Balaton. Alig több mint 1000 lelkes település Bélapátfalva szomszédságában, melynek tájháza, templomától nyíló szép panorámája mindenképpen megér egy kirándulást.
A település szélén, a Kossuth utca 36. szám alatt található tájház tornácát szépen keretezik a még virító muskátlik. Balázsné Marika a házigazdám, önkéntesként segíti a tájház munkáját. Mielőtt megnéznénk a házat, adódik a kérdés, honnan a település neve, hiszen ma a Balatont azért szinte mindenki a magyar tengerrel azonosítja. Marika elmeséli, hogy a Balaton szláv eredetű szó, mocsaras, lápos területet jelentett a blaton. Adalék ehhez, hogy a Balaton neve már szerepelt az 1055-ben keletkezett Tihanyi Alpítólevélben is, természetesen a tóra vonatkozóan. Ezt tartjuk az első összefüggő magyar nyelvemléknek, mert egy töredékes, de összefüggő magyar mondatot is tartalmaz. De ha már Balaton, érdekesség, hogy Amerikában is van Balaton nevű település, Minnesota államban.
De térjünk vissza a tájházhoz, melynek történetéről megtudom, Sulyok Istváné és feleségéé volt a ház, a fiúk halála után a menyük örökölte, és mivel nekik nem születtek gyermekeik, így meg tudta vásárolni az épületet az önkormányzat.
A tájházat 2015-ben nyitották meg, fenntartója az önkormányzat. A klasszikus tiszta szoba berendezései a helyiektől származik, ők gyűjtötték össze a tárgyakat, amelyeket ma így már mindenki láthat.
A vetett ágy, a stafirung, a régi ruhák mellett használati eszközök is láthatók. A polcon sorakozó edények, gyönyörűen festett fűszertartók között van olyan, ami több mint száz éves.
Olyan különlegességet is megnézhetünk, mint a fából készült krumplinyomó. Gyakorló háziasszonyokon biztosan átfut, nem lehetett könnyű ezzel sem a művelet.
Régi házak természetes velejárói voltak a vallásosság tárgyai, keresztek, szentképek, ezekből is többet lehet látni a falakon. Természetesen szeretnék majd bővíteni a tájházat, a tágas udvarára vannak tervek, kemencével, színpaddal. A tájház udvara adott már helyet az elszármazottak találkozójának, de az erdélyi testvértelepülés Felsőrákos vendégei is megfordultak itt.
Bár a település lakossága itt is csökken, örömteli, hogy ide is érkeznek fiatalok, sőt, kezdik felfedezni hétvégi házat vásárlók is. A tájház mellett érdemes egy sétát tenni, a 18. században épült római katolikus templomtól szép kilátás nyílik a Bél-kőre.
A település történetéről érdemes annyit kiemelni, a 15. században a serkei Lórántffyak, az Ormányiak, majd a Perényiek birtoka volt, 1552-ben a törökök elpusztították, de hamarosan újjáépült. 1590-ben Bolyki Tamás és örökösei birtokolták. 1596-ban hódoltsági falu lett. A lakosság Budára, majd Hatvanba fizette a töröknek az adót. A hódoltságot követően a 18. század közepétől nagy számban jelentek meg a falu életében a jobbágykötelékekből kiengedett, majd címeres nemeslevelet szerző kisbirtokos nemes családok, amelynek tagjai – jobbágytalanok tévén – saját maguk művelték meg kis méretű birtokaikat. Ilyenek voltak például a Kormos, majd a Fodor nevű kuriális nemesek. Balaton településen mai is a Kormos és mellette a Bóta név a leggyakoribb. Korábban szokás volt sok helyen, hogy ragadványnevekkel különböztették meg egymástól az azonos vezetéknevűeket. Így lett Kormos Deák Mátyás az anyakönyv szerint kísérőm, Marika édesapja is.
2020. október 8.
Kápolnai Nagy Ágnes
