Mátra kincsei címmel tartott előadást a mátrafüredi Harkály ház múlt héten. A Bükki Nemzeti Park bemutatóhelyén számos érdekes kérdés merült fel.
Természetvédelmi kérdések és válaszok a Mátrában címmel, Magos Gábor, a Bükki Nemzeti Park igazgatóságának őrszolgálat-vezetője tartott előadást. Már a címből várható volt, hogy olyan témák is felszínre kerülnek, melyek adott esetben egymásnak feszülő érdekeket kereszteznek. Fenntartható és fejlesztendő turizmus kontra természetvédelmi szempontok. Erdőgazdálkodás kérdései, a vadállomány túlszaporulata. Az érdeklődők között ott voltak az Egererdő Zrt. munkatársai mellett szakmabeliek és érdeklődők, és mint az előadást követő kötetlen beszélgetésből kiderült, láthatóan a jövőkép és az érdekek közösek, az oda vezető úton pedig ott a kompromisszumkeresés, és az együtt gondolkodás lehetősége.
Magos Gábor előadásának bevezetőjében felvetette, jelenleg csökken a biodiverzitás, az élővilág sokfélesége. Mi ennek az oka? Ha ismerjük a problémát, akkor kezelni is tudjuk. Alapprobléma szerinte, hogy a humánpopuláció a természeti értékek kárára növekszik. Mindezt szemléletes adatokkal támasztotta alá. Érdekesség, hogy az emberi populáció megkétszereződéséhez Kr. e 10 ezertől 7000-ig még 3000 évre volt szükség, a népesség akkor 5-10 millióval nőtt. Ahogyan haladunk az időben, a robbanásszerű változás az ipari forradalom idejében következett be, 1700-1850 között 150 évenként duplázódott a népesség, míg 1990-től ez az idő csupán 95 évre redukálódik. A döbbenetes adat számos kérdést vet fel, így az ipari tevékenységek dominanciája, ezek környezeti terhelése, a globális kereskedelem erősödése. Mindezek mellett a tájidegen fajok terjedése is aggasztó, ahogyan a túlzott méretű emberi jelenlét a vadonban.
Ezt követően a természetvédelem helyi kérdései kerültek fókuszba. Nem megkerülhető globális jelenség az éghajlatváltozás hatása, melyek lokálisan is éreztetik hatásukat. Sajátos terület a Kárpát-medencében a vízrendezés és annak máig tartó hatásai. Érdekes módon, az előadást követő kötetlen beszélgetésen többen egyetértettek abban, hogy a Tisza szabályozása – jótékony hatásai mellett – komoly károkat okozott. Az utóbbi évek, évtizedek árvizeinek egyik fő okozója ugyanis a mai szemmel már nem egészen átgondoltnak tűnő folyószabályozás.
Az éghajlat változása mindennapi életünk része, hétköznapjainkban is tapasztaljuk. A 2019-es évet érdemes feljegyezni, az elmúlt 100 évből a 8 legmelegebb az utóbbi 10 évben volt. Extrém időjárással találkozunk, az esős napok száma nem egyenletes, látjuk, érezzük ezt mindannyian. Mindez természetesen a növényvilágra is hatást gyakorol, egészen különleges példákat hallottunk, amit a jelenlévők is alátámasztottak. Olyan fotó, ami évtizedekkel készült egy virágzó virággal, nos, ma ezt a fotót, például a majomkosborról majd két héttel korábban tudjuk elkészíteni. Összességében 31 faj virágzik hamarabb, az említett majomkosbor 1960-hoz képest ma 13,9 nappal virágzik korábban. Mindez természetesen hat a pollenizációra is, vagyis a természetes beporzásra.
Mindezek után felmerül a kérdés, mely fajok vannak veszélyben?
A lista nem rövid, a kétéltű fajaink, a békák, gőték, szalamandrák, ezzel párhuzamosan a vizes élőhelyek, de figyelnünk kell hegyvidéki jellegű növényeinkre és állatfajainkra, mint a korai tavaszi növényeink, a költöző madarak.
