Egy mleg őszi napon léptünk be a Mátra Múzeum kertjébe, ahol Báryné Dr. Gál Edit, a múzeum igazgatója várt bennünket. Amennyiben van valaki, aki ismeri az egykori Orczy kastély történetét, az ő, hiszen immár négy évtizede dolgozik a múzeumban, szinte nincs olyan fal, lépcső, amiről ne tudna mesélni. Így fokozott kíváncsisággal vártuk a programot, amit elve kis csoportoknak hirdettek meg, hiszen a bejáráson bizony szűk pincelépcsőkön is vezetett az út.
Az Orczy család a gyöngyösi kastélyt leginkább vadászkastélynak használta, a legjelentősebb átalakításokat II. Lőrinc végezte, az 1820-as években a korábban barokk stílusú kastélyt klasszicista stílusban építette át. Megtudtuk, az eredeti épületben máshol vezetett a főlépcső, a ma használt, emeletre vezető feljáró ekkoriban készült el. Innen a pincébe vezetett az út, ahol az egykori lépcső maradványait láttuk, illetve egy vélhetően mosásra használ kis helyiséget.
Számos legenda kötődik a kastélyhoz, a gyöngyösiek sokszor mondták, a kastélyból alagutak vezetnek. Ebből annyi igaz, hogy ezek valójában a szennyvíz kivezetését szolgálták. Az emeleti részen a Hanák terem étkező volt, ahol egy hatalmas asztal állt 12 bőrrel bevont székkel, s egy nagy szekrény metszett poharakkal, evőeszközökkel. A feltárás során kerültek elő az 1790 után festett tájképek a falon, különleges az ajtó feletti rész, az úgynevezett trófeum, ugyanis ezeket általában a főúri kastélyokon kívül alkalmazták faragványként a homlokzaton, és benne mindig megjelentek a családra utaló motívumok, ebben az esetben többek között az ágyúgolyó, harci zászló, ennek nyomát láttuk is. Vélhetően Orcy Lőrinc portréja is szerepelt benne.
A mellette lévő kis szobáról sokáig azt gondolták, hogy kápolna lehetett, a feltárás során azonban előkerült egy freskó, és töredékei egyértelműen a szabadkőmúvességre utalnak. Az Orczy család a szabadkőművesség hívei voltak, így a megtalált pásztorlányka ezt erősíti, hiszen a szabadkőművesség attributumai szerepelnek a töredéken. A kép azért is érdekes, mert ez egy elkezdett kép, nem ismerjük a festőt, aki kidolgozta a pásztorlány arcát és a hátteret, a mezőt, utána azonban elnagyolta a képet, nem fejezte be. Megmaradtak viszont a képen a festő eredeti ceruzavonásai, ami nagyon ritka. A szoba tehát az Orczy család titkos szabadkőműves összejöveteleinek helyszíne volt. Innen a kastély legszebb termébe sétáltunk át, ahol szintén a falakon látható festések történetéről hallottunk.
Az emeleti sétán az egykori kályhák nyomai láthatók, ahogyan mindenhol, itt is kívülről, a folyosóról rakták meg a kályhákat, hogy a szobákban már csak a meleget élvezzék a főurak. Ma az élménytérben a látogatók a Mátra vulkanikus eredetével, ásványokkal ismerkednek, mi azonban olyan ajtókat nyithattunk ki, amit a látogatók nem. Ezek egyike egy kör alakú szoba, kiderült, ennek párja a földszinten, ez alatt található. Valamennyi szoba szögletes a kastélyban, ez a kettő csak kör alakú. Az emeleti vélhetően gardrób lehetett, a gyönyörű kis beugrók, polcok között gondolatban már le is ültek a hölgyek, hogy várják komornájukat, aki megfésüli hosszú hajukat, elrendezi ruhájukat.
Az emelet utolsó termében bizonyára többen voltunk úgy, hogy nem néztünk fel a mennyezetre, pedig érdemes. Szintén a feltárás során derült ki, hogy az egykori szalonban aranyozott díszítés tette még elegánsabbá a helyet. Minderről korabeli fotókat is láttunk. Az Orczy család az 1930-as évek közepéig élt itt, akkor eladták a kastélyt a városnak, és a bútorokat is elárverezték, ezért sajnos nem maradtak fenn eredeti berendezési tárgyak. Báryné Dr. Gál Edit hozzáfűzte, szerencsések, hiszen a feltárás során sikerült olyan helyiekkel beszélni, akik még látták a kastélyt teljes pompájában, így érdekes adalékokkal segítették a munkát.
A földszinten szintén egy máskor zárva tartó ajtó mögött feltárult Orczy Lőrinc egykori lakosztálya, melynek kialakításában döntő szempont volt számára, ahogy ma mondanánk, kertkapcsolatos legyen. Ma vendégkutatók számára tartják fenn a több helyiségből álló részt. A kastélyban az emeleti kerek szoba tükörképét néztük meg, vélhetően ez a volt egykor a fürdőhelyiség, melynek közepén állható a dézsa. Elnézve a kis kuckós helyet, meg az innen pár lépésnyire látható kertet, az jut az ember eszébe, milyen jó lenne egy kávé mellett elüldögélni itt.
A kertben régi képeken elevenedett meg a kastély, az egykori főbejárat, melynek híre országos volt, hiszen számos virággal ültették be. Tudjuk a kertben egykor orangerie állt a ami sajnos az 1950-es években elpusztult. Az egykor impozáns épületben teleltették télen a citromfákat, teteje üvegből készült, biztos védelmet nyújtott a telet nem viselő növényeknek. Egykor szökőkút is állt a kertben, sajnos, ma már ez is csak fotón látható.
Észrevétlen elrepült egy óra, melynek legvégén még egy legendáról lebbent fel a fátyol. Szintén a gyöngyösiek körében tartotta magát a mondás, hogy a kastély kerítései puskacsövekből készültek. Kiderült, részben igaz, a feltárás során megvizsgáltatták őket szakemberekkel, így tehát, mint általában, minden legendának van részben valós tartalma.
2023. 09. 22.
Kékes Online, Kápolnai Nagy Ágnes
