A Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) szervezésében az elmúlt év őszén 18 féle szakkör indult útjára országosan, összesen 2565 szakkörben mintegy 13 ezren vettek részt.
Bükkszéken gyertyakészítő szakkörre voksoltak, munkáik eredményét április végén kiállításon mutatják be. Péntek Zoltánnéval, a bükkszéki Faluház közművelődési szakemberével beszélgettünk a tapasztalatokról.
Bükkszéken már az előző évi mézeskalács kurzus is nagy sikert aratott. Az apró településen – melyet leginkább a Salvus gyógyvizéről és strandjáról ismernek – komoly közösségi élet zajlik, ezt bizonyítja, hogy év elején Heves vármegyében egyedül Minősített Közösségi Színtér cím elismerést vehett át az önkormányzat. Fontosnak tartják, hogy mind több közösségi program legyen, különösen azoknak a fiataloknak, akik hét közben Egerben és másutt tanulnak. A közösség megtartásának egyik fő terepe a minőségi események sora, ezeket folyamatosan erősítik.
A tavaly ősszel elindult gyertyakészítő szakkörrel kapcsolatban arról kérdeztük Péntek Zoltánnét, hogyan választották ki a szakkört, melyek a tapasztalatok?
– Az NMI által indított szakkörök több szempontból is nagyon fontosak, egyrészt régi mesterségek elevenednek meg újra, ugyanakkor lehetőség arra, hogy kisebb közösségek kovácsolódjanak össze. A szakkörhöz az alapanyagokat, eszközöket a Nemzeti Művelődési Intézet biztosítja, ez hatalmas segítség, emellett online videók mutatják be foglalkozásról foglalkozásra az egyes munkafázisokat, így mindenki számára elérhető a kurzus. Az NMI tudásmegosztó online felületének célja, hogy a hagyományos szakköri tevékenységek egyes fázisaiba az internet segítségével avassa be az érdeklődőket. A videókon keresztül díjmentesen van lehetőség lehetőség a szakköri tevékenységek kipróbálására, ezek megismertetik az érdeklődőkkel a mestereket és oktatókat, akik magas szinten, több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött vállalták tudásuk megosztását.
Az egy évvel korábbi mézeskalács szakkör sikerén felbuzdulva vágtunk bele ősszel, s a gyertyakészítésre esett a választásunk. Talán nincs is olyan háztartás, ahol ne lett volna, vagy ne lenne ma is gyertya. Régen alapvető kellék volt ahhoz, hogy fény legyen, ma már inkább dekorációs eszköz, de tény, hogy meleg fénye ma is elmaradhatatlan egy-egy téli estén, ünnepi alkalmakkor. Az első gyertya még az ókorban készült el, akkor ugyanis már felismerték, hogy a faggyú és a zsír kiváló éghető tulajdonságokkal rendelkezik. A történészek szerint az első gyertya Kínához köthető, ahol még bálnazsírból kezdték el készíteni. A bálnazsír mellett azonban már korán készült gyertya egy másik anyagból is, ez pedig a méhviasz volt.
Milyen összetételű a csoport, főként kik választják ezeket a foglalkozásokat?
– Kilenc hölgy van a csoportban, hiszen fontos elvárás, hogy folyamatosan jelen kell lenni a kéthetente zajló kétórás foglalkozásokon. Már alakulnak a gyertyák, remélhetőleg az áprilisi kiállításra egy nagyon szép kollekcióval tudunk megjelenni. Természetesen az alapoktól kellett kezdeni, fokozatosan tanuljuk az egyes fázisokat. Az idei szakkörön merült fel, hogy amennyiben ősszel is indul a program, akkor olyat választunk, amelybe be tudjuk vonni a férfiakat is, így lehet, hogy legközelebb kosárfonás szerepel, hiszen ez a fa megmunkálásának az egyik legősibb módja.
Bár még nincs vége a szakkörnek, az asztalon már ott sorakoznak a gyertyák, köztük a méhviaszból készültek, ám egy különleges gyertya is ékesíti a kollekciót, bármilyen hihetetlen, de 200 éve készült, meseszép darab a múltból.
2024. 02. 22.
Kékes Online, Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: beküldött, Kápolnai Nagy Ágnes