Szóba került az Egererdő Zrt. szerepe, és az, hogy bár bizonyos kérdéseket eltérően ítélnek meg, több helyen is igen jó az együttműködés. Ennek szemléletes példájaként hangzott el a Pisztrángos-tónál végzett munka a kisvizek védelmében. Érdekes fogalommal ismerkedtek meg a hallgatók, az itt elvégzett munka természetvédelmi időablakhoz kötött, vagyis az élő fajok költésének és költözésének érdekében a munkát csak igen korlátozott időintervallumban lehetett elvégezni.
Az erdőgazdálkodás az a téma, amellyel a túrázók, természetjárók is szembesülnek, felmerül a kérdés, a vágásos, vagy örökerdő a jó. Természetesen a nemzeti parkok szempontjai ezen a ponton nem esnek egybe az erdészetek tevékenységével. Arra vonatkozóan, hogy a véghasználat, vagy a szálalás a jó, egy remek példa is elhangzott, a Pilisi Parkerdő. Szemléletes képek mutatták, hogy a főváros közelségében milyen módon lehet a fenntartható erdőgazdálkodást folytatni, ahol hangsúlyt fektetnek az örökerőd gazdálkodásra, amivel a természeteshez legközelebb álló, változatos erdőszerkezet alakítható ki. Az optimális cél eléréséhez rajzos kép szolgált illusztrációként, eszerint egy területen hektáronként öt biotópfa lenne ideális, random elhelyezkedéssel holt fákban gazdag foltok, valamint hagyásfa csoportok és 5-20 hektárnyi érintetlen állomány.
Természetesen a kérdéskörben igen hangsúlyos a vadgazdálkodás szerepe. Magos Gábor kiemelte, a jelenlegi vadlétszám mesterséges beavatkozás eredménye. Évszázados állapot a nagyragadozók hiánya, a sikeres vadászatok érdekében a magas vadlétszám fenntartása a jellemző. A vad helyhez kötésének reményében, a téli elhullás védelmében jellemző az állandó etetés. A vadállomány mennyiségi becslése nehézkes, sok esetben téves egyedszám adatok keletkeznek, majd nem megfelelő kilövési kvóták keletkeznek így. Összességében genetikailag gyengébb minőségű, túltartott állomány jön létre.
Itt érkeztünk el egy igen meghökkentő információhoz, nevezetesen a muflonhoz, amit a Mátrában úgy könyveltünk el, Korzikáról telepítették el, és jelentősen túlszaporodott. Nos, megtudtuk, a vadbirkákon belül egyértelműen keleti vadjuk rokonsági körébe tartozik a muflon és az első Európába érkező háziasított birka vadon élő maradványa az állat, ezt genetikai vizsgálatok bizonyítják. A muflon okozta talaj erodáltságról, arról, hogyan sérül az erdők természetes megújulásának lehetősége, szemléletes fotókat láthattak az érdeklődök.
Tehát, valamikor eleinknél ez háziasított állat volt, ami aztán szépen elvadult. Mi a megoldás? A vadgazdálkodás, az erdőgazdálkodás és a természetvédelem közötti tényleges kommunikáció, gyakorlati megoldási lehetőségek keresése és kivitelezése, melyben szerepet kapnak az újabb ágazati tudományos és gazdasági ismeretek.
Végül, de nem utolsó sorban szó esett a turizmusról is, hiszen a fejlődéssel – új attrakciók, sípályák, szállodák – együtt kell járnia a természet megóvásának. Zöld területet a legnehezebb építeni, ezért a fejlesztéseknél kiemelten fontos, hogy figyeljünk környezetünkre. Mint annyi más esetben, itt is a kompromisszum keresés, a közös gondolkodás vihet előre.
Az előadást követő kötetlen beszélgetésen számos kérdés vetődött fel, így például az, hogy évtizedekkel ezelőtt jelentős volt az állattartás a Felső-Mátrában, majd annak megszüntetése után több élőhely is átalakult, mint a Tugár-rétek. A tudósító emlékében is élénken él, amikor délutánonként hajtották a teheneket haza Mátraszentimrén, de nem volt ritka az sem, hogy libák gágogásától volt hangos az utca. No, erre Márton naphoz közeledve hamarosan visszatérünk. Addig is érdemes a sokrétű és egyáltalán nem egyszerű kérdéseken elgondolkodnunk. Közösen, mert csak ez visz előre!
2020. november 9.
Kápolnai Nagy Ágnes
Kiemelt fotó: Czímer Tamás
