Mint egy régi népmese modern változata. Hol volt, hol nem volt egy üvegcsiszoló végzettségű lány, aki a Facebookon felfedezte általános iskolai osztálytársát. A fiú vissza is jelölte ismerősnek a lányt, és ahogy lenni szokott, beszélgetni kezdtek. Kiderült, a fiúnak van egy kis vállalkozása. Ma már Erika az, akit egész nap a manufaktúrában lehet találni, koordinálja a látogatókat, egyezteti a megrendeléseket, kínálja a portékákat. Marcell szeret a háttérben maradni, övé leginkább az alapanyagok beszerzése, a kemencék működésének biztosítása.

Fejes Erika és Rénes Marcell némi túlzással Parádsasváron, az üvegmanufaktúrában élik életüket. Fogadják a látogatókat, türelemre intik azokat, akiknek várniuk kell, sokadjára magyarázzák el, hogy mitől világít a gömb. Emellett folyamatosan ajánlanak programokat, látnivalókat mindazoknak, akik hozzájuk betérnek. Amikor azonban arra kerülne sor, hogy nyilatkozzanak, inkább a műhely felé terelnek, nézzem meg a bemutatót.

Pár hónapja új kemencét állítottak üzembe, ami 1150 fokon működik. A manufaktúrában dolgozók építették meg a kemencét, amelyhez immár itthonról tudták beszerezni a tégelyt. Ezt korábban Kínából kellett hozni, ami a drága szállítási költség mellett nem is bizonyult tartósnak. A nagy kemence mellett újjáépítették a kis kemencét is, abba immár három oldalra kerültek a fűtőcsövek, melyek a gazdaságosabb működés mellett lehetővé teszik, hogy biztonsággal szállítsák a kemencét. Néhány év kihagyás után így ismét örömmel vállalják, hogy települési rendezvényeken ott legyenek, akár egész napos bemutatót is tartva.

Közben elkezdődik a bemutató, a forró fúvócsövet a mester a kemencébe dugja, és az izzó, vörös fényből előbukkan a cső végén egy aprócska üveg, amit aztán elkezd fújni a mester. Ez a banka, amit visszahűtenek 450 fokra. Formálódik az anyag, sistereg a víz, amikor a formába belemerítik az üveget, a gőzpárna segítségével nyeri el formáját a termék. Természetesen színt is kap a forma, esetünkben a rózsa. A meseszép szirom kap aztán szárat, az eljárás ugyanaz, a szárat hozzáillesztik a rózsához, sőt, megkérdik a vendégektől, milyen legyen a rózsa szára, egyenes, vagy sem?

A zöld levélkékkel válik teljessé a termék, közben, némi túlzással, szájtátva nézik a vendégek, ahogy a formátlan anyagból húzza ki a szirmokat a mester. Készül aztán az örök kedvenc, a világítós pálinkás pohár. Persze a hangsúly itt nem a pálinkán van, hanem azon, hogy esti sötétben kéken vagy zölden világítanak a poharak. Ezekhez különleges pigmenteket használnak, az így készülő üvegtárgyak 6-8 órán keresztül képesek tárolni és visszaadni a fény energiáját. Egész évben keresett, az ünnepek előtt különösen a karácsonyfagömb, de sokan szeretik a whiskys poharakat, vagy épp a hattyúkat.

A program végén vállalkozó kedvű hölgyek kezébe kerül a bolognai csepp, hogy aztán némi körítés után összeroppantsák a tenyerükben. A húha élmény minden egyes esetben ott van a csodálkozó tekintetekben. De mi is az a bolognai csepp? Házigazdáimtól megtudom, üvegből készült csepp, ami a benne felhalmozódott feszültség miatt sajátos tulajdonságokkal bír. Az üvegdarab vastagabb végén rendkívüli terhelést is kibír, de ha a vékonyabbik végét kisebb erőhatás éri, akkor darabokra robban. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy elképesztően gyors repedés, melynek során a csepp sajátos szerkezetében felhalmozódott energia felszabadul, és a túlnyomott üveg elkezd rendkívül gyorsan tágulni. Az üveget nevezik Rupert herceg cseppjének is, mert Rupert bajor herceg ezt ajándékozta II. Károly angol királynak megkoronázása alkalmából 1661-ben. A jelenség Károlyt is rabul ejtette, meg is bízta az udvar összes tudósemberét, hogy fejtsék meg a csepp titkát, de a teljes magyarázatra egészen 1994-ig kellett várni, amikor is két tudós immár modern műszerekkel vizsgálta meg, mi is történik pontosan a csepp detonációja során.

Nincs más hátra, mint fellépni az alkalmi „színpadra”, hogy ki lehessen próbálni az üvegfújást. És akkor csak nő és nő az üveg, mint egy lufi, hogy aztán hangos pukkanással érjen véget pályafutása. Természetesen kezdetben mindenki bátortalan, az első vállalkozó kedvű után szinte mindenki meg szeretné örökíteni, hogy ilyet is tud. Aki azonban komolyabbat szeretne, az fújhat is magának poharat, no ehhez már segítenek a mesterek. A kifújt poharat másnap feszültségmentesítve, lepattintva, szájperem-csiszolva át lehet venni, vagy kérésre futárral elküldik a megadott címre.

A program végén nincs mást hátra, mint hazavinni egy emléket, most éppen kékben pompázik az eladótér, kék hattyúk, poharak és rózsák várják, hogy megtalálják új helyüket valahol. Érdeklődésre elmesélik, a kék kobalt a legerősebb színező. Bármilyen üveget tegyenek a kemencébe, a többi szín eltűnik és a kék marad. Ha visszaolvasztják az üveget, másnap világoskék színe lesz, és ahogy telnek a napok, egyre sötétebb kékké válik, így a világoskék rózsa lehet keddi, ám az éjkék rózsa biztosan pénteki nap termése. Szívesen mesélnek arról is a tulajdonosok, hogy sok egyedi megrendelést is teljesítenek, legyen belföldi vagy külföldi az érdeklődő. A tervek után egyeztetnek a megrendelővel, elkészítik a formát, és már készülhet is a termék. Ami nagyon egyszerűen hangzik, de volt már olyan, hogy külföldi filmhez kellett rövid idő alatt nagy mennyiségű tárgyat elkészíteni. Láthatóan azonban ez az életük, amit örömmel és szívesen csinálnak, a hét minden napján.

Hogy népmesei fordulattal zárjuk a látogatást, heten vannak, no ők nem a hét törpe, hanem hét, szakmáját nagyon szerető ember, akik minden nap várják az üvegcsodák iránt érdeklődőket. És mivel ma már szakképzés sincs, így maguk nevelik az utódokat. Szerencsére Erika és Marcell gyermekei is partnerek ebben, így remélhetőleg hosszú ideig itt lesz nekünk a Mátrában a parádsasvári csoda.

 

2019. november 18.

Kápolnai Nagy Ágnes