Erdélyben más az időszámítás: 1 órával hamarabb van, mint mifelénk. Az előző, egész napos utazás kipihenése mégsem volt gond, habár a reggelinél gyakran álmos tekintetek találkoztak egymással május 19-én, pénteken. A közös imádság után a svédasztalos reggelinél mindenki választott magának a finomságok közül, majd jóízűen nekiláttunk.
A zakuszka néven készített zöldséges szósz is a kínálat része volt, melyet a kenyérre kenve mi is megkóstoltunk. A többek között paprikából készített pürészerű étel nagyon finom, tavaszi ízvilágú, ízletes, és laktató reggelinek bizonyult. Aki szalámit, vagy sonkát szeret, abból is vehetett tányérjára, a bögrékbe pedig nagyon finom gyümölcsteát öntve tettük gazdagabbá a napindító étkezésünket.
Csoportvezetőnk, Lakatos Márk a reggeli befejeztével elmondta a napi feladatainkat: délelőtt kerti munka, házimunka, ház körüli munka, délután pedig utazás Csíkszeredába, ahol szabad program vár bennünket városnézés, cukrászda, kinek mire támad kedve.
Miután mindenki átöltözött „játszós” ruhába, találkoztunk az udvaron, ahol kisebb csapatokba összeállva Márk mindenkinek elmondta személyre szabott teendőit. Munka volt bőven: a levendulás kertet ki kellett gyomlálni, és a mögötte megtalálható mentás területet szintén, mert igencsak ellepte őket a gyom.
A virágágyások is frissítésre szorultak, hiszen volt, ami már elvirágzott, és volt, ami csak készült, de rendbe kellett szedni a pünkösdi búcsúra a kerti sétányok melletti zöld területeket is.
A játszótér játékai és a padok a tél után meghálálták, hogy a megfelelő festék, faápolószer került rájuk, így egy külön csapat azokat vette gondozásába.
Amíg a munka dandárja a kertben és az udvaron folyt, odabent, a házban is nagy volt a sürgés-forgás: ablaktisztítás, takarítás, vasalás, rendrakás.
Mi magunk a levenduláskert rendbetételére vállalkoztunk, ahol jó hangulat, és átlagon felüli UV sugárzás várt bennünket. A jó hangulat rányomta bélyegét az egész napunkra, az odafentről érkező UV sugárzás pedig pólónk alól kilátszó szabad bőrfelületünkre. Így jár az, aki otthon hagyja a naptejet. Az erdélyi, levendula közt növő gyomokat egyébként semmi nem különbözteti meg az itthoniaktól. Makacsok, hálátlanok, nehéz tőlük megszabadulni, és ott ütik fel a fejüket, ahol végképp semmi keresnivalójuk nincs. Fel kellett hát venni a kesztyűt a harchoz.
Örömmel láttuk ahogyan a gyomoktól tisztult levendulabokrok új erőre kaptak munkánk nyomán. A kétkezi munkát ki guggolva, ki hajolva, ki széken ülve, ki négykézláb végezte életkortól, derékfájási adottságoktól függően, vagy éppen kényelmi szempontok figyelembevételével.
A jó társaságban hamar telt az idő, így az ebéd is elérkezett. A paszulyleves után szilvás gombóc, túrós gombóc és szilvalekvár is került az asztalra. Nagyszüleinktől gyakran hallottuk, amikor válogattunk az ételek közt gyerekkorunkban: „Éhes ember a pudvás keresztfát is megeszi!” Abban viszont biztosak vagyunk, hogy gyerekkori énünk sem tolta volna félre a pénteki ebédet, mert az nem csak kiadós volt, csillapítva ezzel a munkában megéhezők gyomorkorgását, de nagyon finom is. A második fogásként felszolgált gombócok pedig mennyei ízvilágot alkottak a szilvalekvárral társulva.
Ebéd után aztán jóllakottan, lezuhanyozva, átöltözve buszra ültünk, és beutaztunk a Csíksomlyóval egybeépült Csíkszereda központjába. A városban az egyik postahivatalba betérve egy kis csomagot adtunk fel barátainknak, de várakozni kellett, amíg sorra kerültünk. Előttünk a két középkorú ügyintéző hölgy egy fiatal ügyféllel volt elfoglalva, aki román nyelven kommunikált velük a beszélgetés során. Mi a háttérből nehezen leplezhető elégedettséggel figyeltük, ahogyan az ügyfél román nyelvű kéréseit az ügyintézők ízes székely magyarsággal megbeszélve rögzítették a számítógépükön. A szituáció arrafelé valószínűleg teljesen hétköznapi. Trianon döntéshozóit viszont, ha mindezt látják a másvilágról, minden bizonnyal eszi a méreg. Csak hadd egye!
A folytatásban nekivágtunk a városközpontnak. Megtekintettük az Sapienta Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának épületét, elsétáltunk a városházáig, körbenéztünk a kis termelői piacon, és a Magyarország Főkonzulátusának épületét sem hagytuk ki.
A jó időben kicsit elfáradva leültünk a Novák cukrászdába, ahol megkóstoltuk egyik kedvenc sütinket: a fekete erdő tortát. A csemege ott is finom volt, bár az itthon megszokott recepthez képest ők inkább csokisabbra, és kevésbé érezhető meggyes ízvilágúra formálják sokak kedvenc tortáját. A kiszolgálás nagyon kedves, udvarias, és székelyesen ízes beszédű volt.
Szállásunkra gyalog tértünk vissza, a mintegy 3 kilométeres távolság nem bizonyult hosszúnak. Úton visszafelé megnéztük a Márton Áron Főgimnáziumot, melynek szépsége és monumentális méretei magával ragadóak.
Vacsorára puliszkát kaptunk sült szalonnával, ízvilága a pénteki nap megkoronázása volt. Sajnálatos módon a finom ételek hátránya ebben az esetben is jelentkezett: a szemünk többet kívánt belőle, mint amennyit valójában elfogyasztani tudtunk. Vacsora után kisebbfajta mulatság kerekedett a csűrben, ahol a táncoslábúak lemozoghatták a napi bevitt kalóriákat, és nótázni is lehetett.
Kellemesen elfáradva a pénteki nap örömeivel és sikereivel ágyba bújtunk, és eltettük magunkat másnapra.
Erdélyi utazásunk első napjáról írt beszámolónk ezen a linken érhető el: https://kekesonline.hu/2023/05/24/jotevok-nyomaban-erdelyorszagban-az-elso-napon-uton-csiksomlyora/
Történetünk hamarosan folytatódik.
2023.05.25.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter
A kiemelt képen a csobotfalvai Szent Péter és Pál Plébániatemplom látható Csíksomlyó szomszédságából.
