Bába-kő, Csák-kő, legendákban bővelkedő helyek Gyöngyössolymoson, érdemes egy kirándulás keretében megismerni ezeket. Mutatjuk történetüket!

Bába-bő

Gyöngyössolymos határában találjuk a Bába-követ. A 24-es útról lekanyarodva az útmenti kereszttől rövid sétával érjük el.

Erről már az 1929-es Mátra kalauz is írt, érdekes látni, mennyit változott majd évszázad alatt a környék. „A farkasmályi  ejárótól északnyugatra gyalog egy negyedórányira van a Bábakő. A mátrafüredi úton áthaladva a kettős hídon egyenesen nekimegyünk egy hatalmas, 4 méter magas sziklamtömbnek, amely magányosan emelkedik ki a szántóföldből. Feltűnő jelenség, hogy nagy darabon nincsen kő ebben a völgykatlanban. Régente talán éppen ezért vándorkőnek tartották, amelyet a Mátrából görgetett le az árvíz. Ez azonban tévedés. Sokkal valószínűbb az újabb meghatározás, amely szerint gaizir, vagyis kovasavas meleg forrás lerakodásából képződött. Ezt bizonyítja maga szikla anyaga, amely egészen kovakő, megütve csakúgy szórja a sziklát.”

A fákkal, bokrokkal benőtt területen találjuk a mintegy öt méter magas sziklatömböt, körülötte pedig több kisebb-nagyobb szikladarab fekszik, mintha a nagyobbról töredeztek volna le.

Több legenda is társul a helyhez, ezek egyike szerint a boszorkányokat itt égették el, sőt, a nagynyelvű asszonyoknak ma is azt mondják, a Bába-kőhöz kell kivinni. A másik szerint az öreg Mátra szelleme kergette a vasorrú bábát, akit seprőparipán nem tudott utolérni, és mérgében utána dobta ezt a nagydarab követ. A harmadik legenda Szent István király korához kötődik. Ez az az időszak, amikor a kereszténység és a pogányság még egymással párhuzamosan létezett. A monda szerint itt is emeltek egy templomot, amiről már csak a kereszt hiányzott. Ekkor Ármány a pogányság gonosz szelleme egy sötét éjjel óriási kődarabbal akarta összezúzni a templomot. Ám amikor súlyos terhével odaért, megvirradt és megszólalt a hajnali harangszó. Erre a gonosz szellem karjai erőtlenül lehanyatlottak, az óriási szikla lezuhant, és maga alá temette Ármányt mindörökre. Áttételesen ez a szép történet a kereszténység győzelmét is jelenti a pogányság felett.

A legenda után nézzük meg, valójában mi is a geológiai ritkaság, a Bába-kő

A Mátra fő tömegét a földtörténeti miocén korban keletkezett vulkanikus kőzetek adják. A vulkáni utóműködés során forró gázok és gőzök törtek fel a mélyből, hévforrások és gejzírek működtek. A gejzírek kovasavtartalmú meleg vize néhol átalakította a hegy kőzeteit, s egészen új kőzetfajta, a gejzirit keletkezett. Mivel a kovasavas oldatok  hatására a Bába-kő környékének kőzetei ellenállóbbá váltak, ezért az eróziós folyamatok jobban megkímélték, így ma ez a terület több méterre kiemelkedik környezetéből. A Bába-kő különös tulajdonsága, hogy letöredezett darabjai összeütve szikráznak. A már említett 1929-es útikönyv így ír róla „Mint egy elmerült tengeri szigetnek a kiálló szirtjei meredeznek ki a föld színéből. A szikla körül rétek és szántóföldek vannak. A föld felszíne igen hullámos ezen a tájon. Maga a Bábakő is egy ilyen hullámvölgyben fekszik. Általában elég jó termőföld az a vörös és sárgás agyag, amely ezt a részt elborítja. Feltűnő jelenség, hogy nagy darabon nincs kő a völgykatlannak ezen a részén. Legközelebb van hozzá a Pipishegy, amelynek azonban egészen más a kőzete. Talán azért is régente vándorkőnek tartották ezt a magányos sziklát, amelyet a Mátrából görgetett le a víz vagy a jégár erre a helyre. Ez azonban nem valószínű, már csak azért sem, mert nem egy darabban van, hanem a föld mélyében lévő sziklatömegnek több kiálló csúcsa látható. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy közvetlen környezete terméketlen, köves talaj, amelyen gyéren terem a fű és a kökénybokor. Sokkal valószínűbb az újabb meghatározás, amely szerint gejzír, vagyis kovasavas melegforrás lerakodásából képződött.Ezt bizonyítja továbbá maga a szikla anyaga is, amely egészen kovakő, megütve csak úgy szórja a szikrát.”

 

Csák-kő

Induljunk tovább egy másik mesélő kőhöz, ehhez a település központjából rövid sétával érünk el! A néphagyomány szerint a Csák Máté pártján álló Csobánkák idején Solymos népe itt hallgatta a szikláról szónokló kiskirályt, Csák Mátét. A legenda szerint innen eredhet a szikla neve. A kő aljában ismertető táblán kialakulásáról, az itt található növényekről is kapunk információt. Pár perc alatt jutunk fel a tetejére, már panoráma kedvéért is érdemes felmenni, szemközt Galyatető és a piszkéstetői obszervatórium egyik kupoláján csillan meg a napfény, másik irányban Gyöngyösoroszi temploma mögött a Mátra további csúcsai látszanak, így a Világos-hegy is.

Tovább pásztázva Gyöngyös kerül a képbe, hogy Gyöngyössolymos jellegzetes templomával záruljon a kép. A 388 méter magas Kis-hegy vulkáni dagadókúp, legnagyobb részét lilás színű riolittufa takarja. Ennek délnyugati meredek sziklás része a Csák-kő, ahol a sziklában természetes barlangok nyílnak. A miocén kori vulkánosság idején a hegy dagadókúpja délről felszakadt, és izzó láva folyt le a hegyoldalról. Közben a láva részben megolvasztotta, és magával vitte a felszíni riolittufát és a korábban felaprózódott vulkáni anyagokat. Az így keletkezett Csák-kő ritka geológiai érdekesség. Feltehető, hogy a természetes barlangokat a bronzkori ember is használta lakóhelyül. Ezt támasztja alá az itt talált értékes bronzkori leletanyag. Érdekesség, a II. világháború alatt a barlangok rejtekében élte át sok helyi lakos a nehéz időket. A Csák-kő növényzete botanikailag mészkerülő sziklagyep társulás. A nyers sziklafalakon öreg zúzmótelepek, a sziklarepedésekben páfrányok, varjúhájak, élnek.

Leereszkedve sétáljunk tovább a Kerek-gyep tágas tisztására, melynek tövében a Gyöngyös-patak kristálytiszta vize öröm a szemnek. A Kettős kereszt mellett a tisztáson padok várják a kirándulókat.

A Kerek-gyep felé haladva alulról láthatjuk a jellegzetes sziklákat, köztük az Oroszlánszájat. Kirándulásunkat innen folytathatjuk tovább a Cserkő irányába, majd tovább egész Lajosházáig. Tavasszal pedig, ha újra jár a kisvasút, azzal is visszatérhetünk Gyöngyössolymosra.

 

2021. március 15.

Kápolnai Nagy Ágnes