A gyöngyösi Kolping Ház neve nem véletlenül fogalom, a három évtizede alakult egyesület sokrétű tevékenységéről, a kezdetektől napjainkig tartó történetéről beszélgettünk László Ferenc alapítóval, a Gyöngyösi Kolping Család elnökével.
Ismerkedjünk meg először a Kolping mozgalommal és annak hazai elterjedésével!
A katolikus legényegyleti mozgalom szellemi atyja, megalapítója Kolping Adolf német lelkész volt, aki 1813-ban született, 1845-ben szentelték pappá és 1991-ben avatta boldoggá II. János Pál pápa. A kapitalizmus elterjedésének, a céhes ipar felbomlásának időszakában Kolping felismerte, a gazdasági átalakulás együtt járt a tekintélyelv megrendülésével, az erkölcsök lazulásával, és hogy ezek a veszélyek az iparostanoncokat fenyegetik leginkább. Ezért alapította meg 1849-ben Kölnben az első katolikus legényegyletet. A szervezet védőszentjéül Szent Józsefet választották, aki maga is iparos volt. A mozgalom hamarosan világméretűvé nőtte ki magát, hiszen 1865-ben, amikor az alapító meghalt, már 420 egylet működött a világon 60 ezer tagot számlálva. A Gyöngyösi Katolikus Legényegyletet Bányász Sándor, fiatal pap hozta létre 1865-ben, amely 1886-ban már 120 védnököt és 180 rendes tagot számlált. A szervezet világi elnökei illetve alelnökei sorában a város legjelesebb mestereit találjuk, például Török Kálmánt, aki nemcsak mint plébános, hanem mint országgyűlési képviselő is jelentős szerepet játszott Gyöngyös történetében.
Már az 1900-as évek elején elismerő feljegyzések maradtak fenn az alig néhány évtizede létező gyöngyösi egyletről, idézzük fel ezeket!
Így van, egy 1909-ből fennmaradt feljegyzés szerint alig volt a városban előkelő, intelligens iparos, aki nem a legényegyletben nyerte volna neveltetését. Az 1900-as évek elején egyre sokszínűbb az egyesület tevékenysége, rendszeresen műkedvelő színielőadásokat, táncmulatságokat szerveztek, emellett zenekar, énekkar és sportegylet is működött. 1917 a gyöngyösi tűzvész az egyesület életében is komoly törést hozott, a székház minden berendezésével együtt a lángok martaléka lett. Egyetlen dolog állt ellen a hatalmas forróságnak, az egyleti zászló rézből készült keresztje, melyet megfeketedve emeltek ki a hamu közül. 1921-ben példaértékű összefogással alig három hónap alatt újjáépítették a székházat.
Ugorjunk egyet időben, meséljen a gyöngyösi egyesület alakulásáról és a három évtized legfontosabb pillanatairól!
1991. február 16-án, Reisz István szervezésének köszönhetően az Alsóvárosi Plébánián 35 taggal megalakult a Gyöngyösi Kolping Család Egyesület. Fiatalos lendülettel láttunk munkához. A jelenléti íven szereplő életkorok szerint talán, ha 40 év volt az átlag. A jó Isten nagyon a kegyeibe fogadott bennünket, a kezdeti nehézségek után – szinte az országban egyedüliként – hamarosan saját székházunkban tevékenykedhettünk. Vállaltuk, hogy a Magyar Katolikus Egyház által visszaigényelt egykori székházat, mint a Legényegylet utódszervezete, 1994-től 50 évre bérbe vesszük, és értékes tartalommal töltjük meg. A meglehetősen leamortizálódott épület rendbe tételére fordított sok ezer munkaóra jó közösséggé kovácsolta a szervezetet, az egykori Katolikus Legényegylet akkor még élő néhány tagja 80 év körüli kora ellenére is aktívan részt vett a munkálatokban. A Gyöngyösi Kolping Család folyamatos gyarapodását nagyban segítette a németországi Memmingeni Kolping Családdal való szoros kapcsolata is, amely nem csak erkölcsi és szellemi, hanem anyagi támogatásban is részesítette a gyöngyösi társszervezetet. Évente történtek látogatások, kirándulások, közösen szervezett programok egyik évben Németországban, másik