Titokzatos helyeken a Mátra északi oldalán

Térség:

2021 / 03 / 14

Aki autózott már a 23-as úton, azt nem kell meggyőzni arról, mennyire gyönyörű az észak-hevesi táj. Mi is erre vettük az irányt, és hamisítatlan vidéki természeti környezetbe csöppentünk, amikor Ivádról Mátranovákra indultunk a napsütéses-gomolyfelhős időben.

A faluból észak felé vágtunk neki, az Ivádi-patak mentén. Jó dolga van az itt lakó tyúkoknak, akik délelőtt a kertek végén, a patak partján kapirgáltak. Ügyet sem vetettek ránk a tízórai közben, ellentétben a kakassal, aki árgus szemekkel és hangos méltatlankodással felügyelte minden lépésünket, amikor a fotó kedvéért közelítettünk feléjük.

A csendes kis patak itt-ott egészen szélessé válik, áramlása is jelentősen csökken. Ezeken a részeken ideális helyszíne lesz a békák szerelmének, melynek látható nyomait fedeztük fel mi is az áttetsző víz felszíne alatt. Az érkező tavasz biztos jelei megannyi békapete formájában sütkéreztek a falu szélén lévő lankán kialakult kis vizenyős területen.

Nemcsak a tyúkokra van jó világ Ivádon. Egy csüngőhasú disznó is jóllakottan álldogált a falu utolsó háza mellett, miközben kismalacai arra jártunkkor vidáman szaladoztak a fák között a domboldalban. Sajnos kevés helyen látni már a falvakban is, hogy a jószágok ilyen szabadon élnek, mint errefelé, pedig nagyszüleink, dédszüleink mellett évszázadokon át így éltek állataik a ház közelében.

A falut elhagyva szinte puha, homokos úton indultunk az első úti célunk felé, melyet Nagy-Lyukaskőnek hívnak. Gyönyörű vidéken haladtunk, hatalmas homokkő képződmények látványa állított meg bennünket hosszú percekre. A Táltos sziklának is nevezett Nagy-Lyukaskő lábánál megállva pedig rácsodálkoztunk a meredek sziklafalra, és felírtuk a következő túraterveink közé annak megmászását.

A patakon átvágva, nyugat felé, Mátranovák irányába indultunk az legendákkal teli sziklák tövéből. A gyönyörű erdei úton már virágzik a megannyi sárga martilapu, és a tüdőfű rózsaszín-lila virága is szirmait bontogatja. Jól nézzünk a lábunk elé, mert a közönséges nünüke néven ismert bogarak ilyenkor már mindenfelé közlekednek, és könnyen rájuk léphetünk, ha nem figyelünk!

Ha pedig néha csendben hallgatózunk egy kicsit, biztosan meghalljuk, ahogyan a harkály szorgalmasan dolgozik a fejünk felett, és fáról-fára röppenve keresi a fakéreg alatt téli álmából ébredező ízeltlábú csemegét.

A fák alatt csordogáló kis patak szélén a tavaly lehullott száraz levelek között már előbújt a zöld aljnövényzet, és a víz alatt is színesedik a világ. Az ide sütő napsugarak gyönyörű színeket festenek a víztükörre, és a vízi világra is, mely fagyott álmából ébred újra ezekben a napokban.

A sík erdei terep után meredek kaptató tesz velünk egy erőpróbát, de ezt legyőzve hihetetlen látványt tár elénk a Fehérszék néven ismert dombtető Mátranovák határában. Az erdőből kiérve, a magaslaton egy sivatagi tájra emlékeztető, főként örökzöld növényekkel tűzdelt területen sétálhatunk, és csodálkozhatunk rá a világra, melyet a természet gondosan elrejtett ezen a helyen. A látvány feledteti, hogy némileg fárasztó az út, mely ide vezetett. Miután megpihentünk egy kicsit, és mind a négy égtáj irányába tekintve jól laktak szemeink, elindultunk lefelé Mátranovákra.

A nógrádi faluban dolgos emberek lakhatnak, sokfelé rendezett, takaros porták sorakoznak az utcákon. Mi egy csendes padra letelepedve elfogyasztottuk ebédünket, majd elindultunk visszafelé, hogy immáron Ivád irányába ismét átvághassunk a Fehérszék különös buckáin. Cinegék hangoskodása kísért bennünket az utolsó kilométereken. A faluba késő délután visszaérve egy portyázó cirmost, és békésen legelésző bocikat is láttunk.

A oda-vissza 17 kilométeres út nem nevezhető rövid sétának, de a természet kárpótol minden megtett lépésért. Gyönyörű vidéken élünk, érdemes mindig felfedezni újabb helyeket. Nem biztos, hogy ott várnak ránk a legnagyobb élmények, ahol fizetős a parkoló.