A címer történelmi hagyományokban gyökerező összetett jelkép, ami a századokon át természetesen változott. 1848 tavaszán az áprilisi törvényekben rögzítették, hogy a nemzeti jelvények legyenek az állami szimbólumok. Mutatunk néhány érdekes települési címert térségünkből.
A címerek kialakulása a nyugati keresztény civilizáció, a lovagi kultúra terméke. A címerek jelképükön túl az élet minden területén felbukkannak, ábrázolják őket kódexek lapján, kőfaragványokon, kályhacsempén, pecséten, ékszeren, zászlón, kitüntetésen, leggyakrabban pénzeken. Kezdetben a lovagi tornák résztvevőit sisakdíszük, címeres pajzsuk segítségével különböztették meg, a pajzsra és zászlóra festett jelek, ábrák a 12. sz. elején állandósulnak. A címer bizonyos szabályok szerint, meghatározott színekből és alakokból megszerkesztett, pajzsba foglalt állandó jelkép. A később államcímerré fejlődő magyar királyi címer első eleme a kettős kereszt volt, ezt követte a vörössel és ezüsttel többször vágott pajzsmező. Magyarországon királyi címerről 1202 után beszélhetünk. A kettőskereszt, mint a királyi hatalom szimbóluma, III. Béla korában jelenik meg, bizánci hatásra. Az ő uralkodása idején jelenik meg először címerpajzson, pénzre verve, erről korábban részletesen írtunk. A király és az ország címere a 14. században kezd önálló, egymástól független tartalmat kapni. Az Árpád-ház kihalása utáni dinasztiaváltás kihatott a címerre is. Az Anjou királyok egyesítik az Árpádok vágásos pajzsát saját liliomos címerükkel, pecsétjük hátoldalára pedig az országot szimbolizáló kettőskeresztet vésik. A kettős kereszt alatt a 14. századtól szerepel a hármas halom, amelynek tövéhez koronát helyeztek. A címer pajzsa fölé helyezett nyílt korona idővel zárttá alakult, és a Szent Koronával kezdték azonosítani. A címer alapelemei mai formájukban a 16. századra rögzültek, a népszerű értelmezés szerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom három nagy hegységet – a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát -, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja a négy nagy folyót – a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát – jelképezi. Ez az úgynevezett kiscímer, a középcímer a magyar korona országainak egyesített címere, a nagycímer pedig a valaha magyar birtokban volt területek címereit egyesíti. A korona nélküli címert először a Rákóczi-szabadságharc idején alkalmazták, majd az 1848-49-es forradalomban használták újra. A korona levétele azt jelképezte, hogy nem ismerik el a Habsburg királyok hatalmát, az úgynevezett Kossuth-címert az 1849. április 14-ei trónfosztás után tették hivatalossá. A címer alakja a szokásos egyenes oldalú pajzs helyett a tetején és oldalán befelé ívelt, sajátosan magyarnak tekintett pajzsforma. A szabadságharc leverése után azt a címert kellett használni, amelynek hátterét az osztrák sas alkotta, a koronás címer az 1867-es kiegyezés került vissza ismét. A két világháború közötti időszakban is a Szent Koronával díszített változat volt érvényben. 1946. február 1-jétől, a köztársaság kikiáltásától a korona nélküli Kossuth-címer lett a nemzeti szimbólum, röpke három évre. Az 1956-os forradalom idején kapott szerepet ismét Kossuth-címer. A forradalom leverését követően, 1957-ben új címert terveztek, ennek már volt – a nemzeti színekkel, vörössel, fehérrel és zölddel vágott – pajzsa, amelyen a sisakdíszként használt vörös csillag az ország kommunista jellegét és a munkásosztályt jelenítette meg, a pajzstartó búzakalászok pedig a parasztságot jelképezték. A rendszerváltáskor 1990. július 3-án döntött úgy az Országgyűlés, hogy hazánk nemzeti jelképe a Szent Koronával díszített címer legyen.
Településeink címerei
A rendszerváltást követően a hazai településeink egy részében is új címerek születtek. Voltak települések, melyek korábbi jelképeiket vitték tovább, másoknál új címerek születtek. A címerekben természetesen megtalálhatók a térség földrajzi jellegzetességei, történelmi hagyományai, gazdasági életük jellegzetességei
Visonta
A címeren kék mezőben a község pecsétjéből származó, nyíllal átlőtt fej látható. A fej két oldalán lévő szőlőtőke a község szőlőkultúrájára utal. A zöld mező a Mátra domborzatát, az átfutó ezüstvonal a községet átszelő Bene-patakot jelképezi. A címer és annak elemei a település központjában lévő, meseszép faragott hídon is látható.