évben Magyarországon, miközben életre szóló barátságok születtek. A Kolping különös gondot fordít a hátrányos helyzetűek felkarolására, így született a gondolat egy speciális iskola létrehozására. Az oktatási intézmény felállításának megszervezéséhez és a megvalósításához átalakítottuk a termeket, burkoltunk, festettünk, majd hozzáfogtunk egy új tanműhelyszárny építéséhez, melyhez sok baráti segítséget kaptunk magánszemélyektől, vállalkozóktól, magyar, német és erdélyi Kolping családoktól. A tanműhely tetőzetében kialakítottunk egy panziót, hat darab kétágyas, fürdőszobás vendégszobával és egy kis közös konyhával. Családunk önzetlenségére mi sem jellemzőbb, minthogy a jó ügy érdekében, – hogy a perifériára szorult diákok is tanulhassanak, fejlődhessenek, megtalálják küldetésüket az életben, és értékesnek érezzék magukat a társadalomban – az összes termet évekre átengedtük az iskolának. Magunk számára úgy tudtunk helyet biztosítani, hogy a sittel plafonig teli pincét óriási munka árán kitakarítottuk, kifestettük, leburkoltuk, barátságos pinceklubbá alakítottuk. A szakiskola létszáma gyorsan emelkedett, mielőtt végleg kinőtték volna a Kolping Házat az Egri Főegyházmegye egy általa visszaigényelt és szépen felújított oktatási intézményben biztosított helyet számukra. Ez után kezdhettünk hozzá a ház széleskörű hasznosításához szükséges átalakításokhoz, hogy eleget tudjanak tenni a kolpingi jelmondatnak: „Nyitva áll az ajtónk, vár egy jó család”. A tagok, barátaik, jótevőik kétkezi munkája, szolgáltatása, önzetlen segítsége mellett az egyre kiterjedtebb üzemeltetésből származó bevételek következetes visszaforgatásával megújult a ház, az évek hosszú során át sikerült az eredetileg üresen megkapott házat teljes körűen bebútoroznunk. Az egyesület kiemelt célja a szociális segítségnyújtás a társadalom bármely rétegébe tartozó rászorulók számára. Ezen szellemiséget képviselte a Gyöngyösi Kolping család az elmúlt 30 évben.
Nagyon sok szervezet talált otthonra a Kolping házban, emeljünk ki néhányat!
Számtalan csoportot, szervezetet fogadtunk be, sokszor anyagilag is segítve őket igazi közösséggé alakulásukban, melyben mi magunk voltunk a példakép. Otthonra lelt nálunk sok más mellett a Magyar Vöröskereszt helyi csoportja, a Kékes Turista Egyesület, a Sound of Spirit Énekegyüttes, a Gyöngyösi Tájfutó Klub. Heti rendszerességgel több mint tucatnyi szervezet programjának biztosítunk helyet, így többek között a Baba-mama klub, a Mátra Nyugdíjas Egylet, a Come Prima Énekegyüttes tartja itt állandó rendezvényeit. Ezáltal hetente több százan fordulnak meg az általunk biztosított változatos programokon. A ház sokszínűségét jelzi, hogy több mint háromtucatnyi csoport is alkalomszerűen szervez rendezvényeket nálunk. Örömmel adunk helyet a Cantus Corvinus hangversenyeinek, a Wass Albert Felolvasó Maratonnak, egyesületek ünnepi összejöveteleinek, több intézmény gyermek farsangjának, versenyeinek, kiállításoknak, bemutatóknak, tanfolyamoknak, előadásoknak. Nyaranta is gyerek zsivajtól hangos a ház, több nyári tábor is a mi falaink között kerül megrendezésre. Hozzáteszem, hosszú évek óta folyamatosan segítségére vagyunk a Mátra Művelődési Központnak Tárt kapukkal várjuk akár a Gyöngyösi Játékszín, akár a Tomory Gábor néptánciskola tagjait és sok egyéb rendezvényüket, csoportjaikat, amelyek elhelyezése nélkülünk sok esetben szinte lehetetlen lett volna az elmúlt évtizedekben.
Lelkiségük elmélyítésére számos programot hoztak létre, ezek közül ma Gyöngyös egyik legrangosabb eseménye a Keresztény bál, emellett azonban tagjaikkal az országhatáron túlra is zarándokolnak.
