Szépséges látványt nyújtanak a burjánzó fűszernövények, virágzik a zsálya és a snidling, de már dús levelekkel örvendeztet meg a citromfű is. Három fűszernövény, melyek nemcsak szebbé teszik a kertet, teraszt, de felhasználásuk is sokrétű, s nagyon egészségesek.
Fűszereink eredete
Szinte már megszokott, de egy-egy téma kapcsán nem véletlen, hogy az ókorig nyúlhatunk vissza a történelemben. A régészeti kutatások egészen Mezopotámiába és Egyiptomba vezetnek. Mezopotámiában agyagtáblákon jegyezték le a fűszer- és gyógynövények fontosságát, míg Egyiptomban Kr. előtt 1500 évvel már több mint 80 féle fűszer- és gyógynövényt írtak le. Az ókori Görögországban Hippokratész 230 gyógynövényről számolt be orvostudományi leírásaiban. A rómaiak főzéshez használtak többek között kaprot, köményt, koriandert, kakukkfüvet, csombort és ánizst. Perzsiai és indiai hadjáratairól Nagy Sándor borssal és fahéjjal tért haza. Közép-Európában a római légiósok által terjedt el a fűszerhasználat. A 12. században a gyógynövények termesztésének elterjesztésében kulcsfontosságú szerepet játszott Hildegard von Bingen apátnő. A görögöktől és rómaiaktól származó hagyományos tudást a népgyógyászattal ötvözte, így a fűszerek szélesebb körben váltak ismertté. A 13. században a velencei kereskedő, Marco Polo volt az első európai, aki utazásai során megismerte a szerecsendiót és a szegfűszeget, a borsra, gyömbérre és a fahéjra is rábukkant. Tudjuk, a világ egyik legdrágább fűszere a sáfrány, ami valószínűleg Kréta szigetéről származik. Ezt már az egyiptomiak is használták afrodiziákumként. A fűszerek jelentették az egyik fő motivációt Vasco Da Gama indiai utazásához, megtörve ezzel az oszmánok kereskedelmi monopóliumát. Ezzel szinte egy időben Kolumbusz az Újvilágban bukkant új fűszerekre, többek között a chilire. Hazánkban Lippai János az 1666-ban megjelent Posoni Kert című művében 24 féle olyan fűszernövényt írt le, amelyek a Kárpát-medencében szinte mindenütt megtermelhetőek. Ezek a növények még az ünnepnapokban is fontos szerepet játszottak, mert az eladó leányok a templomba menve az imakönyv és a fehér keszkenő között egy szál bazsalikomot szorongattak a kezükben, a legények pedig rozmaringhajtást tűztek a kalapjuk mellé. Rövid történelmi kitekintésünk után most három fűszernövényről írunk.
Zsálya
Több olyan fűszernövény is van, ami, ha egyszer jól érzi magát, csak nő és nő, hatalmas bokorrá fejlődik, vagy igen magasra nő, ezek közé tartozik a citromfű, oregano, a menta, a tárkony és a zsálya. No meg a lestyán, hihetetlen erős szárával, de erről máskor. A zsálya rendkívül sok hatóanyagot tartalmaz, ennek köszönhetően széles körben alkalmazható. Ez a fűszernövény gyulladás- és izzadáscsökkentő hatással rendelkezik, ajánlják fogínygyulladás, száj- és garatnyálkahártya-gyulladás ellen öblögető szerként. Légzőszervi megbetegedésekre is az egyik legjobb gyógynövény. Belsőleg történő használata felfúvódás, emésztési zavarok kezelésére ajánlott.
A levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével. A rómaiak úgy tartották, a zsálya megelőzi a gyomorpanaszok kialakulását, javítja a memóriát, és egyebek közt halhatatlanná is tesz. A franciáknál Nagy Károly elrendelte, hogy a királyi gyógynövénykertben zsályát is termesszenek. A növényrendszertan svéd megteremtője, Linné is ismerhette a zsálya jó hírét, bizonyára nem véletlenül adta a nemzetségnek a Salvia nevet, amely a latin salvare „megmenekülni” ige származéka. Amennyiben otthon van zsályánk, nagyon egyszerűen készíthetünk zsályaszörpöt. A zsályaleveleket összetépkedjük és a vízzel, citrommal 1-1,5 napot állni hagyjuk, majd leszűrjük. A leszűrt lébe tesszük a cukrot és citromsavat és felforraljuk. Tíz perc és mehet a sterilizált üvegekbe, száraz dunsztban hűtjük ki, tartósítjuk. Teát is bátran készíthetünk, egy púpozott teáskanál zsályafüvet leöntünk 2,5 dl forró vízzel, lefedve 20 percig állni hagyjuk.
