A szemet gyönyörködtető apátfalvi tányérok ma is a konyhák díszei. Bélapátfalván állandó kiállításon mutatnák be az egykori keménycserépgyár edényeit. Aki az apátsághoz kirándul, talán nem tudja, hogy hajdan fazekasok szorgoskodtak ott. A „kőedény” híres lett, de sok bérlő csődöt jelentett. Egykor remeték lakták, később fürdőházként használták azt a plébániának épült házat, ahol az 1800-as évek első felétől a keménycserépgyár működött. Az apátság tőszomszédságában született meg a hosszú évtizedekig gyártott bélapátfalvi kerámia, melyet a város hamarosan állandó kiállításon mutat be.
A Gesztenyés Kiállítóházban a tervek szerint még a télen megnyílik az a tárlat, mely helyi magánszemélyek adományaiból mutatja be az egykori helyi gyár edényeit, többek közt korsókat, tálakat, kulacsokat – tudtuk meg Mezőné Kovács Edittől, a Bélapátfalvi Kulturális, Turisztikai és Média Nonprofit Kft ügyvezetőjétől. Korábban időszaki kiállításon már láthatták a Dobó István Vármúzeum szép gyűjteményének darabjait, de most összefogtak egy állandó kiállítás érdekében.
Búcsúkon, vásárokon találtak gazdára hajdan a virágos és feliratos tányérok és edények, melyek ma is kelendőek például az egri régiségvásáron. A paraszti és polgári otthonokat is díszítették ezekkel. Akad, amelyikre ezt írták: Apátfalvi búcsú emlék. Ajándékba pedig ilyen feliratost vittek a lánynak: Légy boldog Erzsi! Az egyik sorozatra a Miatyánk sorai kerültek, s azért, hogy az imáért az összes tányért megvegyék.
Az apátfalvi kerámiák azért is lehetettek híresek, mert a település határában ritka jó alapanyagra leltek. Olyan kemény cserepet égethettek belőle, hogy szinte vetekedett a porcelánnal – el is nevezték kőedénynek. Az egyik legismertebb bérlő 1843-tól Hüttner József volt, aki Morvaországban tanult, majd Telkibányán is gyakorolta a mesterségét. Bánatára csődbe jutott néhány év alatt, de nem költözött el, haláláig az üzeme épületében élt. Sorra jöttek az újabb bérlők. Nagy Zsigmond bérlő idején pl. 25-30 szakmunkás és tucatnyi segédmunkás serénykedett a bélapátfalvi keménycserépgyárban – termékeik rangos fővárosi kiállításokra, sőt Ausztriába és Amerikába is eljutottak.
egy tányéron is megörökítették
Az egri érsekség és a szeminárium igyekezett modernizálni az üzemet, és 1920-ban meglapították az Első Bélapátfalvi Kőedénygyártó Rt-t. Hiába emelték azonban az alaptőkét, és építettek körmedencét, 1927-re úgy eladósodott a gyár, hogy koronában számítva milliárdosra rúgott a tartozás – tudjuk meg a Bélapátfalva történetét feldolgozó kötetből.
Szerző: KékesOnline
Fotó: antikonline.hu, egertersege.hu