Valóban fontos lelkiségünk elmélyítése, ezért nagyböjti és adventi időszakban is négy-négy elmélkedő estet szerveztünk, melyre minden érdeklődőt szeretettel invitáltunk. Az igen népszerű Kolping Akadémia évente nyolc ingyenes előadásán a Kárpát-medence csodálatos értékeit igyekeztünk bemutatni, felkért tekintélyes személyek közreműködésével. Számos zarándokutat szerveztünk Mariazell, Czestochowa, Garamszentbenedek, Márianosztra, Máriapócs, Pilisszentkereszt kegyhelyeire. A csíksomlyói búcsúhoz kapcsolódóan rendszeresen tettünk kulturális körutat Erdélyben, melynek minden alkalommal fontos állomása volt Böjte Csaba valamelyik árvaháza, melyet ilyenkor anyagi segítségnyújtással is támogattunk. A legnagyobb és városi léptékben is elismert rendezvényünket az évente megszervezett 160-180 fős Keresztény Bál jelentette, mely idővel igazi ökumenikus szeretetközösséggé érett. Karitatív tevékenységünkből a teljesség igénye nélkül csak néhány elemet emelek ki: támogattuk mindkét katolikus plébánia Karitász szervezetét, a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak több alkalommal jelentős segítséget nyújtottunk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal rendszeresen közösen segítő akciókat szerveztünk, a hátrányos helyzetűeket – autisták, mozgássérültek, fogyatékkal élők, nagycsaládosak egyesülete- ingyenes teremhasználattal segítettük. Számtalan jótékonysági rendezvénynek, véradásoknak, hangversenyeknek, kiállításoknak voltunk házigazdái. Elveinkhez híven a szerény anyagiakkal rendelkező csoportokat ingyenesen vagy csekély díjtérítés ellenében fogadtuk be. Külön is szeretném kiemelni, hogy több mint egymillió forintértékben támogattuk az üldözött keresztényeket. A szűkebb pátriánkban végzett tevékenységünk mellett a Nemzetközi Kolping Szövetség munkájába is bekapcsolódtunk. Sok más Kolping Család hasonlóan sikeres tevékenységét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is nagyra értékelte és szervezetünket egyházi jogi státuszba kívánta emelni. Mint ismeretes, a civiljog és az egyházjog felépítésének lényeges különbözősége miatt a jogfolytonos átalakulás nem volt lehetséges.
Ennek ellenére sikerült megoldást találni, hiszen folyamatosan korszerűsödött a Kolping Ház, most azonban nehéz helyzetbe kerültek.
Isten áldása felül tud emelkedni a jogi paragrafusokon, így sikerült elérni a „kvázi” jogfolytonosságot. Ennek köszönhetően indulhattunk különféle pályázatokon, így folytatódhattak a Kolping Ház felújítási munkálatai. Az igényeket látva kialakítottunk egy tükrös tánctermet. Az egész ház világítási hálózatát, a százéves elektromos rendszer jelentős részét kicseréltük. Teljes meleg-padló burkolatát újjá varázsoltuk, a parkettás felületeket felújítottuk. Elavult kazánjaink, fűtésvezérlésünk helyett újat telepítettünk, kiépítettük a nagy terem szellőzését, és légkondicionálással láttuk el. Az udvari vaskaput teljesen újra cseréltük. Munkánk elismeréséről tanúskodnak a képviselők és számos magánszemély adományai, köszönet érte nekik. A sors azonban úgy hozta, hogy az Egri Főegyházmegyének szüksége van a Kolping Házra, mert további teret kíván biztosítani a Vak Bottyán Katolikus Szakközépiskolának, így 2021. június 30-ig át kell adnunk az épületet. Fájó lépés, de bizonyára Istennek ezzel is célja van. Most a saját belső keresztényi értékeinkre, közösségünk tovább építésére kell koncentrálni! Első látásra egyszerűbbnek tűnik, de valójában, a mai atomjaira szakadó, csak az önmegvalósításra koncentráló társadalomban még az előzőekben felsoroltaknál is nehezebb a feladat, nagyobb a kihívás!
Aki több évtizedet együtt él az általa alapított egyesülettel, szinte eggyé válik vele, olyan mint egy családtag. Három évtized alatt az újszülött érett felnőtté vált. Hogyan lehet összegezni mindezt?
A Gyöngyösi Kolping Családdal együtt gyermekeink, az új generáció is felnőtt, ők azok akik tőlünk átvéve a nemes feladatot tovább építik szervezetünk jövőjét. Szeretném megköszönni a Kolping Házban működő számtalan csoportnak a sok-sok évi, évtizednyi harmonikus, kölcsönös segítőkészségen alapuló együttműködést! Szívből gratulálok a közösségépítéshez és a közösségben elért nagyszerű eredményekhez! Bárhogy alakul is a jövő, reméljük, mindannyian magukkal viszik a sikeres együttműködésünk emlékét, amit mi is szívünkben őrzünk! Kolping Adolf gondolata ma is örökérvényű: „Add, hogy felismerjük korunk problémáit, s hogy tevékenyen részt vegyünk megoldásukban!”
2021. március 15.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: László Ferenc
