Az idős helyi lakosok emlékezetében nem a hősi tetteiről, hanem fosztogatásairól elhíresült az a román katona, aki Szilvásváradon, a Szikla-forrásnál nyugszik. Regős József túravezető elképesztő kutatásai nem a második világháborús dicső harcosra mutatnak rá, hanem az egykori szilvásváradi gyűjtögetőre, akiből elege lett a lakosságnak. Mókus bácsi ez alkalommal nem túrázni invitál, illetve igen, de most a múltba.
A Szikla-forrás felé túrázók régóta láthatják, hogy ott egy ismeretlen katona nyugszik. Mi a története?
Ha valaki arra számít, hogy egy világháborús hősi halottat takar a hant, azt ki kell, hogy ábrándítsam. Már 20 éve foglalkozom a bükki katonasírok történetével, így sokat beszélgettem a helyi, idős lakosokkal. Kértem, hogy meséljék el, ők mit tudnak, mit hallottak elődeiktől a katonákról. Az elmondások alapján a Szikla-forrásnál nyugvó katona semmiképp sem nevezhető hősnek. Ő volt a falu réme, fosztogatott. Ebből egyszer csak elegük lett az embereknek. Az eltemetéséről szóló további szóbeszédek még egy horrorfilmben is eléggé hátborzongatóak lennének. Volt róla szó, hogy exhumálják a sírt, de végül elvetődött a gondolat, jobb nem bolygatni a múltat.
Pedig a síron olvasható régi felirat a dicső múltjának állított emléket.
Valóban, egész pontosan ez a felirat volt olvasható a síron: „A szabadságunkért elesett román katona sírja, 1944. december 18”. Ennek az írásnak az a története, hogy a háború után egy román tiszt érkezett Szilvásváradra, és az ő kérésére, vagy tiszteletére írták oda a dicsőítő feliratot a sírra. Ha igaz, amit az idősek emlékezete mond – többen állították azt, hogy fosztogatott – akkor ez az emlékezet nagyon nem állta meg a helyét.
A Bükkben több katonasír is található. Melyek a legismertebbek?
Igen, számos helyen vannak katonasírok a környéken. Talán többen ismerik a bélapátfalvi határban találhatóakat, azok német katonáké, őket egyébként az országuk kormánya exhumáltatott. Horst Osterburg és társának a sírjára azt a feliratot írták, amit a katona zsebében találtak: „Magyar, ha erre jársz itt e csatatéren, virágot ne tépj le sehol se a réten, hanem nézzed, piros vértől fakadt könnytől ölelgessed.” Ezeken kívül a Gilitka-kápolnánál, a Kelemen-széke felé is vannak sírok, Tardonánál egy SS katona nyugszik. Egy szilvási idős bácsi mesélte, hogy annak idején egy lovas katonát ő maga temetett el. Az 1944-es télről sokan tudják, hogy fogcsikorgató volt, a fagyott földbe nem is tudták mélyre elásni a halottakat. Így sok sírról nincs is tudomás. A katonasírokat nem ritka, hogy kiásták. Magam is emlékszem, hogy egy sírról egyszer csak eltűnt a réztábla, majd a sisak, a következő alkalommal, mikor arra jártam, pedig ki volt hantolva. Hogy az elkövető mit keresett – fegyvert, jelvényt – nem tudni, de sajnos ilyen is előfordul. Sokan ápolják ezeket a sírokat, például Egerből is járnak hagyományőrzők.
2021. április 24.
Szerző: Kékes Online, K. B.
Fotó: Kékes Online
