Már a szó is hívogató volt, vizitke kiállítás, vajon van köze a vizitál, látogatás szóhoz? Egyáltalán milyen viseletet takar? Többek között ezekkel a kérdésekkel toppantunk be Mátrafüredre, hogy a Palóc gyűjtemény időszaki kiállítását megnézzük. Lovászné Juhász Rita népi iparművész készséggel mutatta meg a ruhákat és mesélt történetükről.
A vizitke ünnepi viseletet jelentett Nógrád megyében, egész pontosan felső kabátot, amit ünnepi alkalmakra viseltek a nők. Sokféle elnevezése volt ismeretes, így például az Alföldön vízikének nevezték, de ismert a kacus, reklyi, rekli, testálló, testhezálló, kacó, fodros kacó elnevezés is. Külön érdekesség, hogy Gyöngyöspatán például a prémszegélyes vizitkét cicás kacusnak hívták, és ez a név annyira megtetszett egy falusi vendéglátással foglalkozó hölgynek, hogy a vendégházát is így nevezte el itt Mátrafüreden. Visszatérve a viselethez, ez egy díszített bélelt kabát volt, és a család vagyoni helyzetét, társadalmi rangját pontosan mutatta a díszítettség gazdagsága. A módosabb családok varratták a vizitkét, úgynevezett ragyogókat tettek rá, gyöngyöket, flittereket. Az egyszerűbb, szegényebb családok sújtással díszítették a kabátkát. Anyaga lehetett vékony szövet, selyemlüszter, bársony, kázsmér anyag, amit karton-vagy vászonbéléssel láttak el. A derékig érő kabátka alját álló fodor díszítette, a fodor végébe pedig drótot fűztek, hogy formára illeszkedjen. Ez egész pontosan azt jelentette, hogy így rásimult a szoknyák tetejére.
A kiállított darabok között vannak eredetiek, és olyanok is, amelyeket már ön készített. Az itt látható vizitkék honnan származnak és melyek a jellegzetesek?
Mamám, – Szakács Józsefné Mészáros Magda a gyűjtemény megalapítója – gyakran elvitt magával gyűjtő körútjaira. Később már férjemmel, Zsolttal jártuk a vidékeket, hogy rátaláljunk kincsekre. Azt kell mondanom, ma már szinte lehetetlen eredeti viseletekre, így vizitkékre találni. Ezek egy részét még Mami gyűjtötte, másik részét mi, korban az 1910-20-as évekből származnak. Sajátossága ezeknek a ruháknak, hogy virághímzést varrtak rájuk, és bársonyból, tükörbársonyból, selyemlüszterből készültek. Ahogyan korábban említettem, általában varrónők varrták, hiszen ez szaktudást igényelt a drága anyag, a bonyolult szabásminta miatt. Az alapanyagról érdemes megemlíteni, hogy általában zsidó kereskedők hordták a településeken, a brokát, a selyem Franciaországból származott. Az 1940-es évek után már lehetett kapni anyagokat üzletekben is, azonban a klasszikus viseletekhez korábban minden esetben kereskedőktől szerezték be a falusiak az alapanyagot.
Az elején említette a prémes vizitkét, aminek sajátos neve volt Gyöngyöspatán, ez mennyiben különbözött a hagyományostól?
A prémes mente viseletet én is feldolgoztam, ez látható is a kiállításon, ez nem eredeti darab, én készítettem. A vizitkék díszítése kézzel történt, aprólékos munkával, ezért is számított komoly értéknek, ami családon belül öröklődött. A vizitke értékét jelzi, hogy esküvőn például a menyasszony a vállára terítette, egyfajta szimbólum volt, ami a család társadalmi rangját mutatta.
Egy különleges polgári viselet fogadja látogatókat, aki belép ide, igaz, nem vizitke, de egy olyan ruha, amit feltevések szerint látott a japán császár is, mutassuk be ezt is.
Egy budapesti ruhaszalon készítette ezt a polgári viseletet az 1900-as évek elején, sajnos az nem maradt fenn, pontosan melyik szalonban varrták. Valóban járt a ruha Japánban, és különlegessége a posztóhímzés, posztórátétes tüll anyagból készült. A motívumok kidolgozottsága teszi egyedivé ezt az elegáns ruhát.
Az időszaki kiállítás másik eleme a főkötő kiállítás, meseszép, kézzel készített alkotások ezek, mit érdemes ezekről tudni?
Ahogyan a viseletek esetében, ezek is öröklődtek a családon belül. Azt tudni kell, hogy főkötőt csak az asszonyok viselhettek, s az elsőt lakodalomkor, éjfél után az újmenyecske ruhájához kapta meg. Ezt hordhatta aztán első gyermek születéséig vagy egy évig. Utána korának megfelelően változott a fejdísze. Utalva a fiatalság múlására. Egy asszonynak több fejdísze is volt. Az itt látható, eredeti darabok 1900-as évek elejének viseletét jelzik. Ezek annyira egyedi, különleges értékek, hogy csak vitrinben tudjuk őket megmutatni. A főkötők a népviselet ékét jelentették. Általában egy családon belül 4-5 darab volt, és a díszítettsége jelezte a nő társadalmi helyét is. Minden településnek saját stílusa volt, és ezek előállítása annyira speciális tudást igényelt, hogy a faluban csak egy-két asszony tudta elkészíteni. A kiállított főkötők között vannak egyszerűbbek, hátra kötött batiszt kendő és egészen díszesek is, például Karancslapujtőről.
A fökötőknél az a különlegesség, hogy nekem minden esetben látnom kellett az eredetit ahhoz, hogy a palóc babákhoz elkészítsem, ugyanis hiába van rajz, vagy fotó az adott viseletről, az minden esetben csak elölről mutatja az alakot, márpedig a főkötő esetében a hátoldala a gazdagon díszített rész. Ezért is nagy érték számunkra, hogy gyűjteményünkben vannak ilyen darabok is. Az időszaki kiállítással azokat a darabokat szerettük volna megmutatni a fökőtőkkel és vizitkékkel, amik korábban a ládafiában, vagy szekrényben álltak nálunk.
Stílusosan vizitáljunk egyet a kiállításon, hiszen kézzel készült csodavilágot találunk Mátrafüreden.
2021. 08. 30.
Kékes Online, Kápolnai Nagy Ágnes