Citromfű és zsályaszörp
A citromfű leveleit dörzsölve kellemes citromillatot érzünk, ilyenkorra már dús levelekkel örvendeztet meg. A citromfű remek idegerősítő és nyugtató. Emellett a fogyókúrában is hatásos lehet, mivel segíti az emésztőrendszer munkáját.
Érdemes az előbb említett zsályával együtt szörpöt készíteni belőle. A nyár ízeit hasznos és praktikus üvegben eltenni, hiszen így az őszi-téli napokon is élvezhetjük ezeket. Elkészítésük pedig nem igényel különösebb előkészületet, a szörpöknél általában háromféle módra esküsznek a háziasszonyok, természetesen mindenki a sajátjára. Aki még nem próbálta, azoknak azt javasoljuk, szánjon időt mindegyikre, és utána egyénileg döntse el, számára melyik a legízletesebb. Természetesen a legfontosabb, hogy alaposan mossuk meg a leszedett leveleket, hogy ne maradjon rajta semmilyen szennyeződés. Az első módszer alapján leszedjük a növény leveleit, összetépkedjük, és vízzel, karikákra vágott citrommal állni hagyjuk legalább egy napot. Ezt követően leszűrjük, a leszűrt lébe tesszük a cukrot és citromsavat, majd felforraljuk. Pár perc múlva tölthetjük a sterilizált üvegekbe, majd száraz dunsztban hűtjük ki, és irány a kamra polca. Másik készítési mód szerint cukorból, citromléből és vízből szirupot főzünk, és ha egy kicsit kihűlt, akkor kerülnek bele a megmosott levelek. Állni hagyjuk, majd a sűrűjét botmixerrel pépesítjük. Ezt utána visszatesszük a szirupba, elkeverjük és hagyjuk pár órát még így, majd leszűrjük. A kapott lét újra felforraljuk, mehet az üvegekbe, és végül itt is pár napra a szárazdunsztba. Talán a leginkább népszerű szörpkészítési módszer szerint a leveleket megmossuk, és vízzel, cukorral, citromsavval és felkarikázott citrommal felfőzzük, forrástól még pár percig főzzük. Innen az eljárás ugyanaz, üvegbe töltés, az üvegek fejre állítása pár percre és szárazdunszt. Amennyiben elmértük az üvegek számát, akkor a megmaradt szörp garantáltan elfogy a következő napokban. Általában két nagy marok citromfű- vagy zsályalevélhez két liter vizet számolunk, két alaposan megmosott és felkarikázott citromot, kb 5-8 dkg citromsavat és ízlés szerint cukrot, vagy édesítőszert. A szerző utóbbi módszerrel készíti a szörpöket, és családtagok, valamint barátok nagy örömére el is fogy évről évre.
Snidling
Snidlinget számos ételre tehetünk, ezzel nemcsak színesítjük fogásainkat. Körözöttre, tojásos ételek díszítésére is tökéletes, de egy piknik fűszervajához is tökéletes adalék. Már virágzik kékeslila virága, amely nagyobb területen a kertünket is színessé teszi. A májusban nyíló, vegyszerrel nem kezelt virágokat meg is lehet enni. Tehetjük salátába az egész virágfejet, de a virágszirmokat akár önmagukban is. A virágot sokan jégkockatartóban vízzel lefagyasztják, majd könnyű nyári koktélok díszítésére használják. Aki szeretné ezt a szépséget megőrizni, annak ajánljuk, hogy a snidling virágját fehérborecethez adja, és akkor egy gyönyörű rózsaszínes, különleges ízű ecetfajtával lehet ízesíteni a salátákat. A snidling egyébként gazdag A- és C-vitaminban, kalciumban és vasban. Vértisztító hatása is ismert, csökkenti a vér koleszterinszintjét, és az érelmeszesedést is gátolja. Nevezik pázsithagymának is, de a legtöbben a német eredetű nevén, snidlingként ismerik. A metélőhagyma (Allium schoenoprasum) a liliomfélék családjába tartozó növény, két típusa van. Az egyik erőteljes növekedésű, és 60-70 cm magas levélzetet fejleszt. Nálunk általában a finomabb levelű típust termelik, amelynek vékony levelei csupán 20-30 cm magasságúak; sűrű állományban szinte egybefüggő gyepet képeznek.
2022. május 23.
Kápolnai Nagy Ágnes
Forrás: balintgazda.hu, kertportal.hu
