Gyöngyössolymoson 2009-ben alakult a Cseh Tamás Kör. Az alapító maga is jó barátságot ápolt a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekessel, zeneszerzővel.
„Nem a nosztalgiázás vagy a múlton való siránkozás a cél, de a múltidézés elengedhetetlen velejárója társaságunk küldetésének”.
Interjú Liktor Ferenccel.
Ki ne ismerné Cseh Tamás nevét a hazai könnyűzene világából? Mi lehet az oka, hogy pont Gyöngyössolymoson, önök hozták létre az országban egyedülálló módon a Cseh Tamás Kört?
Valószínűleg azért, mert nekünk jutott először az eszünkbe. De a viccet félretéve, azt gondolom, az ő személye, munkássága olyan örökséget hagyott hátra, amiről illik méltóképp megemlékezni. Így szinte magától értetődő volt, hogy létrejöjjön a kör.
Amelyet az énekes halála után egy hónappal, 2009 szeptemberében alapítottak. Melyek a működésük alappillérei?
Cseh Tamás emlékét megőrizve és folyamatosan előtérben tartva, felidézni, hallgatni, énekelni a dalokat, vinni az általa kibontott zászlót tovább. További cél, hogy átadjuk dalait, mint örökséget a fiataloknak, a gyermekeinknek, mindenkinek, akinek csak lehet.
Az alapításkor, 2009. szeptember 26-án, a helyi Pincés Malomban sokan gyűltünk össze. Bevallom, előtte nem is gondoltam volna, hogy valóban ennyire akarjuk ezt. Jöttek az emlékezők Budapestről, a Dunántúlról, közelből és távolból, sőt, még a Vajdaságból is, így váltunk ismeretlenből ismerőssé. Nem is lehetett kétségünk, hogy érdemes volt.
Milyen volt a fogadtatás?
Közel negyvenen voltunk az alapításkor, de lélekben még többen. A pályatárs, Bereményi Géza azt írta akkor, hogy elsők között vagyunk, akik megemlékeznek Tamásról, de tudja, hogy évről évre egyre többen leszünk. A zenésztárs, Másik János is üdvözölte a kör ötletét. Bérczes Laci, a Bárka Színház művészeti munkatársa egy kedves történetet osztott meg velünk levélben. Épp Szabadkára készült akkor, ezért nem tudott személyesen eljönni. Írta, hogy akkoriban – a már beteg Tamást – kérdezte, hogy mit hozzon neki onnan. Egy rézcsengőt kért. Elhozta neki, pedig már azt hitte, nem emlékezik rá. De nem felejtette el. Megörült neki, ott tartotta a betegágya mellett, a szívószálas teáscsészénél, az asztalon. Azzal csengetett feleségének, ha épp kért valamit.
Olvastam, hogy jó barátságot ápolt Tamással.
Valóban! Mint külsős újságíró munkatárs, 1994-ben interjút készítettem vele és művésztársával, Másik Jánossal Miskolcon. Akkor megbeszéltük egy ózdi koncert szervezésének lehetőségét. Addig jártam Tamás nyakára, amíg meg nem valósult 1996-ban az ózdi fellépés. Utána barátsággá alakult a kapcsolatunk, magam sem hittem el egy ideig, hogy ilyen létezhet.
Milyen programokat tartottak az eltelt időszakban és mit terveznek a jövőben?
Minden évben két rendezvény van Gyöngyössolymoson. Egy a magyar kultúra napja alkalmából január 22-én, ami egyben Cseh Tamás születésének évfordulója is. Ezen a megemlékezésen rendszeres vendégünk volt a nemrégiben elhunyt Kátai Zoltán énekmondó, népzenész és Mülhauser Martina művésznő is. A másik programunk a halála évfordulójára megemlékezvén augusztus 7-én egy beszélgetés, vagy 24 órás zenehallgatás. Párszor tartottunk kiállítást is ezen a napon. Áll egy szobor a tiszteletére, elkészült a második is, amit idén akartuk felállítani, de a járvány miatt ez tolódik. Ez az emlékoszlopot szintén a malomban helyezzük majd el.
2020. december 12.
Kékes Online, K. B.
Fotó: beküldött
