Forró nyári nap köszöntött a gyöngyöstarjáni Nyitott pincék napjára. Estére minden pincészetnél megteltek a teraszok, és nem maradhattak el a finom falatok sem.
Még tizenegyet sem mutatott az óra, mégis forró meleg köszöntötte azokat, akik Gyöngyöstarjánba érkeztek. Bár a vérszilvák már elvirágoztak áprilisban, most is szép látványt nyújtott a fasor, ahogy a központ felé autóztunk. A polgármesteri hivatal előtt megváltottuk a „menetlevelet’” és megkaptuk a kóstoló poharat. A 4000 forintos összeg fejében tíz pincészetben kóstolhattunk 1-1 dl bort, minden hely háromféle bort kínált kóstolásra. Aki szerette volna mindegyiket megízlelni, arra is volt lehetőség, ebben az esetben az egy dl mennyiséget osztották három kis kóstolóra. Mi az ingyenesen közlekedő Dotto kisvonatot választottuk, ami egész nap folyamatosan járt a település pincészetei között, és bárhol fel- és le lehetett szállni róla. Több pincészet is készült saját programmal, különleges falatokkal, vagy éppen hangulatot biztosító zenével. Ez utóbbi különösen este biztosított jó atmoszférát, hiszen ahogy estefelé hűlt az idő, úgy teltek meg a teraszok, lettek egyre többen. Több vendéggel is beszéltünk, voltak, akik különjárattal érkeztek, kifejezetten erre a programra szerveztek társaságot, hogy nyugodtan élvezhessék a kóstolást, ne legyen gond, kinek kell hazafelé vezetni.
A kóstolások között jólesett egy kis harapnivaló, erre a Falumúzeum udvara biztosított kiváló helyszínt. Itt rögtön játékos kedvű felnőttekbe botlottunk, kiderült, csapatversenyre is lehetett nevezni, és minden állomáson valamilyen feladatot kellett megoldani. Itt éppen labdával kellett kosárba találni, és a jókedvű csapat hamar teljesítette a feladatot.
De vissza a gasztronómiához, a Falumúzeum udvarán három helyi egyesület is sütött-főzött, finomabbnál finomabb falatokat kínáltak. Kiderült, a Világos Szándékkal Gyöngyöstarjánért Egyesületnél egy kisebb ünnepségre is készülnek, aznap ünnepelték egyik tagjuk, Bodó Gáborné és férje 60. házassági évfordulóját. A sátor alatt azonban nem csupán Marika szorgoskodott, hanem lánya, Varga Tiborné Tünde és dédunokája, Varga Vivien is. A közös fotóhoz már csak mindenkinek Géza, azaz Bodó Gábor Géza hiányzott.
Amíg összeállt a családi fotó, megkóstoltuk Marika saját receptjét, a sáfrányos apróhúst, amivel már főzőversenyen is nyertek díjat. A titka egyszerű, az apróra kockázott sertéshúst olajon szinte készre készítjük, amikor ez megvan, jön bele a sárgarépa kockázva, és a fűszerek, a sáfrány, borsikafű és só. A végén egy kis keményítővel sűrítik. A puliszkával tálalt étel láthatóan nem csupán nekünk ízlett, sokan álltak sorba érte. Mellette örömmel láttunk csörögét, ám Kiss Menyhértné rögvest letorkollt bennünket, ez bizony herőce, és az nem ugyanaz, merthogy a csörögébe tesznek mindenfélét. Valóban, a meseszép formájú süteményt nem hagyhattuk ott, s megtudtuk a receptet is, öt tojást egy evőkanál cukorral, pici sóval, fél deci fehérborral és annyi liszttel kell összegyúrni, amennyit felvesz. Amikor elnyújtja a tésztát, utána kapja meg különleges formáját, amit olajban kisüt. A végén nem távozhattunk egy régi klasszikus, a molnárkalács nélkül.
A szomszédos sátorban a Gyöngyöstarjáni Pávakör Egyesület kínálta finomságait, Nádasdi Lászlóné Borika a gerslis székelykáposzta készítését mesélte az érdeklődőknek.
A tervek szerint a többszörös Arany Páva és fesztivál díjas énekkar ott lesz a Muzsikál az erdő fajzatpusztai hangversenyén is. A harmadik helyi egyesület a Nagyik és Unokák Énekkar tagjai nem sokat pihennek a program után, a napokban Balatonszárszóra utaznak, maximális pontszámmal jutottak be ugyanis a Nyugdíjas Ki Mit Tud – Népek táncai és népek zenéje verseny döntőjébe.
A gasztroélmények után természetesen nem távozhattunk anélkül, hogy ne néztük volna meg a Falumúzeum gazdag tárlatát, ami számtalan különlegességet rejt, és ezekről avatott vezetést is hallhattunk. Visszaúton benéztünk több pincébe, ahol az illatos fehér borok széles skáláját kóstolhattuk. Gyöngyöstarjáni programunk nem lett volna teljes, ha fejlámpával nem sétálunk végig a Haller pincén, ami Közép-Európa leghosszabb egyenesági pincéje. A Bacchus kápolna mindenkit rabul ejtett, és egyik útitársunkról kiderült, a 90-es években itt dolgozott villanyszerelőként, számára tehát mindenképpen egyedi élmény volt a séta, melynek végén a szabadban bukkantunk fel.
A napot a Sol Montis borászatban zártuk a település szélén, ahol a Mátra meseszép panorámájával vettünk búcsút egy remek naptól. A Sár-hegy, mellett a Sástói kilátó, felette a Kékes tényleg gyönyörű volt, ám amikor kiültünk a teraszra, hogy igyunk egy Kisfranciát, már Galyatető is tisztán látszott.
Farkas Melinda szervező, a gyöngyöstarjáni Művelődési Ház vezetője érdeklődésünkre elmondta, több ezer vendég élvezte a programot, még este is érkezett egy ötvenfős busz a programra. A 4000 forintos kóstolójegyből 1000 forintot a helyi egyesületek kapnak majd meg, támogatva ezzel is tevékenységünket.
Mit lehet zárásként mondani, ha egyidőben nincs is mindig nyitva valamennyi pince, érdemes a bakancslistára tenni Gyöngyöstarjánt, hiszen a borászatok mellett a Falumúzeum és a közelmúltban kihelyezett ismerettő táblák nyomában felfedezhetjük és megismerhetjük egy meseszép mátrai falu életét.
2021. június 23.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Czímer Tamás, Kápolnai Nagy Ágnes