Parád
Parád mai címerében is fellelhetők a település korábbi pecsétjének elemei. A pajzs felső, kék színű mezejében a hármas zöld színű domb a terület földrajzi adottságaira utal. Jobb oldalt a dombból növekvő, balra néző aranyszínű szarvasmotívum szimbolizálja a vidék erdeiben lévő gazdag állatvilágot. Bal oldalt a domb fölött lebegő, ezüstszínű, jobb felé forduló levágott kar látható kezében virággal, ez a motívum a község az 1698-ból származó pecséten is megtalálható volt már. A kar szimbolizálja a településen élő lakosság elődjeinek vitézlő, erőt, biztonságot kifejező, a régmúlt csatáiból hősiesen felemelkedő tetteit, a virág kifejezi a nagylelkű, humánus magatartást. A pajzs közepén ezüstszínű hullámos pólya utal a parádi Tarna patakra. Érdekesség a pajzs alsó, vörös színű mezejében a pajzstalp jobb és bal szélét érintő aranyszínű kőmotívumok, körülötte kék és ezüst színű vízszimbólum. A kőmotívum utal arra, hogy Markhot Ferenc vizsgálatai alapján és javaslatára, Parádon kezdte meg működését 1778-ban a Keresztelő Jánosról elnevezett bányatársulat, és indult meg a timsós vízre telepített timsógyártás. A köveket ellepő vízszimbólum kifejezi a timsógyártás technológiáját, melynek folyamata: a pörkölés, érlelés, kioldás, ülepítés, bepárlás, kristályosítás, tisztítás és szárítás. A köveket ellepő vízszimbólum kifejezi a timsógyártás technológiáját. A kövek közül a vízből kiemelkedő, balra néző, tekergő ezüstszínű kígyó látható, tudjuk a kígyó mágikus szimbólum, mely a gyakori vedlése miatt az örök megújulás, gyógyítás, gyógyulás és halhatatlanság szimbóluma, amely a timsót tekintetve utal annak gyógyászati hatékonyságára. A szájában életfüvet vivő kígyó, Kitaibel Pál munkásságára is emlékeztet, neki köszönhetően terjedt el a parádi víz gyógyító hatásának híre.
Terpes
Érdekes címer Terpesé, a címerben a pajzs középen aranyszínű pólyával osztott, a pólya szimbolizálja a Tarna patakot. A pajzs fölött középen háromlombos, kétgyöngyös, aranyszínű korona az Orczy család címeréből kiemelt heraldikai dísz. A települést a Mátrában meghatározó Orczy család 1741-ben Kishont megyei birtokukról népesítették be, elősegítve ezzel a falu fejlődését. A pajzs alsó zöld színű mezejében aranyszínű templom látható. A templom a község közepén, lejtős, mélyebb helyen, fallal körülvett kertben álló egyszerű épület. Jelenleg használaton kívül áll, a település az elmúlt évben kapta meg az egyházmegyétől, cserébe a korábban felépített új templomért, ami a település korábbi művelődési házának átalakításával készült el. A motívum a településen élők vallási elhivatottságát szimbolizálja.
Gyöngyöstarján
A település 1571-ből származó pecsétjének motívumai visszaköszönnek a mostani címerben. A 16. századból fennmaradt pecsét különlegessége, hogy ez Heves megyében a legrégebben fennmaradt pecsét. Ebben már látható volt a szarvasfej, agancsa két ága között a kereszt. Körben a felirat: „Genges Tarjanienszisz”. Ezek a Szent Hubertus legendából vezethetők le. Hubert a legenda szerint hercegi család elkényeztetett sarjadéka volt, aki teljesen a világi örömöknek élt. Egyszer nagypénteken is kiment vadászni, az Ardennek erdejében megjelent egy szarvas előtte, amely agancsai között keresztet viselt. A látomás annyira megrendítette, hogy életét megváltoztatta. Két évvel később, amikor felesége meghalt, remete lett, majd Rómában a pápa szentelte Lüttich püspökévé. A vadászok, erdészek védőszentje, emellett érdekességként a kutyákat veszettség elleni védettség szentje is. A jelenlegi címerben a régi motívumok mellett a szarvasfej két oldalán lévő szőlőfürtök a Gyöngyöstarjánban meghatározó szőlőművelésre utalnak. Jegyezzük meg itt, a településen található a legtöbb pincészet egy faluban! A címernek érdekessége még a háttérben található két hegycsúcs, ami Világost és a Tóthegyest szimbolizálja. Sokan a 708 méter magas Világost tartják a legszebb panorámát nyújtó csúcsnak.
Pálosvörösmart
A végére az egyik legérdekesebb mátrai címert tartogattuk. A pálosoknak, mint az egyetlen magyar alapítású rendnek a címere önmagában is figyelemre méltó. A pálosok címere ovális pajzs kék mezejében, zöld talajon álló természetes színű pálmafa, melyhez két oldalról egy-egy természetes színű, sörényes hímoroszlán ágaskodva támaszkodik. A fa tetején nyitott szárnyú, fekete holló, csőrében egy darab kenyér. A címer elemei Remete Szent Pál életrajzából származnak. A pálosok jelmondata: „Duplicavit annonam” (megkettőzte a járandóságot) utalás arra, hogy a Remete Szent Pált kenyérrel tápláló holló kétszeres adag kenyeret hozott, mert a vendég Remete Szent Antal is ott volt. Innen a holló motívum csőrében egész cipót tartva. Remete Szent Pál életrajza szerint sírját két oroszlán ásta ki, ez címer utolsó eleme. Pálosvörösmart címere annyiban tér el a pálosok címerétől, hogy itt helyet kapott a települést körbeölelő öt hegy.
2021. március 16.
Kápolnai Nagy Ágnes
