbe, másutt ezer nyelven beszélő, minden kényelemmel felszerelt modern házak épülnek. Nem nehezebb egy régi épületet felújítani, mint egy újat álmodni?
– Való igaz, számtalan kihívással kellett itt is szembenézni, de úgy gondoltuk, Terpest is érdemes megismertetni a vendégekkel. Terepjáró élménytúrákat szervezünk engedélyezett útvonalakon, és amikor ehhez szállást kerestünk, rájöttünk, hogy a szükséges infrastruktúrát nekünk kell megteremtenünk. Így aztán beleálltunk abba, hogy magunknak álmodjuk meg a vendégházat. A házat 1961-ben építtette Madarász Mihály és a felesége, és itt élték le az egész életüket. Az épület minden porcikáján látszik a törődésük, a kezük nyoma, a szeretetben eltöltött, több mint hatvan év a falak között. Nem véletlen, hogy Terpesen mindenki Madarász-házként ismeri a Deák Ferenc utca kettő szám alatti házat.
A mi feladatunk az volt, hogy átvezessük a házat a 21. századba úgy, hogy közben megőrizzük eredeti hangulatát. A konyha is ennek jegyében készült, mellette mátrai kincseskamra lesz, ahol helyi termékeket vehetnek le a polcról majd a vendégek, legyen az méz, szárított gomba, lekvár. Hisszük, hogy a múlt értékeit meg lehet úgy őrizni, beemelni a mindennapokba, hogy az trendi legyen. Ugyanakkor fontosnak tartottuk, hogy egy olyan helyet válasszunk, ahol remélhetőleg sokan beleszeretnek majd a környékbe, felfedezzük vendégeinkkel a környék nevezetességeit. Azt látjuk, a mai gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem látnak fakopáncsot – talán nem is tudják mi az – nem kóstolják az erdő ízeit. Gyerekként élmény volt az erdei szamóca, a gomba, a törökmogyoró, ismertük a természet kincseit, bátran ettük is.
Ezt is szeretnénk visszahozni azoknak az életébe, akik hozzánk betérnek. Végül, de nem utolsó sorban, egy ilyen apró településnek, mint Terpes, kitörési pont lehet a turizmus. Minél többen megismerik, talán mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy újabb vendégházat nyissanak, vagy hétvégi házat vegyenek itt maguknak. A település adottságai kiválóak, a kilátás a Mátrára, a szomszédos Attila domb, pár perc a Siroki vár, a Bükkszéki strand, egyszóval itt mindenki megtalálhatja a számára megfelelő kikapcsolódást.
Nehéz volt az elszakadás a kalácstól, de várt ránk a ház, hogy bemutatkozzon. A kissé szomorkás novemberi délelőtt ellenére a kilátás mutatta, innen minden évszakban megnyugvás lesz a kertben üldögélni. A házban két nagy szobát és egy kisebbet rendeztek be a vendégeknek, összesen kilencen tudnak egyidőben megszállni. A vidám, színes ágyneműk magas lábakon álló ágyakon várják a vendégeket. Az egykori tisztaszobák hangulatát idézi, ahol a vetett ágyon hatalmas dunyhák sorakoztak, az ágy alatt pedig például a kislibák nevelkedtek, amíg ki lehetett őket tenni. Kiderül, mindent saját kézzel készítettek, festettek, így az ágyak kereteit, a régi szekrényeket, nem véletlen, már most sokan szeretnének foglalni.
– Férjemmel nagyon szeretjük az olyan tárgyakat, amelyeknek múltja van, nem véletlen, tehát a gyalupad sem. Három éve, házassági évfordulónkon leptük meg magunkat ezzel, egy bélapátfalvi udvaron árválkodott ez a rozoga, megviselt darab. Szeretem minden repedését, miközben dolgoztam, mindig úgy éreztem, mintha régi mesterek vezetnék a kezemet. Most új szerepet kapott, több réteg csónaklakk fiatalította meg úgy, hogy minden más eredeti rajta, reméljük minden vendégünknek mesél majd magáról egy-egy történetet.
A ház, amelynek mesélnek a falai és a tárgyai, minden bizonnyal népszerű lesz, hiszen olyan szeretettel készült, szépült, hogy biztosan magával ragadja azt, aki betér ide.
2023. 11. 22.
Kékes Online, Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Kápolnai Nagy Ágnes
